Deliága Éva tanácsadó szakpszichológus, integratív gyermekterapeuta írását ajánljuk figyelmetekbe.
A pandémiás világhelyzet idején nagy hasznunkra válhat, ha arra fókuszálunk, hogy hogyan csökkenthetjük a szorongást és hogyan növelhetjük a lelki ellenálló képességet, különösen a gyerekekre fókuszálva.
Hogyan ragadhatjuk meg a szorongás lényegét?
Ezen a ponton máris gondban vagyunk, hiszen nagyon nehéz megfogni a gyerekek élményvilágából azt, hogy mi az, ami ténylegesen szorongást vált ki. A szorongás, természeténél fogva lehet generalizált, általános, szinte mindenre kiterjedő, de félhet egy gyermek konkrét dolgoktól is, például a WC lehúzás zajától, a kígyóktól, a szakállas bácsiktól. Bármilyen irracionális dologról legyen is szó, mégiscsak könnyebbséget jelent szülői szemmel, ha egy bizonyos dologtól tart a gyerek, hiszen konkrétumokról beszélünk, így könnyebb tenni ellene.
A szorongásban éppen az a nehézség, hogy az általános, szétterjedő, megfoghatatlan mivolta nehezen kezelhetővé teszi. Ilyenkor egyfajta ijedelemről, riadtságról, mindenre kiterjedő aggodalomról, vagy egyszerűen csak egy nyugtalanságérzetről beszélünk, ami az élet majdnem minden területén tettenérhető.
Hogyha belegondolunk abba, hogy mi lehet a gyermekben ennek a háttere, akkor elég csak arra gondolnunk, hogy mi az, ami a mi felnőtt világunkból a gyerekek felé átszivárog.
A jelenlegi élethelyzetben mindannyian megélünk egyfajta bizonytalanságot. A szülő és a pedagógus is kontrollvesztettnek érzheti magát, hiszen nem mi irányítjuk az eseményeket. Praxisom tapasztalata is az, hogy a felnőttek világából eredő szorongás, az egzisztenciális bizonytalanság, a félelem a jelentől és a jövőtől átszűrődik a gyerekek világába.
Gondoljunk csak bele, hogy egyes gyerekek hosszabb ideje kénytelenek nélkülözni kortársaikat, az óvodában, iskolában zajló eseményeket, személyes kapcsolódási lehetőségeket, a szabad levegőn, másokkal történő játékot.
De gondolhatunk akár a 14 év fölötti korosztályra is, akik a digitális oktatás miatt jóformán ki sem lépnek a négy fal közül.
Azért van most létjogosultsága a szorongásról beszélni, mert áttekinthetjük, hogy mi az az eszköztár, mely belső erőforrások segíthetnek minket ebben a helyzetben.
Azt tapasztalom gyermekpszichológusként, hogy mind a szülők, mind a gyerekek körében felerősödtek a szorongással kapcsolatos problémák. A belső fesztültség, a belső nyugtalanság megnyilvánulhat abban, hogy labilisak lesznek a gyerekek. Megfigyelhető a hangulati élet szélsőségessége: ez a kiszámíthatatlanul megjelenő kitörő örömben ugyanúgy megnyilvánulhat, mint dühkitörésekben, vagy éppen a váratlanul felbukkanó szomorúságban.
A pszichés vagy testi tünetek változatosak lehetnek, a szorongás jelei minden gyereknél más és más formában nyilvánulhatnak meg.
Van, hogy valakinek az evésén látszik meg, például étvágytalan lesz, másnál az alvásával lesznek problémák. Az alvászavar egyébként a kamaszok, a felnőttek és a kisebb gyerekek esetében is gyakrabban ütötte föl a fejét az utóbbi időszakban. Mostanában több gyerek számol be arról, hogy nehezebben tud elaludni, esetleg többször felébred éjszaka, rémálmai vannak. De az ébren töltött időszakban is jobban megjelennek a félelmek.
Hogyan ismerhetjük fel a szorongást?
