Bajzáth Mária neveléstudományi bölcsész-kutató, tanító, tanár, aki mesét is mond nekünk a november 13-i konferenciánkon.
Milyen témájú előadást hallhatunk tőled a II. Pozitív Pedagógia és Nevelés Konferencián novemberben?
A mesében, mesélésben, mesehallgatásban rejlő lehetőségekre hívom fel a figyelmet, arra, hogy mindez hogyan tud segíteni az EGÉSZ-ség megőrzésében és fejlesztésében. A hétköznapok pedagógiai gyakorlatában alkalmazható Népmesekincstár mesepedagógiai módszereket mutatok. Beszélek arról, hogy tulajdonképpen minden varázsmese az egész-ség visszaszerzéséről szól, minden tündérmese hőse, az egész-ségért, a teljesség megszerzésért indul célba. Arról is beszélek, hogy a népmese hogyan mutatja meg a pozitív és negatív kapcsolódási mintákat, hogy ad mintát ad az egyénen, a családon és a nagyobb közösségeken belüli kapcsolódásokra. A mesehős segítőkkel vagy/és társakkal való kapcsolatteremtési módja, ahogyan segítséget kér, ahogyan szövetséget köt, ahogyan elindul a szövetségeseivel a közös célért, és együtt kiállják a próbákat, „láthatóvá teszi a kultúra pozitív kódját”, mintát mutat az ideális kooperációra. A mesehős, a segítői, és a szövetségesei egyetlen egység részei. Látják a különbséget, de a hasonlóságot keresik. Ez a gondolkodás végtelenné tágítja a látóhatárt, az állati, a növényi, az emberi létezés, az univerzum EGÉSZ-szé válik.
Miben látod a pandémia alatti és utáni helyzet legnagyobb kihívását?
A valódi odafordulás, bizalom egymás felé testben és lélekben nagyon nehéz. Nyitni a másik ember felé, megölelni szívből, félelem nélkül. Újra kell tanulni az offline kapcsolódást, ami az én szakterületemen, a mesepedagógiában közös játékot, érintést, éneklést, mozgást jelent.
Ezt az elmúlt két év virtuális térben eltöltött ideje nem tette lehetővé, a jelenléti oktatás ideje alatt az érintés, vagy közös éneklés is korlátozva volt. Mesehallgatás közben, nem kell megérinteni egymást, láthatatlanul épül a közösség. A pedagógus egy nagyon fontos szem a közösségépítő a láncban, amellett, hogy mesélőként hallhatóvá teszi a történetet a gyerek számára, teret és lehetőséget teremt ehhez a finom, lassú egymás közötti, múlt -jelen-jövő közötti kapcsolódáshoz. A képernyők előtt töltött rengeteg idő után, még nehezebb csendben lenni. Pedig: „Az élet titkaira, a csendben rejtőzik a válasz!” – mondja a bölcs egy keleti mesében. A csend megteremtése is kihívást jelent a pedagógia munkában, a mesélés erre is jó alkalmat teremt.
Mit gondolsz a saját szakterületed hogyan segíthet azoknak a gyerekeknek, akik elakadtak a pandémia alatt mentálisan?
A Népmesekincstár mesepedagógia öröm és élmény alapú pedagógiai módszer, amelyben a pedagógus és a gyerek együtt játszik, énekel, mesél, alkot. A mese segít abban, hogy a valóságot ne azzal azonosítsuk, amik egy helyzetben látszólag vagyunk. A bennünk élő hőshöz visz közelebb, ahhoz a részünkhöz vezet, aki bármire képes, hogy elérje a célját, hogy boldog legyen, hogy visszahozza a sötétségbe a fényt (a Napot, a Holdat, a csillagokat). Segít magunkban megtalálni azt a gondolkodásmódot, amelyben minden élővel és élettelen a kapcsolatát keresi az ember, azt, ami közös. A mesehallgatás, akárcsak a játék vagy az éneklés szorongásoldó. A játék, mondóka színesíti a mesemondásra –mesehallgatásra hangolódást és mozgásfeszültséget vezet le. Naponta ismétlődő mesélés-mesemondás, mondókázás, a pedagógus közös játéka, tánca, éneklése a gyerekekkel minden résztvevő számára örömforrást jelent. Ez a gyermeki tanulás egyik alapvető feltétele.
Ezek a tevékenységek a gyerekeket a mesék kapujához vezetik, amelyen belépve mindenki megtalálhatja a mese – számára érvényes – neki szóló üzenetét. A tevékenységek célja az is, hogy segítségükkel a gyerekek felfedezzék az összefüggéseket a világban, képesek legyenek ebben a rendszerben önmagukat is (újra) elhelyezni, (újra) kapcsolódni másokhoz és megtalálják saját helyüket.
Milyen reményed, üzeneted van a jövőre? Miről fogunk konferenciát tartani 2022 novemberében?
Mit tanultunk „a fontos-ról” a pandémia alatt? A pandémia pozitív hatásai az oktatásban. Pozitív változások a pedagógiaiában a pandémia kezdete óta. Új, jó gyakorlatok az óvodában és az iskolában 2020-2022. Mit rontottunk el a pandémia idején az oktatásban és mit tanultunk a kudarcainkból? Ilyen és ehhez hasonló konferencia címeket lenne jó látni, és azt, hogy nagyon széleskörű, minden korosztályt érintő az egész oktatási rendszert átfogó változások történtek, amelyek a gyerekek és a pedagógusok jóllétét egyaránt segítik, az intézményes nevelés-oktatás minden területén.
AZ INGYENES ONLINE KONFERENCIÁRA IDE KATTINTVA LEHET REGISZTRÁLNI.
