Optimizmus vagy pesszimizmus?
Jogosan merülhet fel a kérdés bennünk arra vonatkozólag, hogy minden élethelyzetben optimistának kell lennünk vagy netán a túlzott derűlátás révén akár el is távolodhatunk a valóságtól? A kognitív torzításoktól mentes, realitásalapú gondolkodás épp annyira lényeges akárcsak a derűlátás képessége. Ilyen megközelítésben, mindkettőnek van előnye és hátránya, az adott helyzet, kontextus dönti el, hogy épp melyik a helyes irányultság.
De mi is az optimizmus?
Mint minden más személyiségvonás, az optimizmus, mint karaktererősség, szociálisan eltanult minta, amely szándékos odafigyeléssel fejleszthető, csíszolható. Gyökerei, mint általában minden más eltanult szociális mintának a családban keresendő. Már kora gyerekkorban érnek olyan környezeti hatások, amelyek megalapozói a későbbi irányultságunknak, azonban soha nem késő változtatni azon, ami akár akadályozhatja önbecsülésünk, általános jóllétünk vagy épp egészségünk kimenetelét.
Hogy miként gondolkodik egy derűlátó, kognitív beállítottságú személy vagy éppen mi is az optimizmus?
- Minden élethelyzetben a legjobbat keresni és úgy érezni, hogy a világ és a benne élő emberek alapvetően jók és megbízhatóak. Ilyen értelemben a világ egy biztonságos és egyben jó hely.
- Úgy gondolni és érezni, hogy az élet előbb – utóbb kedvező kimenetelű és amennyiben probléma adódik, az rendeződni fog.
- Kognitív torzításoktól mentes mentalitás és gondolkodásmód, amely egyben valóság centrikus.
- Belülről fakadó, reményteljes gondolkodásmód.
- Annak képessége, hogy a helyzet pozitív oldalát lássuk.
- Sikeres, pozitív jövőkép előrevetítésének képessége.
- Motivációs és érzelmi faktor, amely egyben életünk pozitív irányba való irányításának generátora.
- Reményteljes, kognitív konstruktum, amely egyfajta pozitív motivációs állapotot és megoldási lehetőségekre való összpontosítást generál.
A kérdés csupán az, hogy tudunk – e minden egyes helyzetre reményteljesen tekinteni és ha igen, akkor miben segít az bennünket? Visszatérve a pesszimizmus – optimizmus fogalmaira, Scheier és Carver (1985) megkülönbözteti a vonás optimizmus és vonás pesszimizmus fogalmait.
Az ő meglátásuk szerint mindkettő generalizált pozitív vagy negatív elvárások és kimenetelek sorozata, amelyek meghatározzák egy bizonyos helyzet vagy épp feladat felé való általános irányultságunk mikéntjét. Személyiségünk és egyben gondolkodásmódunk általános irányultsága az, amely mindig meg fogja határozni, hogy miként látjuk egy bizonyos helyzetnek a kimenetelét. Mindez hatással lesz nemcsak élet és világképünkre, hanem a bizonyos helyzetekben alkalmazott megküzdési mechanizmusainkra is. Ahogy azt Szondy és mtsai. (2005) is kiemelik, mivel a megoldás, a motiváció és bizonyos érzelmi faktorok belülről fakadnak, ezért a derűlátó gondolkodásmód hatékonyabb megküzdési stratégiák kialakulásához vezet. Optimálisabb én hatékonyság jelentkezik szemben a pesszimista látásmóddal, amely bizonyos esetekben a feladást, lemondást vagy épp a borúlátó, kilátástalan jövőképet „szolgálja”.
Ha az oktatás kontextusából vizsgáljuk, ilyen értelemben beszélhetünk pedagógiai optimizmusról és pesszimizmusról.
Elgondolkodtató, hogy a pedagógus és diákok általános szemléletmódja milyen mértékben határozza meg a didaktikai folyamat eredményességét vagy akár annak kérdése is izgalmas téma, hogy milyen mértékben tanítható, illetve fejleszthető a derűlátó gondolkodásmód.