Az egyik jellemző tünet lehet a szeparációs szorongás, ha például a gyerek sokkal nehezebben megy át a nagyszülőkhöz, nem akar ott aludni, pedig előtte rendszeresen ott aludt náluk, vagy nem akar óvodába menni vagy sokkal nehezítetebb a bölcsödei, óvodai elválás. Ez azért is lehet így, mert nagyon megborult a gyerekek napirendje, amiben korábban biztonságban érezték magukat, másrészt itt van ez szorongásokkal teli pandémiás helyzet.
A szorongásokat az is felerősítheti, hogy láthatalan dolgoktól félünk.
Félünk a betegségtől, ami hozzá van kapcsolva a halál gondolatához, amit nagyon nehéz kimondani és nehéz megküzdeni vele gyerekként.
Gondoljunk csak bele, hogy milyen nehéz lehet egy kisgyereknek, akire naponta többször is rászólnak, hogy mossa meg a kezét , bár nincsen rajta látható kosz!
Mi persze elmagyarázzuk neki, hogy rajta vannak a bacilusok, a vírusok és ezért nem találkozhat a pajtásaival vagy a nagyszüleivel, de a magyarázat csak kis mértékben tudja enyhíteni a helyzet frusztráló mivoltát. Nem meglepő, hogy a gyermekpszichológusi praxisomban megsokasodtak a szorongással összefüggésbe hozható esetek, melyek a legváltozatosabb módokon jelentkezhetnek. Függ a gyerek korábbi élettörténetétől, jelenlegi fejlettségi szintjétől, tapasztalatitól, és attól is, hogy mik azok az élmények, amiken a közelmúltban keresztülment.
Nyilván ahol betegség volt vagy veszteség, ne adj isten haláleset a családban, ott a gyerekek is ugyanúgy érintettek, náluk is beindul a feldolgozás, vagy gyászfolyamat.
Mit tehet a szülő?
Akár pedagógusoknak akár szülőknek azt tanácsolom, hogy hallgassanak az intuícióikra. Ha egy gyerek negatív irányba változik: ahogy érez, vagy viselkedik, ahogy kifejezi magát, akkor gyanakodjanak a szorongásra. Ha egy csacsogó , cserfes, nyitott gyerek, hirtelen introvertálttá válik, akkor valószínűleg valami bántja őt. Ha egy gyerek eleve zárkózottabb volt, akkor előfordulhat, hogy kérdezni kezd: megkérdezheti, hogy előfordulhat-e , hogy a szülők megbetegszenek vagy előforulhat-e, hogy meghalnak. Más gyerekek például nagyon szabálykövetők lesznek. Az ő esetükben ez az a tünet, amire fel kell figyelni. Például a gyerek ragaszkodhat ahhoz, hogy háromszor mosson kezet egymás után. Ragaszkodhat ahhoz, hogy nem veszi fel azt a ruhát, ami tegnap volt rajta, mert tart attól, hogy rámentek a vírusok.
Tehát ő maga kezd olyan szabályokat is betartani, amiket a szülő esetleg nem is vár el tőle.
Amikor a szorongás tüneteit keressük, akkor nem egzakt tünetekre fókuszálunk, hiszen nem biztos, hogy minden gyerek rosszul alszik, nem biztos, hogy sírósabbá vagy labilisabbá válik. Az a fontos, hogy az egyedi tünetekre figyeljünk!
Mindezeket a jelenségeket hogyan lehet hatékonyan kezelni?
A szülői vagy pedagógusi szerepkörből az első és legfontosabb lépés az értő figyelem, mellyel észlelhetik, ha egy gyermek szorong.
A gyermekkori feszültségek, aggodalmak, irracionális félelmek, még a jelen zavarodott, világjárvánnyal sújtott helyzetben is enyhíthetők!
A szorongást fokozó ingerek mellőzésével, a feszültséglevezetés konstruktív módjainak megtanításával, és a családi összetartás erősítésével sikerülhet helyreállítani a gyermek érzelmi biztonságát.
Ezekről a szorongást csökkentő módszerekről tájékozódhatnak részletesen a Boldogság Világnapja alkalmából rendezett konferenciára készült online előadásomon. Várok minden szülőt és pedagógust sok szeretettel! ITT lehet regisztrálni!
