Wiesner Edit coach és kiképző coach mester, Az Utak egymáshoz - Fókuszban az emberi kapcsolataid, mint jólléted legfőbb záloga című ingyenes online konferencia előadója. Előadásának címe Mert érzem, amit érzel. Ennek apropóján beszélgettünk.
Miért fontos számodra ez a téma, amit márciusban megosztasz a konferencia résztvevőivel? Van személyes indíttatás is benned a téma iránt?
Azok közé az emberek közé tartozom, akik nem tudnak nem személyes témákban megnyilvánulni. Viszont ez segítőként és coachként könnyű is, hisz a saját sorsom mellett az ügyfeleim élete is azokra a pillanatokra, amíg együtt dolgozunk, enyém lesz, még ha hatáskör nélkül is, de érintettje vagyok. Az együttérzés és az a hitem, hogy mindannyiunk alapfelszereltsége és egyfajta biztató körülmény az emberiség működésében, hogy mindannyian fel vagyunk ruházva vele: hogy tudjuk mit jelent egyik-másik érzés, amit egy másik embernél látunk, hogy tudjuk, hogy a személyes fejlődésünkhöz a mások visszajelzése, mások érzései velünk kapcsolatban milyen fontosak, és hogy megérezzük, hogy mennyire közös az a csónak, amiben utazunk, szerintem létfontosságú is. Innen fogva az alapítvány neve: Jobb veled a világ és az elgondolás, hogy tudatosabb kommunikációval az együtt-érzésünket jobban, a többiek számára is hasznosabban tudjuk megfogalmazni, nagyon összevágnak.
Mit gondolsz, mik a legfontosabb összetevők egy boldog társas kapcsolatban? Mi az, ami egészen biztosan nem hiányozhat az emberekből ahhoz, hogy működjön?
Az előadásomnak, nem túlnyomott, de fontos alaptézise volt, hogy mindannyian (ha hagyományosan nevelkedtünk az első éveinkben - tehát mosolyogtak ránk, beszéltek hozzánk, kezdeményeztek érzelmi reakciót is kiváltó helyzeteket és kipróbálhattuk magunkat másokkal kapcsolatban) alapfelszereltségként hozzuk az együtt-érzés készségét és azt, hogy intuitíven meg tudjuk mondani, hogy egy helyzetben mi lesz a másik ember/önmagunk következő húzása. A nyelvet is kapjuk, némi (fej/szív/zsigeri) agykapacitást is - szóval semmi nem hiányzik belőlünk, mint emberekből.
Az más kérdés, hogy a családunk, korai körülményeink, élményeink és megértéseink az életünk során miket tudnak belőlünk kihozni. A bármilyen kapcsolat legfontosabb alappillérének az egészséges, kiegyensúlyozott önérzetet, önértékelést tartom.
Ha így tudunk belemenni a kapcsolatainkba, akkor már az olyan luxuscikkek, mint a szimpátia és a szeretet szabadon tudnak áramolni.
Alaphangon pedig odafigyelünk egymásra, egymás hangulataira, mert érezzük, amit a másik érez és észleljük a ránk és a szűkebb közösségeinkre a hatását örömnek, bánatnak, dühnek és feszültségnek egyaránt.
Azonban a közösség nem minden tagjának adataik meg a felnevelkedése során őt ért impulzusokból, hogy egészséges önértékeléssel lépjen a kapcsolataiba bele - és ezért kell a tudatos kommunikáció. Mert egymást mindenképpen megkeressük impulzusokért, mindenképpen önmagunkról tanulni akarunk a másik tükrében, felkeressük a közösségeinket azért is, hogy megmártózzunk abban a rezonanciafürdőben, ami a mások érzéseit tartalmazza. Dehogy tudnunk kell hozzájárulni az együtt-létekhez: visszajelzést adni és tudnunk kell a visszajelzéseket kapni is. Utóbbinál nagyon fontos, hogy 1. kérjünk, ha kapni szeretnénk, 2. tudjuk mérlegelni a kapott visszajelzés igazságát, jóságát és hasznosságát és a forrás tisztaságát (hisz mindenki a saját élettapasztalatait figyelembe véve adja a visszajelzését), 3. tudjuk visszautasítani, hogyha olyan véleményt, ítéletet kapunk, ami nem a miénk (nárcisztikus viselkedéselemek: manipuláció, gaslighting), 4. tudjuk értelmesen hasznosítani, amit magunkról tanulunk.
