Dr. Fűzi Beatrix mérnök, mérnöktanár, pedagógia szakos bölcsész és tanár. Neveléstudományból doktorált és kutatási témája a tanári munka minőségének vizsgálata és fejlesztése volt. Kidolgozott egy módszert, amellyel 2010 óta végzi közoktatásban és felsőoktatásban dolgozó tanárok mentorálását. A módszer működését és hatásait pedig kutatja. A Budapesti Gazdaság Egyetem Kutatási Szolgáltató Irodájának vezetője. Elkötelezett híve a tanárok mentori támogatásának, amelyet a Tanárképzők Szövetsége Mentor Szakosztályának elnökeként is képvisel.
A beszélgetés első részét ITT olvashatjátok.
Hogyan kapcsolódik a flow az indikátorokhoz?
Amikor az indikátorokról gondolkodtam, akkor óhatatlanul megjelent a flow-élmény.
A flow ugyanis arról szól, hogy valamilyen értelmes tevékenység közben élünk meg örömöt.
Nyilván attól is lehet élvezetes egy óra, ha szabad foglalkozás van és mindenki azt tehet, amit akar, de az iskolának nem ez a célja, hanem ahogy említettem, hogy eljussunk A-ból B-be, és miközben ezt tesszük ízleljük meg az értelmes tevékenység örömét.
A Csíkszentmihályi-i megközelítésben az örömteliség mellett a szorongás és az unalom is megjelenik. Amikor egy tanórát vizsgálunk, akkor ennek a háromnak az egymáshoz viszonyított arányát érdemes figyelnünk. Például a szorongás sohasem redukálható nullára egy tanteremi helyzetben, hiszen a diákok mindig megélik azt, hogy felszólíthatják őket, hogy válaszolniuk kell egy-egy kérdésre, számonkérés jöhet. Az unalmat jó esetben egész alacsony szintre tudjuk szorítani, de gondoljunk bele, hogy a 7. órában milyen jó picit kikapcsolni az agyunkat, és kibámulni az ablakon még akkor is, ha izgalmas dologról beszél a tanár. A gyerekeknek időnként ki kell csípniük maguknak egy kis szabadságot, néhány perc semmittevést.
Milyen vizsgálati módszert alkalmazott?
Oláh Attila professzor 9 itemes flow kérdőívét az adott tanár által tanított összes diák kitölti az órákra vonatkozóan és a tanár maga is. Azután összevetjük az adatokat egymással.
Akkor most nézzük meg az ábrákat. Először azokat, amelyek leginkább örömteliek lehetnek a mi számunkra is.
Ez két tanár és diákjaik flow diagramja.
Látható a három dimenzió: az örömteliség (vagyis flow), az unalom és a szorongás. Ha az örömteliségről beszélnünk, az a jó, ha ez az érték az 5-ös felé közelít, de már a hármas érték is eléggé élvezetes órát jelez. Nyilván az unalom és a szorongás tengelyén annak örülünk, ha kisebb érték látható, de mint említettem, ezek teljesen nem iktathatók ki. Ez a forma az, amit ideálisnak tekintünk. Mert itt azt látjuk, hogy az órák élvezete jelentősen meghaladja a diákok által átélt unalmat vagy szorongást.
Azt is látjuk, hogy a tanárok válaszait mutató diagram formáját tekintve hasonló ahhoz, amelyet a diákok megadnak. Itt arra kell gondolni, hogy az élmény, ami a tanteremben létrejön, hasonlóan csapódik le tanárban és diákban egyaránt.
De vannak olyan helyzetek, amikor ennél bonyolultabb történettel találkozunk. Ilyen például, amikor jó tanároknak is gondjai vannak. Nézzük a következő képet. Érdemes először a baloldali ábrán a kék diagramot vizsgálni, a diákokét, ami ideális, tanulásra alkalmas légkört jelez, minden tanárnak örömteli visszajelzésül szolgálna.
Látjuk, hogy a diákok minimális mértékben szoronganak, unatkoznak és nagyon élvezik az órákat. Ehhez képest azzal találkozunk, hogy meglepő módon a tanár kevésbé élvezi, egy picit jobban unatkozik, és ami a szorongását illeti, az látványos és jelentős.
Ebben a konkrét esetben az derült ki, hogy az a tanár, akiről ez a felmérés készült, egy kollégájával nehéz, konfliktusos kapcsolatban volt. A diákoktól hallotta vissza, hogy kollégája sokszor bírálja az ő tanári munkáját az osztály előtt. Rosszul érezte magát, mert úgy gondolta, hogy a diákok vele való kapcsolatára rossz hatással lesz a másik kolléga áskálódása. Sokat gondolkodott, hogy beszéljen-e erről a diákokkal vagy ne. Végül úgy döntött, hogy nem hozza szóba, de folyamatosan hordozta magában ezt az aggodalmat, ami jól látszik ezen az ábrán.
Találkoztam olyan esettel is, amikor egy tanár szaktárgyaiból mindig kiváló volt, de humán tárgyakból végigbukdácsolta a tanári képzést.
Alig tudta megtanulni a pszichológiát, pedagógiát és úgy érezte jó tanár csak az lehet, aki humán és reál területen is tájékozott. Hiába volt zseniális abban, amit tanított, mindig kevésnek érezte magát. Efféle elképzelésből is fakadhat, hogy valaki szorong.
Előfordul, hogy egy tanár nem találja a helyét a tantestületen belül, nem egyezik az értékrendje az iskola vagy kollégák többsége által képviselttel, de amikor bemegy a tanterembe, akkor a tanítás közben, tanári szerepében ezek nem jelennek meg. Szorongása nem zavarja diákokkal folytatott tevékenységét, még ha az általános, iskolai, tanári közérzetét rontja is.
Vegyünk egy másik példát, mert annak ellenére, hogy valaki az indikátoraink szerint színvonalasan tanít, előfordulhat, hogy kimerül és a kiégés felé sodródik. (Az alábbi kép jobb oldali ábrája.)
A jobb oldali ábrán egyetlen tanár adatait látjuk különböző időpontokban és jól megfigyelhető, hogy egy adott időpillanatban az unalom vagy apátia érték kissé megszaladt. Mitől lehet ez? Ez a pedagógus évek óta tanította ugyanazt a tantárgyat és kezdte úgy érezni, hogy az ő számára már nem jelent intellektuális kihívást és kezdett belefásulni. Mikor jelezte ezt az igazgatójának, kapott egy szakmai feladatot: a diákokkal közösen kellett kiépíteniük egy alternatív erőmű rendszert az iskola számára. A tantárgy keretén belül, tanítva a diákokat mindarra, amire kellett, komoly szakmai kihívásban lett része. Tisztán látható, hogy a következő adatgyűjtés időpontjára meg is szűnt az apátia érzése. Friss élményekkel, példákkal feltöltődve tért vissza a tantárgya tanításához.
