Pályám kezdetén már nagyon hamar elkötelezett híve lettem a kooperatív technikának, a projekpedagógiának. Úgy gondoltam, és gondolom most is, hogy a nehezen kezelhető gyerekek motiválásának ez egy sikeres módja lehet. Először az együttműködésre épülő tanulásszervezés fortélyait tanulmányoztam, elmélyültem a mindennapi kooperációban. Majd utánajártam, és egy maroknyi csapat élén elkezdtem a projektek szervezését.
Előadásokkal, bemutató órákkal, próbáltam népszerűsíteni ezt a módszert, mely hosszú távon az egyik leghatékonyabb oktatási mód. Számos más publikációt is írtam projekt témában ebben az időben.
Elhivatott híve lettem a méltányos pedagógiának. Pszichológia szakirányú szakvizsgám megszerzését követően már csak egy lépés volt a Boldog Iskola Program.
Örökös Boldog Iskola vagyunk, Több osztályban vezetem a programot, s ettől a tanévtől az Erősségek Bajnokai pilot projektben is tevékenyen veszek részt.
Több éves pozitív pszichológiai munkám tapasztalatait szeretném megosztani veletek.
Több éves pedagógusi tapasztalatom, hogy mikor arra kérem tanítványaim, mondjanak magukról három jó tulajdonságot, ez nagyon nehezen megy. Kisebbeknél még egyszerűbb rávenni őket a pozitív megnyilatkozásra, de ahogy elkezdődik az identitáskrízis ( Ericson 2002.) időszaka, minden megváltozik.
Az eddigi harmóniát súlyos ambivalencia váltja fel.
A szülőkkel és más tekintélyszemélyekkel szemben önállóságra törekszenek, ugyanakkor a szimbiotikus egység helyreállítására vágynak. Közben a szenvedélyes érzések mellett a magány, kiüresedés, a „senki sem szeret” érzése is elhatalmasodik a kamaszokon. Az integrált felnőtti önazonosság érzés kialakulása kreatív gondolkodást is, friss, új érzéseket is hoz.
A hormonális változások és érzelmi hullámzások viszont megviselik a kamasz lelkét, érthetetlen számára a rá törő boldogtalanság.
Ebben az életszakaszban könnyen előfordulhatnak válsághelyzetek, teljesítménygátlás, beilleszkedési zavar, autoritáskrízis, disszocialitás, depresszió, ami kifejezetten veszélyes, mert ilyenkor álruhát ölt a betegség, a lustaság, közöny, elmagányosodás álruháját, de e válság eljuthat akár az öngyilkosságig is. És mi felnőttek szembesítjük őket a hibáikkal, hiányosságaikkal, lustaságukkal, nemtörődömségükkel. Pedig a semmit sem tevés közben ők megfejtik a világ nagy kérdéseit, s főként agysejteket növesztenek.
Az iskolának kötelessége ebben a nehéz életszakaszban minden segítséget megadni a krízissel küzdő fiatalnak ugyanúgy, ahogy a szüleinek is. A pozitív pszichológia védőfaktort jelenthet az iskolában. „Az optimizmus a mentális egészségnek és alkalmazkodásnak is fontos protektív tényezője. A pozitív elvárásokkal rendelkezők kedvezőbb pszichológiai alkalmazkodást mutattak, és az élettel való nagyobb megelégedettségről számoltak be. Ezzel szemben a pesszimista, negatív elvárásokkal élők nagyobb eséllyel közöltek depresszív tüneteket (Chang, Sanna és Yang, 2003). Az iskolai környezetben való pszichológiai alkalmazkodást is befolyásolja az optimizmus. A gimnazista diákok optimizmusa és az általuk megélt iskolai stressz között negatív viszony van (Huan és mtsai, 2006). Hasonló eredmény született Extremera és munkatársai (2007) serdülőkkel folytatott vizsgálatában is: az optimizmus az élettel való megelégedettséggel, míg a pesszimizmus az észlelt stresszel mutatott szignifikáns korrelációt.
Ezek mellett érdemes fókuszálnunk a közösségek problémájára is. Az osztályokon belüli bántalmazásokra, ellenséges cselekedetekre, fenyegetésekre. Mindannyian számos ilyen esetet tudunk feleleveníteni. És mi a megoldása a mai felnőttnek?
Legyünk őszinték! Pedagógus is, szülő is büntet, elvon, tilt.
Feltétlenül szükségesnek látom, hogy életvezetési ismeretekkel, megküzdési stratégiákkal segítsük diákjainkat, közösségeinket, sőt felnőtteket, kollégákat, szülőket is.
A mentális egészség nélkülözhetetlen a személyes jólléthez, a családi és személyes kapcsolatokhoz, és a közösséghez, valamint a társadalomhoz való tevékeny hozzájáruláshoz.