Bizonyos szempontból a covid megtépázta, más szempontból megerősítette a kapcsolatainkat. Szerinted lesz covid előtte és covid utáni párkapcsolati minta/probléma? Vagy ezeken a mintázatokon a pandémia alapvetően nem változtatott?
Minden kapcsolatban, nem csak a párkapcsolatokban, szerintem a covid és a vele járó tényleges vagy belengetett elszigetelődés, de legalábbis távolságtartás, megváltoztatta a kapcsolataink tétjét.
Akikkel együtt vagyunk, azokkal szorosabban, zártabban, több időt töltve a közös terekben kellett együtt éljünk. A konfliktusoknak nem csak más tétje, hanem más lecsapódási felülete is lett. Nem arról szól már, hogy "hazaviszem" a munkából a gondjaimat, hanem pl. otthon vagyok velük. És bár lehet, hogy a forgalomban léten, a dugókon nem húzom fel magam, de mondjuk az agresszióm egy részét ott ledolgoztam... most pedig ez nincs meg. A másik oldalon nem csak a betegség kiszolgáltatottsága okán, hanem az általános zavarból, a közhangulatból fakadóan is érzékenyebbek vagyunk. Az elkerülő "technikai megoldások" nem működnek, minden konfliktust nem tudunk kibekkelni, egyszerűen a sűrűségükből és nagyságrendjükből fakadóan. Tudatosabb kommunikációra van szükségünk a helyzetek békésebb rendezéséhez és ahhoz, hogy az elkötelezettség, mint szempont, szempont maradjon a feleknek.
Jó hatása lesz talán, hogy a párok felfedezik az őket legfontosabb módon összetartó erőket, megtanulnak örülni a jól működő kommunikációs technikáiknak, értékelni tudják a közösségeiket és ünnepelni a szeretetüket. Másrészről viszont biztosan bezavar majd, hogy annyi helyen, annyi párnál lelepleződnek a korábbi elkenődések, a felgyülemlett dühök, nem kutattam, de nem lepődnék meg, ha kimutathatóan nőtt volna a házasságon belüli erőszak vagy akár a gyerekek bántalmazása, azzal, hogy az összezártság erősebb volt, és nem mellesleg az életkörülmények romlása nagyon sok háztartásban megoldhatatlan alapprobléma lett (egész iparágak és nagyon sok vállalkozás bizonyult nem fenntarthatónak)
Mit gondolsz, mi lesz az aktuális téma 2023 márciusában a Boldogság konferencián?
Szerintem a kapcsolataink, az együtt-működés, a konfliktusaink kezelése - egyszóval a kommunikáció olyan örökzöld, ami minden évben megérdemli a konferenciaszervezők odafigyelését.
Ha lehetne 3 kívánságod, amivel jobbá tehetnéd az emberek közötti viszonyokat, akkor mi lenne az? Több empátia? Kevesebb gyűlöletbeszéd?
A tudatosságot kívánnám mindannyiunkban, hogy meglegyen és ehhez 1. a családi egységek jól-létét, hogy a gyerekek szeretetben tudjanak felnőni, 2. a személyes kommunikációs kompetenciákra, vitakészségre, konfliktuskezelésre/rendezésre, szeretetteljes együttműködésre felkészítő közösségeket pl. az oktatásban és 3. az állampolgárok életét, a közösség jóllétét legfontosabbként kezelő politikusokat, hogy ne kelljen ennyi pénz a hatalomért gyűlölet keltésre, érdemi gondolkodás/döntések és szándékok kinyilvánítása helyett a mások lejáratásába tenni.
Ha egy kívánságom lehetne, akkor mindenkinek érzelmekkel teli, szeretetteljes gyerekkort kívánnék, hogy egészséges önérzetű, együtt-érző és együtt-működő közösségi emberekké tudjon felnőni.
Nagyon sok szakmában képződnek a hétköznapi élethelyzetekben másoknak segítségnyújtásra vállalkozók: pszichológusok, coachok, stb. örülnék, ha nem az egymás nehéz/nem megértéséből fakadó interperszonális fejlesztési feladataink lennének túlsúlyban.
Az ingyenes online konferenciára ITT tudsz regisztrálni.
