Colin Powell volt amerikai külügyminiszter, a fegyveres erők vezérkari főnöke, nemzetbiztonsági taácsadó. De hogyan érte el a fiatal Powell, a jamaicai bevándorlók gyermeke a Védelmi Minisztérium legmagasabb katonai pozícióját?
Powell a fiatalokról és a rendről beszél előadásában: fiatalság és a rend.
Előadásában kitér arra, hogy a fiataloknak tartás kell. Minden iskolai látogatásakor bevet egy trükköt. Miután szól néhány szót a gyerekekhez, megkéri őket, hogy tegyenek fel kérdéseket. Mikor felteszik a kezüket, odahívja őket. Ki kell jönniük, meg kell állniuk előtte: vigyázz állásban, mint a katonáknak. „Nyújtsd ki a karod a törzsed mellett! Emeld fel a fejed! Nyisd ki a szemed! Nézz egyenesen előre, és tedd fel a kérdést hangosan, hogy mindenki hallja! Nincs görnyedés, nincs lógó gatya meg ilyenek."
Nyilvánvaló, hogy ennek a hátterét a katonai múltja adja.
„Felnőtt életem nagy részében, ahogy mondani szoktam, felfegyverzett gyerekekkel, tinédzserekkel dolgoztam. Miután beállnak a seregbe, első dolgunk az, hogy valamilyen szervezett formába, egységekbe rendezzük őket.
Mindenki egységes öltözéket kell viseljen, levágjuk a hajukat, hogy egységesen nézzenek ki.
Csapatokba rendezzük őket.
Megtanulják, mi a jobbra át és a balra át.
Megtanulnak engedelmeskedni, és megtanulják, mi a következménye, ha nem teljesítik a parancsot.
Így alakul ki a rend.”
Meglepődnének, ha tudnák, mit el nem lehet érni velük, miután megtanulják a rendet. 18 hét alatt minden kialakul. Beérnek. És tudják mit? Még a kiképző tisztjükre is megtanulnak felnézni. Sosem felejtik el, ki volt a kiképzőjük. Megtanulják tisztelni. Ezért gondolom, hogy nagy szükség lenne erre a fajta rendre és tiszteletre a gyerekeink életében.
Mikor kezdődik a nevelés? Mindig arról beszélünk, hogy oktatási reformra van szükség. De ez nem old meg mindent. Ez csak része a megoldásnak. Az igazi megoldás ott kezdődne, ha már eleve úgy jönnének a gyerekek iskolába, hogy a szívükben és a lelkükben rend van.
Mikor kezdődik a tanulási folyamat? Első osztályban? Nem, nem. Abban a pillanatban kezdődik, mikor az anya először tartja a gyermekét a karjaiban. És abban a pillanatban, ki is zár minden más nyelvet, amit ebben az életkorban megtanulhatna. Három hónapig csak az anya van. A tanulás azzal a személlyel kezdődik, aki gondozza.
Ez is a feladat: felkészíteni a gyerekeket a tanulásra, az iskolára.
De minden a jó kezdet ajándékával kezdődik. Ha nem adjuk meg ezt az ajándékot minden gyereknek, ha nem fektetünk már a kezdetektől energiát ebbe, nehézségekbe ütközünk. Ez az oka, hogy az iskolaelhagyók aránya összességében nagyjából 25%. Ha a kisebbségeket nézzük, ez az arány majdnem 50%
Azokon a területeken, ahol a jövedelmek alacsonyak, mert ezek a gyerekek nem kapják meg a jó kezdet ajándékát.
A gyerekeknek kellenek ezek. Fontos, hogy tartozzanak valahová:
- egy törzshöz,
- egy családhoz,
- egy közösséghez.
Nálunk ezt a közösséget a nagynénéim jelentették, akik ilyen bérházakban laktak. Mindig velünk foglalkoztak. Nem érdekelte őket, hogy orvos, ügyvéd vagy tábornok lesz-e belőlünk: és nem is gondolták, hogy bárki a családból tábornok lesz. Az volt a fontos, hogy tanuljunk, szerezzünk valami állást.
Így aztán elkerülhetetlen volt, hogy ezt az üzenetet mindenki tovább vigye a saját családjába.
Megindító előadást szeretettel ajánljuk!
