Robert Waldinger a Harvard Felnőtt Fejlesztések Tanulmányának igazgatója, amely a történelem egyik legátfogóbb hosszútávú tanulmánya.
Robert Waldinger pszichiáter, pszichoanalitikus és zen szerzestes. A pszichiátria klinikai professzora a Harvard Medical School-ban, irányítja a felnőttkori élet tanulmányait, amely a felnőttek életének egyik leghosszabb ideje végzett tanulmánya. Arról szól, hogy mit tanulhatunk meg az egészséges emberi fejlődésről. Dr. Waldinger számos tudományos cikk és könyv szerzője. Orvostanhallgatókat és pszichiátriai rezidenseket tanít.
Elődásában arra keresi a választ, hogy mi tesz bennünket egészségessé és boldoggá egy életen keresztül?
Ha tudnánk, hogy a jelenlegi cselekedeteink befolyásoló hatással vannak a jövőbeni elégedettségünkre, mire lenne érdemes leginkább időt és energiát szánni?
Egy mostanában napvilágot látott, fiatal felnőttekről készült, s életük legfőbb céljait firtató felmérésben a megkérdezettek több mint 80%-a a meggazdagodást tartotta a legfontosabbnak az életben. Ugyanennek a korosztálynak a fele azt válaszolta, hogy életének másik nagy célja az, hogy híressé váljon. Folyamatosan azt halljuk, hogy dolgozzunk keményen, ha el akarunk érni valamit, így aztán jogosan érezhetjük úgy, hogy így kell élnünk ahhoz, hogy jó életünk legyen.
Ám ezek a vágyak általában elérhetetlenek.
A Harvard Egyetem átfogó és nagyon hosszú kutatást folytat, amely a felnőttek változásait vizsgálja. Mi lenne – teszi fel a kérdést - ha tizenéves koruktól kezdve folyamatosan tanulmányozhatnánk az embereket, hogy lássuk, mitől maradnak boldogok és egészségesek? 75 éven keresztül követték nyomon 724 ember életét, évről évre megkérdezve őket munkájukról, családi életükről, egészségükről, és természetesen mindezt anélkül, hogy bárki tudta volna, hogy hogyan fog alakulni az életük, sorsuk.
A 724 emberből 60 még mindig él és részt vesz a kutatásban, többségük elmúlt 90 éves is már. Most a kutatás eljutott oda, hogy kezdik bevonni a gyerekeiket is.
Mi a kutatás tanulsága?
A több tízezer oldalnyi információból (interjúk, orvosi feljegyzések, vizsgálatok) egyértelműen kiderül, hogy a jóllét titka nem a gazdagság, nem is a hírnév, és még csak nem is az egyre keményebb munka. Az egyértelmű üzenet, ami a 75 év alatt kikristályosodott, hogy a jó emberi kapcsolatok őrzik meg a boldogságunkat és az egészségünket.
Három fontos megállapítás
- A közösségi kapcsolatok nagyon jó hatással vannak ránk, a magány viszont megöl. Az derült ki, hogy akiknek több a közösségi kapcsolatuk, legyen az akár családi, akár baráti, vagy egyéb közösségi kapcsolat, boldogabbak, egészségesebbek, és tovább is élnek.
- Nemcsak a barátaink száma fontos, és nemcsak az, hogy komoly kapcsolatban élünk-e, hanem a közeli kapcsolatainknak a minősége az, ami igazán számít. A marakodó életmód nagyon káros az egészségünkre. Például egy szeretet nélküli, veszekedéssel teletűzdelt házasság talán még rosszabb hatással van az egészségre, mint egy válás. Azonban a meleg, szeretetteli kapcsolatok valóságos védőhálót szőnek körénk.
- A jó emberi kapcsolatok nemcsak a testünket védik meg, hanem az agyunkat is. Stabil, biztonságos kapcsolatban élni, tartozni valakihez a 80-as éveinkben, igazán oltalmazó.
Előadást – amelyet nagy szeretettel ajánlunk - egy Mark Twain idézettel fejezi be: „Az élet olyan rövid, hogy nincs benne idő veszekedésre, bocsánatkérésre, megbánásra, számonkérésre. Csak a szeretetre van idő, és ha szabad így kifejezni magam, csak egy pillanat van rá."
A jó élethez vezető út jó kapcsolatokkal van kikövezve.
