Dr. Bakonyi Anna Brunszvik Teréz díjas pedagógiai szakértő. Pályafutását óvónőként kezdte, majd óvodapedagógus jelölteket és a felnőttképzésben hallgatókat tanítva, több mint 20 éven át volt jelen a felsőoktatásban, mind elméleti pedagógiai tárgyak oktatásával, mind pedig a gyakorlati képzéssel. Később a korai fejlesztésben dolgozott, főként eltérő fejlődésű gyerekek és családjaik intézményi beilleszkedésével foglalkozott. Jelenleg szellemi szabadfoglalkozású, nyugdíjas. Az óvodapedagógia számos területéről ír és előad, könyvszerzőként és társszerzőként is publikál. A Magyar Pedagógiai Társaság Kisgyermeknevelési Szakosztályának vezetőségi tagja. Négy unoka nagymamája.
A II. Pozitív Pedagógia és Nevelés Konferencia előadója.
Előadása címe Szakadék vagy átlépés, Az óvoda-iskola átmenet pedagógiai és pszichológiai kérdései a differenciálás tükrében címet viseli. Nem könnyű téma. Mi lesz a fókuszban?
Az előadásban számba vesszük, hogy milyen, eltérő közegből, sajátos életmódot élő családokból érkező gyermekeket fogadunk az óvodába. Ez a kezdet, de ez a folytatás is, ez tehát az iskolába történő elengedés kiinduló személete és gyakorlata is. Elméleti megközelítésként összehasonlítjuk az inklúzió és a differenciálás fogalmát, illetve megnézzük, hogy milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy mindezt megvalósíthassa az óvodapedagógus. Ennek tükrében elemezzük, hogy az iskolai életre felkészítés miért nem lehet teljesen egységes, noha a cél nagyjából azonos. Mindeközben a játék és az óvodai tanulás is szóba kerül, hiszen a játék az óvodás gyermek legfontosabb tevékenysége, a tanulás pedig sajátos, más mint a későbbi életkorokban.
A szülők számára is tartogat hasznos tanácsokat az előadásod?
A témához szorosan kapcsolódik a szülőkkel történő kapcsolat, melynek feltétele a gyermek megismerése, hiszen, ha tudjuk, hogy milyen a gyerek, akkor tudunk konkrét együttműködésben lenni a szülőkkel. A XXI. század pedagógiai kihívásai is hatnak az iskolára való felkészítésre, ezekről is szó esik, ami érinti a szülőket is. Végül, de nem utolsó sorban, a két intézmény egymáshoz közelítő gyakorlatának legfontosabb tényezőt ismertetjük.
Miben látod a pandémia alatti és utáni helyzet legnagyobb kihívását az óvodapedagógusok és a szülők számára?
A pandémia alatt online kapcsolatban voltak az óvodapedagógusok és a tanítók a szülőkkel, a gyermekekkel. A tanítás is új kihívásokkal jár, a digitális oktatás nem azt jelenti, hogy minden módszertan a régi, csak éppen az internet a közvetítő tér. Az óvoda pedig elsősorban nem az oktatásról szól. Hogy lehet személy-és játékközpontú egy virtuális színtér. Ez a legfőbb kihívás. A pandémia után pedig a nehéz a visszailleszkedés, különösen, ha a családot emberi és anyagi veszteség érte. Egyébként nem vagyunk a pandémia után. Még tart a járvány sajnos.
Milyen reményed, üzeneted van a jövőre? Mit üzennél a jövő pedagógusainak, szülőinek?
A virtuális kapcsolat egyfajta hálózati együttlétet jelent, aminek viszont nagyon is pozitív tanulsága lehet. Arra gondolok, hogy az emberek megtanulnak együttműködni, kapcsolódni, egy-egy helyzetet közösen megoldani. Ez, a kreativitás, és a rugalmasság, azaz a reziliencia az, ami a XXI. század emberének jellemzője. Ezekre készíteném a jövő pedagógusait. Erre „készteti” a szülőket is a társadalmi elvárás. E képességek által lehet hatékony, ugyanakkor boldog az ember.
A II. Pozitív Pedagógia és Nevelés Konferenciára itt tudsz regisztrálni.
