Rita Pierson egész életét az osztályteremben vagy annak környékén töltötte. 1972 óta oktató, tanított általános iskolában, középiskolában és speciális iskolában is.
Előadásában elmeséli, hogy szülei és nagyszülei is pedagógusok voltak, így valójában az egész életét iskolaépületben vagy úton odafelé menet töltötte, vagy épp arról beszélt, hogy mi történik az iskolaépületben. Így az évek alatt volt lehetősége arra, hogy az oktatási reformot különböző nézőpontokból figyelje meg.
Tudjuk miért morzsolódnak le gyerekek. Tudjuk miért nem tanulnak. Vagy a szegénység az oka, a sok hiányzás, negatív hatás a társaiktól. De az egyik dolog amiről soha nem beszélünk vagy csak ritkán beszélünk róla, az az emberi kapcsolat értéke és fontossága.
Mindenkire hatással volt életében egy tanár vagy egy felnőtt.
Rita elmeséli, hogy az egyik kollégája azt mondta egyszer neki: „Nem azért fizetnek, hogy szeressem a gyerekeket. Azért fizetnek, hogy tanítsam őket. A gyerekeknek tanulniuk kell. Nekem tanítanom kell. Nekik meg tanulniuk kell. Ügy lezárva."
Rita válasza elég egyértelmű volt:
Tudod, a gyerekek nem tanulnak azoktól akiket nem kedvelnek.
Egyszer az arányokról tartott órát. Bevallottan nem túl jó matekból, de azért igyekezett. Később rájött, hogy az egész leckét rosszul tanította meg. Másnap visszament az osztályba és bocsánatot kért a gyerekektől. Vajon hányszor mondjuk azt a gyerekeknek, hogy „bocsánat” „ezt elrontottam...”
Rita Pierson előadásából kiderül, hogy hogyan növeli az önbizalmát és ezzel együtt a tudását is egy gyereknek.
Az egyik évben egy nagyszerű ötlet jutott eszembe - meséli. Azt mondtam a tanítványaimnak: „Titeket választottak, hogy az én osztályomba kerüljetek, mert én vagyok a legjobb tanár és ti vagytok a legjobb tanulók, összeraktak minket hogy megmutassuk mindenkinek, hogy is kell ezt csinálni."
Elmeséli, hogy éveken át figyelte édesanyját, ahogyan szünetben átnézte a leckét, délutánonként családlátogatásra ment, figyelte amint ezek közül a gyerekek közül néhányan átmentek hozzájuk és azt mondták neki: Tudja Mrs. Walker, megváltoztatta az életemet. Ön tette jobbá. Önnek köszönhetően valakinek éreztem magam, miközben tudtam legbelül, hogy nem voltam az. És azt szeretném ha látná mivé váltam.
„És amikor anyukám meghalt két évvel ezelőtt, 92 évesen, olyan sok egykori diákja ment el a temetésére, hogy könny szökött a szemembe. Nem azért mert meghalt, hanem mert egy kapcsolati örökséget hagyott hátra, ami soha nem tűnik el.”
Csodálatos, megérintő előadását nagy szeretettel ajánljuk!