A fiatalok szociális készségeinek fejlesztése pozitív irányú egészségfejlesztési koncepció lehet. Az interperszonális készségek számos deficite vezethet az egészséget károsító viselkedéshez, például szerfogyasztáshoz. Éppen ezért érdemes a már meglévő szociális készségeket továbbfejleszteni már igen fiatal kortól. Mindezeket magában foglalja egy komplex megközelítésű program, az úgynevezett pozitív adaptációs tréning, amelynek középpontjában a szociális tanulás elmélete áll.
Idézet forrása: Hamvai Csaba és Pikó Bettina POZITÍV PSZICHOLÓGIAI SZEMPONTOK AZ ISKOLA VILÁGÁBAN: A POZITÍV PEDAGÓGIA KIHÍVÁSAI MAGYAR PEDAGÓGIA 108. évf. 1. szám 71–92. (2008)
Iskolámban, a siklósi Kanizsai Dorottya Általános Iskolában bevezetett programunk célja, hogy egy olyan, minden diák s a szülők számára is elérhető, átfogó mentálhigiénés programot alakítsunk ki, mely a gyermekek egészséges önértékelését tovább növeli, mentálhigiénéjét erősíti, a közösség lelki állapotát javítja.
Célunk a kollektív önsegítés, személyiségfejlesztés, s a fejlődéssel együtt járó normatív kríziseknek való ellenállás képességének koherens támogató programját kialakítani szervezett tanórai és szabadidős tevékenységi keretek között. Különösen fontos ez a pandémia idején. Iskolánkban a program különös fontosságot nyert a digitális oktatás idején.
Milyen feladatokat fogalmazhatunk meg?
Célom olyan életvezetési ismereteket átadni a diákoknak, szülőknek, melyek végig kísérhetik, s segíthetik egész életüket.
Célom, hogy az iskolában kidolgozott saját tananyagfejlesztéseket kollégáim is használják, s a kidolgozott tematikát országos szinten is minél több pedagógus megismerhesse, iskola adaptálhassa.
Fontos ismeretekkel, tapasztalatokkal tudunk segíteni a nyitott lelkű, gondolkodású szülőknek is.
Hogyan is lehet egy iskolában elérni a pozitív lélekállapotot?
Ott, ahol gyakran viták, kiközösítések, stressz, aggódás a jegyek miatt, félelem mindennapi jelenség? Persze van ott siker, vidámság, játék és barátság, sőt szerelem is bőven. S a legjobb hír, hogy ha megismerjük diákjaink erősségeit, ezekre építeni könnyű, sikerrel kecsegtető feladat, s a sikeres tevékenységeinken keresztül erősödik, növekszik a gyenge oldalunk is. Mindezt tehetjük élvezettel, játékosan, nem eredményekre görcsölve, a hiányokra tekintve.
Meglepően csodálatos változásoknak lehetünk részesei egyszerűen csak azáltal, hogy a jóra, a sikerre koncentrálunk.
Persze ez igazi paradigmaváltást követel. Nem tekinteni arra, ami gyenge, ami sikertelen, hanem erősíteni a jót, folyamatosan csak erre koncentrálni , nem hagyni eltéríteni magunkat, nehéz. Neveltetésünkből, nemzeti sajátosságainkból adódóan mégsem olyan könnyű feladat. Szívesen megmutatom, hogyan is csináljuk.
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM:
Képes vagyok rá, akarom, teszem, Illyés Gyula Általános Iskola, 2007. Projektmódszer az Illyés Gyula Általános Iskola és Óvodában p. 117.
Népballada, műballada p.182.
Tanító és Tanár: Őskor projekt Pécsett 2008. I. évfolyam 4. szám. p:28
Tanítás Tanulás: Óravázlat.VI. évfolyam 4. szám p:36
Tanító és Tanár: Őskor projekt az infokor közepén, I. évfolyam 5. szám p:32.
Honfi- Komlódi: Projektpedagógia Műszaki Kiadó Bp. 2010.
[1] idézi: Hamvai Csaba és Pikó Bettina POZITÍV PSZICHOLÓGIAI SZEMPONTOK AZ ISKOLA VILÁGÁBAN: A POZITÍV PEDAGÓGIA KIHÍVÁSAI MAGYAR PEDAGÓGIA 108. évf. 1. szám 71–92. (2008)
[1] szerk: Oláh : Pszichológiai alapismeretek Bölcsész Konzorcium 2006. p 710.
[1] Hamvai Csaba és Pikó Bettina POZITÍV PSZICHOLÓGIAI SZEMPONTOK AZ ISKOLA VILÁGÁBAN: A POZITÍV PEDAGÓGIA KIHÍVÁSAI MAGYAR PEDAGÓGIA 108. évf. 1. szám 71–92. (2008)