A pozitív pszichológia / pedagógia különböző módszerei és stratégiái igen hatékonyan hozzájárulhatnak az optimizmus, mint karaktererősség és személyiségvonás kialakításához. Ha visszatekintünk a Laura King (2001) által is megfogalmazott szociálisan eltanult minta fogalmára, bátran kijelenthetjük, hogy különböző pedagógiai módszerek alkalmazása révén átnevelhetjük magunkat. Mindez történhet önszorgalomból vagy épp az oktatói munka keretein belül. A pozitív pszichológia technikái és a tanár személyisége változást hozhat a diákok személyiségében vagy akár tanulási eredményeiben. A pedagógus pozitív, nyitott, empatikus, befogadó beállítottságú magatartása a gyerekekben olyan vonások megjelenéséhez vezethet, mint a bátorság, megnyilvánulni merés képessége, elfogadottság és megértettség érzése, amely egyben az önbizalom gyökere is.
A tanórákon jelenlevő pozitív érzelmek, hatékonyabb információszerzéshez, kíváncsiság és jobb ismeretelsajátításhoz vezethetnek. A derűlátó gondolkodásmód segíthet akár a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek is, akárcsak azoknak, akik beilleszkedési problémákkal szembesülnek a csoporton belül. A derűlátás hatékonyabb megküzdést, én hatékonyságérzetet kelthet, segíthet a remény érzésének felkeltésében és erősítheti a kitartó magatartást. Csakhogy nem mindenki rendelkezik feltétlenül optimista szemléletmóddal, nem mindenki jön olyan szociálisan eltanult családi mintákkal, amelyek segítenék a mindennapokban. Ők azok a gyerekek vagy épp felnőttek, akik amennyiben igénylik tudatos odafigyeléssel fejleszthetőek abban, hogy reményt találjanak ott, ahol épp nem látják a megoldást. A különböző optimizmust fejlesztő módszerek javítják a gyerekek motivációját, gyógyírt jelenthetnek, ami a sorozatos kudarcokból származó csökkent önértékelést illeti. Mindezek hozzájárulnak a mentális torzításokból származó hiedelmek, elvárások, projekciók optimálisabb irányba való tereléséhez.
Pedagógiai stratégiák és módszerek az optimizmus fejlesztése érdekében
A pozitív pszichológia és pedagógia széleskörű tárháza, számos didaktikai módszert dolgozott ki a különböző erősségek (ilyen az optimizmus is) fejlesztésének érdekében. Ilyenek :
- Pozitív megerősítő kártyák, illetve pozitív megerősítések írása, ismétlése.
- Csoportos vagy projektmunkák (pl. optimista tablókészítés).
- Képregény készítés (pl. Albert Ellis ABC modell alapján készített képregény).
- Szituációs, pszichodráma és páros gyakorlatok.
- Egyéni gyakorlatok (pl. egy hétig a „lehető legjobb jövőbeni énem és életem” feljegyzése, tervezése vagy „tíz év múlva” időintervallumon belül minél optimálisabb jövőkép előrevetítése).
Személyes tapasztalatok alapján elmondható, hogy az optimizmust fejlesztő technikák alkalmazása révén, megfigyelhető a pozitívabb jövőkép előrevetítése a diákok esetében, akárcsak a pályaorientáció esetében jelentkező tudatosabb és motiváltabb jelenlét a végzős tanulók körében. A derűlátás fejlesztése látványosan összefügg a tanulás iránti motiváció javulásával egyben harmonikusabb légkört teremtve az adott közösségen belül. Az optimizmus gyógyít, serkent, lelkesít és sikeressé tesz.
FELHASZNÁLT IRODALOM:
Szondy M. (2008), Optimizmus, pesszimizmus, egészség és egészségmagatartás, Doktori értekezés tézisei, Pszichológiatudomány Doktori Iskola, Eötvös Lóránt Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Budapest.
Bagdy B.,Prof. Dr. Bagdy E., Dobrova Z. (2017), Boldogságóra – Kézikönyv pedagógusoknak és szülőknek, 6 – 10 éveseknek. Személyiségfejlesztő foglalkozások a pozitív pszichológia eszközeivel, Mental Focus Kiadó, Budapest.
