5 tipp arra, hogyan legyél jó szülője egy tinédszernek
Anya, a „tinédzserség” nem egy betegség, nem egy mentális sérülés vagy ilyesmi.” magyarázta ma reggel a 13 és ¾ éves lányom, amikor a véleményét kértem a most megírandó cikkel kapcsolatban.
Megkaptam azt is, hogy ha általánosítom „a tinédszereket”, akkor tulajdonképpen kicsit olyan, mintha kirekesztő lennék, hiszen általánosítok és feltételezem, hogy minden tinédzser hisztis, elviselhetetlen és amúgyis, ugyanúgy idegesíti a szüleit és a környezetét.
Ráadásul rám zúdította, hogy mennyire idegesítő ha azt mondjuk, hogy „Én is voltam egyszer tinédzser...” hiszen ez nem jelenti azt, hogy bármit is megérthetnék az ő problémáiból. Amikor én voltam tinédzser még nem volt social media, nem ilyenek voltak az emberi kapcsolatok és amúgyis csapnivaló volt a zene.
Nos, ezekkel az útravalókkal indulok, hogy összeszedjem az 5 leghasznosabb tippet arra, hogyan tarthatjuk meg jó kapcsolatunkat (ha még van) vagy hogyan javíthatjuk, ha már meginogni látszik – a tinédszerünkkkel.
Rendben, rögzítsük hát, hogy ez nem betegség. Valóban nem az, de ahhoz, hogy közelebb jussunk hozzá, mégiscsak meg kell néznünk a neurológiai hátterét. A tizenévesek agya különbözik a felnőtt agytól: még folyamatos fejlődésen megy keresztül egészen a felnőtt korig. A hormonális változások nemcsak a testben, de az agyban is jelentős változásokat idéznek elő. Tizenéves korban történik meg az agy fejlődésének második nagyobb szakasza, amely jelentőségében leginkább a születésünk utáni első évvel hasonlítható össze.
Ezekre a változásokra reagáló fiatalokat nevezzük – jobb híján –tinédzsereknek, vagy ahogy a magyar nyelv a maga árnyaltságával kifejezni képes: serdülőknek. A „serdülés” szóban valóban benne van a lágyság, a finomság és a jövő, a cél felé vezető pozitív jelentés is.
Öt tipp arra, hogyan alakítsunk ki pozitív társas kapcsolatot tinédszer gyerekünkkel!
Kezdjük úgy, mint minden változást. Változtassunk magunkon! Ha mi változunk, a környezetnek muszáj reagálnia és változni fog. Aki már próbálta ezt akár a legkisebb dologgal, mondjuk egy vita során, azt tudja, hogy hihetetlenül jól működő módszer.
-
Képezd magad ezen a területen is!
Biztos vagyok abban, hogy amikor a gyermekedet vártad számtalan könyvet elolvastál, igyekeztél utánanézni nevelési elveknek, gyakorlatoknak, hogyan etesd, hogyan pelenkázd, hogyan tanítsd vagy éppen ne tanítsd valamire. Most sincs ez másként! A serdülőkor irodalma rendkívül gazdag, nagyon sok, a pozitív pszichológiával foglalkozó írás is foglalkozik a gyerekek érésének ezzel a szakaszával.
-
Legyél rá (igazán) kíváncsi!
Ugye milyen jó érzés, ha valaki őszintén érdeklődik irántad? Amellett, hogy pozitív érzésekkel tölti el az embert, sokkal hamarabb meg is nyílunk annak az embernek, akiről érezzük, hogy őszintén kíváncsi ránk. Vedd elő hát a kíváncsiságod és érdeklődj a tinédszered után. Ráadásul hidd el, valóban érdekes életszakasz ez, ami a felnőttek számára is tartogat meglepetéseket.
Olyan dolgokról beszélgess vele, amelyek őt érdeklik és nem téged. Ennek a korszaknak az egyik legérdekesebb és legjellemzőbb változása, hogy még akkor is nagyon eltér majd az érdeklődési körötök, ha addig hasonló volt.
Lehetőleg ne a tanulás szépségeiről próbálj vele eszmét cserélni és hogy milyen fontos a tanulás az egyéni boldogulásban, hanem, hogy mit néz a tik-tokon vagy kit követ az Instán. Hogy téged ez valójában nem érdekel? Hidd el őt sem az, amiről te akarsz beszélgetni. Kettőtök között van azonban egy nagy különbség, hogy te vagy a felnőtt.
-
Legyenek közös rituáléitok!
Amikor a serdülő fiad vagy lányod odavet egy csúnyának szánt mondatot csak azért, hogy éreztesse veled, hogy te egy elmúlt generáció dinoszaurusza vagy akkor mindig jusson eszedbe, hogy ő az a kisbaba, akit nemrég még pelenkáztál és sírva bújt hozzád, ha valaki a homokozóban el akarta venni a lapátját. Ő ugyanaz az ember, csak most kicsit pattanásosabb, harsányabb és rendetlenebb. Ezért is működik jól, ha megtartjátok a korábbi rituáléitokat. Nem arra gondolok, hogy ha esténként mindig a fürdőben beszéltétek meg az aznapi történéseket, akkor most is maradjon így, de próbáld megőrizni belőle a lényegét.
Ha voltak közös apa-fia horgászások vagy anya-lánya „arcápolós-hétvégék”, akkor tartsátok meg ezeket most is.
Lehet, hogy látszólag nem örülnek majd ennek a tinédzserek, de nagyon fontosak! A kapásra várva vagy a pakolás alatt feküdve mennyi bizalmas dolgot lehet megbeszélni!
-
Legyél empatikus és ne oktasd ki!
Nem is olyan könnyű ezt a tanácsot megfogadni és nap mint nap megvalósítani.
Egy tinédszer számára mindig felértékelődnek a kortárs kapcsolatok, a barátságok és persze a szerelem is megjelenik az életében. Szinte természetes, hogy nem ismerheted az összes barátját, mindenkit, aki hatással van rá és valószínűleg nem te leszel az első, akit arról értesít, hogy szerelmes. De ha bizalmi kapcsolatot építettél ki a gyermekeddel az évek során, akkor majdnem biztos, hogy az elsők között leszel, akik a baráti vagy szerelmi csalódásáról értesülnek.
Egyetlen dolgot biztosan tehetsz ebben az esetben! Legyél empatikus és ne oktasd ki!
Vajon te sohasem csalódtál az emberekben? Vajon téged még sohasem vertek át, csaptak be olyanok, akikben megbíztál? Ezeket egyikőnk sem kerülheti el. A kérdés csak az, hogy felvértezted-e a gyermekedet mindazokkal a módszerekkel, amikkel el lehet viselni az ebből fakadó fájdalmat és tovább lehet lépni a tanulságokkal együtt.
-
Szeresd!
Egyszerű tanács és mégis a legfontosabb. Nem ez a gyermek fejlődésének legcukibb korszaka, de ha már a csecsemőkorhoz hasonlítottuk, akkor a hasonlat itt is megállja a helyét. Talán soha nem lesz annyira szüksége a feltétel nélküli szeretetedre, mint életének ebben a szakaszában.
Sokat fogtok veszekedni? Szinte biztosan. Néha mondd majd olyanokat, amitől égnek áll az összes hajszálad? Ez is elég valószínű. Természetesen szabj határokat, de mindig tedd világossá, hogy szereted.
Nagyon.
Úgy, ahogy van.
