Gondolatébresztő nem csak pedagógusoknak
Jó pár évvel ezelőtt, még egy gimnáziumi kollégám mondta az óráimra, hogy csupán fafaragó szakköröket tartok tanítás helyett. Azóta is ért már mástól is ilyen kritika, ami arra vonatkozott, hogy ha játékos elemeket is beemelek a tanóráimba, akkor valójában nem végzek komoly munkát. Nem nagyon foglalkoztatnak ezek a kritikák, hiszen a kutatási eredmények mellett leginkább a tantárgyam tanulására motivált gyerekek véleménye a mérvadó számomra.
Mostanában több cikkem is megjelent a közösségi platformok használatáról, s ebben biztattam az olvasókat közös játékra gyermekükkel. Miért is fontos a játék tanórákon és otthon is?
Tudjuk, a megismerés a tudás alapja. Ez az a tevékenység, amely során az emberi elme információt szerez a világról, és ezeket az ismereteket feldolgozza, tudássá szervezi. Alapfolyamatai az érzékelés, észlelés, figyelem, tanulás, emlékezés, gondolkodás, problémamegoldás.
Gondoljunk most arra, amikor egy kisgyereket elmerülve játszani látunk. Mi az, ha nem maga a tanulás? Aktív tevékenység a játék, mely a gyermek alaptevékenysége, örömforrása.
Kisgyermekkorban a fejlesztés adekvát módszere. A játék az objektív valóságot a gyermeki személyiségen keresztül szubjektív formában tükrözi, benne minden lehetősége, amit az ismeretek, a képzelet és a kreativitás létrehozhat. A játéknak nincs önálló megjelenési formája. Bármely cselekvés a játék tárgya, témája lehet, függetlenül annak kognitív, motoros, szociális kereteitől. Éppen ezért a játék személyiségfejlesztő hatása elvileg határtalan… A játék gyakran utánzás jellegű. A gyermek eleinte a felnőttek mozdulatait, hanghordozását önkéntelenül utánozza, majd később tetszése szerint válogat azokból. Megjelenik a kötődéses mintakövetés, a szeretett ember, esetleg kedvenc állat magatartásának utánzása. Akihez a gyermek érzelmileg ragaszkodik, annak a kedvéért megtanul szabályokat is, amelyek interiorizálódnak, beépülnek a személyiségébe.
Játszani jó, ez vitathatatlan. Amikor játszunk, a pozitív érzelmek kiszélesítik az emberek megszokott gondolkodási és cselekvésmódjait, bővítik a cselekvés repertoárt. A játék által keletkezett öröm újra játékra késztet, kreatívvá és érdeklődővé tesz.
Mi történik ekkor?
Az érdeklődés befogadóvá tesz új információk és tapasztalatok iránt, kitágítja a határokat, explorációra késztet és megelégedéssel jár. Ez az exploráció, vágy az ismeretlen felfedezésére, hosszú távon tudáshoz, intellektuális komplexitáshoz vezet. Hogyan is van akkor ez? A játék öröm, ami késztetés az explorációra, a figyelmünk kiszélesedik, képessé válunk rugalmas gondolkodásra, készen állunk új tudás felépítésére. Játék közben pedig megvalósul a Flow élmény, amikor nincs félelem, nincs kétely, nincs szorongás, elnémul a gátló önkritika, energia, öröm és értelem jellemzi. Nincs fáradtság, megszűnik az időérzék, végig explolál, s mindez önjutalmazó élmény is egyben.
Hallgassunk meg egy tanárt!
Mit gondol a tanítás nehézségeiről?
Pont a fent említettek hiányáról fog beszélni. És mit fog mondani, ha egy lehető legjobb világ lehető legjobb iskolájáról kérdezzük? Pont a fentieket fogja igényként sorolni.
