Ildikó Horváthová a Dunaszerdahelyi Egészségügyi Középiskolában tanít tíz éve. A fő tárgyai a pszichológia, pedagógia, a professzionális kommunikáció illetve az egészségügyi etika. Ildikó egészségügyi dolgozó volt, fizikoterapeutaként és nővérként is dolgozott. Arról beszélgettünk vele, hogyan talált rá a Boldogságóra programra, majd pedig a Pozitív Pedagógia Campusra, amelynek most is hallgatója.
Hogyan találkoztál először velünk?
2017-ben vettem részt az egyik szakmai napotokon, ahol az előadások mellett meg lehetett nézni egy bemutató órát is, ami éppen a hála témakörét dolgozta fel. Emlékszem, annyira megérintett az, ami ott történt, hogy Győrből hazáig sírdogáltam olyan katartikus élmény volt. Mivel kezdő pedagógusként kicsit zárkózottabb voltam, éreztem, hogy valami hiányzik. Ezután a szakmai nap után határoztam el, hogy bevonom az iskolát ebben a programba, és 2018-tól lettünk Boldog Iskola. Ezután én is kinyíltam és másféle kapcsolatot kezdtem kiépíteni a gyermekekkel. Ezután képezni kezdtem magam és egyértelműen azt tapasztaltam, hogy teljesen más lett a kapcsolatom azokkal az osztályokkal, ahol végeztük a programot. Bensőségesebb lett a viszonyunk, és én magam is rátértem egy önismereti útra. Többet kezdtem el magammal is foglalkozni, időt fordítottam önmagam szemlélésére, foglalkoztam a megbocsátással, és fantasztikus megtapasztalások jöttek számomra boldogságóráról – boldogságórára.
Hogyan változtatta meg Boldog Iskola életeteket a járvány?
Mi az első pillanattól áttértünk az online világba és olyan fantasztikus segítséget kaptunk az alapítványtól az online anyagok formájában, hogy a diákokkal mindent végig tudtuk csinálni.
Most a második évfolyamban, amikor újraindult a jelenléti oktatás már teljesen más síkon mozgunk, a gyerekektől csak pozitív visszajelzéseket kapok. A diákok várják a boldogságórákat, terjed a híre évfolyamról évfolyamra. Ugyanis amint lehetett megbeszéltem a vezetőséggel és beleépítettem a tanmenetbe. Nagyon szerencsés vagyok, mert támogat ebben a vezetőség, és fantasztikus érzés, hogy csinálhatom, próbálkozhatom, és ebben segítenek eszközökkel is. Bármit szeretnék a kreatívkodáshoz azt megkapom, segítséget is, anyagi támogatást is. Úgy gondoltam, hogy fontos, hogy necsak én részesüljek ezekben a megtapasztalásokban, hanem a pedagógus kollégák is, akik szintén nagyon pozitívan reagáltak. Azt hiszem, hogy szépen kezdünk Boldog Iskolává formálódni.
Te részese vagy a Pozitív Pedagógia Campusnak is. Itt van – e olyan, ami újdonság volt a boldogságórás eddigi tanulmányaid után?
Azt mondanám, hogy szinte minden. Ez egy fantasztikus befektetés! Amit kapunk az messze túltesz az anyagi értékeken. A cikkek, amiket hónapról hónapra olvashatok, nagyon fontos információkat tartalmaznak. Olyan témákat gyűjtenek össze, ami bennünk is rezonál, ami a modern pedagógia szükséglete. Nagyon tetszett például a cikk az értékelésről.
Ez most nálunk nagy téma, ugyanis nekünk is, mint Európai Uniós országnak, valószínűleg lesz külföldi diákunk, ami nyelvi korlátot jelent majd. Mi most egy ukrán diákra számítunk, és ebben az esetben tényleg át kell értékelnünk a merev értékelést, hogy mindenki ugyanarról a rajt pozícióról indulhasson és ne a nyelvi korlát legyen a fő akadály.
A munkafüzetek, óravázlatok is sokat segítenek, de ami a legtöbbet, azok Lilla foglalkozásai.
Minden egyes témához tudott újat mutatni nekem, amit nem találtam meg sehol a könyvekben. A campusnak ez a legjobb része. Emellett nagyon kedvelem a felvételeket az egyes konferenciákról és szakmai napokról. Vannak kedvenc előadóim, akiknek akár többször is meghallgatom az előadását, mert mindig van benne új, ami megfog és valami új gondolatot, inspirációt indít bennem. Nagyon kedvelem az egész campust és jónak tartom, hogy ilyennek a részesei lehetünk.
Kik a kedvenc előadóid vagy kedvenc témád?
Én nagyon kedvelem Kozma-Vízkeleti Dániel családterapeutát.
Az előadó stílusa, személyisége, ami nagyon megfog. Emellett nagyon hasznosnak tartom Fegyverneki Gergő előadásait.
Végezetül, van e olyan témakör ami a kedvenced vagy maradt-e a hála a kedvenc témaköröd, amivel indultál?
Ez attól függ, hogy online zajlottak-e a boldogságórák vagy személyes találkozásban. Mert online a hála, az optimizmus és a célok kitűzése a kedvencek, mert ezek talán könnyebben levezethető óráknak tűntek az online térben. Viszont amíg covid előtt voltunk és nagyon bátran érintkeztünk egymással addig a társas kapcsolatok volt a kedvencem, mert abba bele lehetett építeni a free hugs mozgalmat, a szabad ölelkezést és ez a gyerekeknek nagyon tetszett. Én középiskolában tanítok és nagyon jók a visszajelzések. Júniusban mindig megkérdezem, hogy mi tetszett a legjobban. Zömében inkább pozitív visszajelzések jöttek, és érdekes módon a gyerekek többsége mindig a megbocsátást tartotta a legjobb, legkedvesebb témának.
Nagyon közkedvelt nálunk ez a téma.
