Íme néhány hasznos tanács!
Mielőtt gyakorlati példákat vennénk sorra, hogy gyakoroljuk az optimista hozzáállást a családban, nézzük át, mi is egyáltalán az az optimizmus.
Az „optimizmus" szó a latin „optimum" szóból származik, ami azt jelenti, hogy „a legjobb".
A pszichológiában az optimizmus olyan hiedelmek és tulajdonságok összességét jelenti, amelyek az egyénnek az élet pozitív aspektusaira segítenek reflektálni a negatívak helyett. Valójában az optimisták rendelkeznek egy saját belső látásmóddal, amelynek során képeket a jó dolgokra, a jó történésekre összpontosítani. Az optimizmussal kart karba öltve jár a rugalmasság és az erősségekre való fókuszálás is. Tipikus példa, amit az optimista gondolkodásmóddal kapcsolatban említeni szoktak az a „félig-tele/félig-üres” pohár esete, amely világosan megmutatja, hogy – mivel ugyanarról a pohárról van szó – az optimizmus valójában egy sajátos nézőpont.
Vegyünk egy példát, ami olyan gyakori, hogy biztosan találkoztál már vele az életben! Egy válás vagy szakítás után mindkét fél veszteségekkel, fájdalmakkal, összetörve kerül ki a szakításból, de a pár egyik tagja úgy dönt, hogy meglátja az új élet lehetőségét és az éppen adott feladataira, karrierjére, barátaira fókuszál, míg a pár másik tagja benne ragad a fájdalomban és egy idő után képtelen azokra a jó dolgokra összpontosítani, amik megtörténhetnek még vele. Ebből a rövid példából is látszik, hogy milyen fontos, akár egy életet, de annak egy jelentős szakaszát mindenképp eldöntő dologról van szó.
Az optimizmus tudományos háttere
Charles Carver és Michael Scheier vezették be a "diszpozíciós optimizmus" kifejezést. Azzal érveltek, hogy a pozitív tulajdonságok jelenléte növeli annak az esélyét, hogy valami jó történjen velünk. Az optimizmus diszpozíciós elmélete azt sugallja, hogy az optimizmus pozitív következményekkel jár az életben, a pesszimizmus pedig stresszhez és fokozott elégedetlenséghez vezet (Scheier és Carver 1992, Scheier, Carver és Bridges 2001).
Az optimizmus egy beépített tulajdonság, vagy személyiségi hajlam, amely csökkenti a depressziót, a szorongást, és a stresszt.
Az optimista egyének általános egészsége - mind fizikailag, mind mentálisan - jobb. Az optimizmus fokozott ellenálló képességet és megküzdési stratégiákat jelent. A pozitív kilátások segítenek az embereknek, hogy feltétel nélkül elfogadják magukat. Optimista egyének esetében kevésbé valószínű a tagadás, vagy a védelmi mechanizmusok elkerülése. (Chang és mtsai. 1997).
Martin Seligman az optimizmus magyarázó modelljét a "tanult tehetetlenség" híres fogalmából származtatta. Ez a megközelítés azzal magyarázza az optimizmust, hogy az emberek jobban érzékelik és értelmezik az eseményeket, mint a beépített személyes vonásaikat. Az optimizmus magyarázó elmélete szerint azok az emberek, akik a kudarcot, vagy a stresszes életeseményeket személyes hiányosságoknak tekintik, pesszimisták. Az optimizmus, mint Seligman kifejtette, a kognitív képesség, hogy az emberek megértsék a jelenlegi helyzetet, úgy ahogy van, és dolgozzanak azon, hogy a változó dolgokat javukra fordítsák. (Buchanan és Seligman, 1995).
Miért fejleszd az optimizmust a családodban?
Talán a fogalom tisztázása után nem nehéz megválaszolni a fenti kérdést. Az optimizmus fejlesztése során a család tagjai, a gyerekeid, szüleid erősebbek lesznek, nehezebben betegszenek meg, kevésbé adják át magukat a stresszes helyzeteknek vagy a depressziónak.
Ha az optimist hozzáállást már gyerekkorban elsajátítják az emberek, akkor az egész fiatalságukra, káősbbi felnőtt életükre is jelentős hatást gyakorol majd. Önállóan működni képes, reményteljes felnőttként jobban megállják majd a helyüket a világban. A jobb testi és lelki egésszégi állapot mellett az optimista gondolkodás a gyerekek tanulmányi eredményein és egyéb, tanórán kívüli teljesítményein is meglátszik. Egy reményteli gyermek, aki hiszi, hogy meg tud felelni a felvételi követelményeknek a vágyott iskolájába, nagyobb eséllyel indul neki a bizonyításnak mint az, aki már az indulás pillanatában lemondott róla. Emellett az optimista hozzáállás a rugalmasság képességét is erősíti, ami gyerekek és felnőttek esetében egyaránt nagyon fontos nehéz időkben.
3 tipp az optimizmus fejlesztésére!
Készítsetek optimista szemüveget!
A kisebbekkel közösen – a lencséket kivéve - gyárthatunk is egy régi műanyag keretes szemüvegből „optimista szemüveget”, ami végtelen játékra ad lehetőséget. A család tagjai meséljék el a napjukat, amiben biztosan lesz néhány olyan esemény, amire ráfér egy kis optimista hozzáállás. Ezután a mesélő vegye fel az optimista szemüveget és mesélje el ezen keresztül ugyanazokat az eseményeket. Segítsd hozzá, hogy a nehézségek és a negatív történések ellenére meglássa a lehetőségeket a helyzetekben és képes legyen pozitív érzésekkel közelíteni a jövő felé.
Értékeld a gyermekek erőfeszítéseit!
Szülőként próbálj kevésbé a gyermeked eredményeire, mint inkább az erőfeszítéseire koncentrálni. Azok a szülők, akik értékelik a gyermekek erőfeszítéseit, sikeresen nevelnek olyan gyerekeket, akik hisznek magukban, és soha nem hagyják abba a próbálkozást.
Ez pedig a fejlődés egyik motorja. Ha a gyermeked tanulmányi eredményei nem teljesen felelnek meg az elvárásaidnak, de látod, hogy ő mindent megtett érte, hatalmas erőfeszítés volt számára ezeknek a jegyeknek az elérése, akkor dicsérd meg ezekért a próbálkozásokért. Annyi körülménytől függ egy jegy! Ha a gyermek látja, hogy van értelme az erőfeszítéseinek, mert elnyeri a szülei dicsérő szavait, akkor tovább fog próbálkozni.
Emlékezzetek!
A több mint egy éve tartó helyzetben, amibe a világunk sodródott komoly mentális segítséget jelentett az embereknek, hogy vissza tudnak emlékezni azokra az időkre, amiket már korábban átvészeltünk. Azok, akik megküzdöttek már komoly nehézségekkel sokkal hatékonyabban küzdenek meg az újabbakakkal, hiszen tapasztalásuk, hogy ha már egyszer sikerült most is sikerülni fog. Ez a tanulásban és a tanuláson kívüli tevékenységben elért eredményekre is ugyanúgy alkalmazható.
Felhasznált irodalom:
11 Optimism Tools, Examples and Exercises to Help Improve Your Outlook (positivepsychology.com)
Sanjuán, P és Pérez, A. M (2006) Személyiség és érzelmi élet I: pozitív hatások. Személyiségpszichológia: elmélet és kutatás. Madrid: UNED