Túl kellene lépnünk azon a gondolkodáson, hogy a játék elveszi az időt a tananyag megtanításától. Hogy ha érzelmi, mentális egyensúly fenntartására szánunk időt, kevesebb idő marad a gyakorlásra. Persze felszínesen tekintve a dolgokra, ez így van. De a motivált tanuló több energiát fektet a feladataiba, Flow-ban nem nézi az időt, a fáradságot sem. A Flow erősíti a magas színvonalú teljesítményt, mind a tanulónak, mind a tanárnak élvezetes, az elért célok erősítik az önbecsülést, tartós hatása van a tanulási motivációra, a megismerő folyamatokra.
Nem árt szem előtt tartani szülőnek, pedagógusnak, hogy a szorongás viszont gátolja a kreativitást, a flexibilis gondolkodást, új dolgok megtanulását, mert megzavarja a metakogniciót, felerősíti az önkritikát, s mindez neurotikus panaszokat okozhat, pszichoszomatikus betegségeket, majd valódiakat is. Ha a gyermekünk lenyeli a stresszt, az megbetegíti, ha kiadja magából, akkor pedig verekszik, visszabeszél, ordít.
Persze ha olyan egyszerű lenne a Flow elérése a tanórákon, nem kellene írni róla.
A tanulandó információnak relevánsnak, fontosnak kell lennie. Az időben közeli és a konkrét dolgok relevánsabbak. Meg kell mutatnunk a gyerekeknek, hogy amit készülünk tanítani, vagyis, amit nekik meg kell tanulni, az miért fontos az ő életükben. Ezt nem minden esetben könnyű még nekünk sem pontosan megfogalmazni. Az ismeretnek újdonságértéke kell, hogy legyen, ez vagy a tanári attitűdben, vagy taneszközben újabb és újabb megújulást igényel. Incentív értéke elengedhetetlen, vonzó „játékszer” tudja igazán felkelteni a diákok figyelmét, érdeklődését. A hatékony tanuláshoz adekvált motivációs szint, tudatállapot-változás, a metakogníció ideiglenes kikapcsolása szükséges. És amit most leírtam nem más, mint a játék. Amikor tehát órán szó- vagy szám-, Dobble- vagy Trimino kártyákkal játszunk, szép, színes eszközöket adunk a gyerekek kezébe, egy új témához kisfilm készítését kérjük, újra és újra időt spórolunk.
Pedagógus vagyok, álságos lenne, ha azt állítanám, hogy mindez ilyen egyszerű és csupán ennyi: tudd mindezt, és ha így tanítasz, szeretni és tanulni fogják a gyerekek a tantárgyadat.
Túl sok akadályba ütközik az ember, attól indulva, hogy a szép eszközöket ki is vegye meg, hogyan rendezzük át nap mint nap a tantermet, hol nyomtassunk színesben, egészen odáig, hogy hogyan tudja kezelni az ember a finomabb vagy durvább támadásokat.
Hiszen másképp csinálni, mint ahogy szokás, sosem egyszerű.
Mind tudjuk, van az a mennyiségű nehézség, és van az a sértő támadás, ami után a legelhivatottabb pedagógus is meghúzza a vállát és kinyittatja órán a munkafüzetet. Szülői felháborodásokról is mesélhetnék, mert jártak iskolába ők is, ott is tanítottak valahogy, és azt gondolni egyszerű, hogy ahogy bennünket tanítottak, az volt jó, hiszen ember lett belőlünk. Oppá, ez is egy idézet volt. Nos, javaslom a szülőknek is, gondolják végig a leírtakat, segítsék gyermeküket azzal, hogy az otthoni tanulás, ami elkerülhetetlen, legyen stresszmentes, játékos és vidám. És támogassák a pedagógusokat ebben a törekvésükben. Tanár társaimnak pedig kívánok sok csillogó, érdeklődő szempárt, játékos, hatékony órákat és támogató kollégákat, szülőket. Én biztosan soha nem adom fel.
