Weintraut Rita kutató-pszichológus, a Let it Slow mindfulness trénere. A tudatos jelenlét alapú Elfogadás és Elköteleződés Terápia (Acceptance and Commitment Therapy, ACT) módszerét nemzetközileg elismert szakemberektől tanulta Németországban és az Egyesült Államokban. Egyetemi kurzusában orvostanhallgatókat vezet be a mindfulness gyógyításban való alkalmazhatóságába.
A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Idegtudományok Doktori Iskolájának PhD hallgatója, kutatási témája a Parkinson-kóros és szklerózis multiplexes betegek kognitív és érzelmi státusza. Rajong az agyműködésért, szereti a kávét és a punkrockot, hisz az emberi kapcsolatokban, és nem hisz a véletlenekben.
Felkelsz egy kócos reggelen, felteszed a kávét főni, és amíg kikészíted a tejet meg a cukrot, a tegnapi munkahelyi konfliktusodon rágódsz. Lefő a kávé, nyúlsz a tejért a hűtőbe, amikor rájössz, hogy már rég a pulton van. Elindulsz dolgozni, dübörög a punkrock a füledben, és közben az aznapi teendőidet listázod… Munkád közben nem tudsz figyelni, mert a délutáni kávézásra gondolsz a barátnőddel.
Lehetne másként is.
Kipihenten ébredsz. Lehet, hogy kávét sem iszol, mert nincsen rá szükséged. Fókuszáltan tudsz figyelni a munkádra, egymás után pipálod ki a teendőidet.
Weintraut Rita kutatópszichológus azt a módszert mutatja meg, amivel nemcsak a stressz-szintünk lesz alacsonyabb, de az élettel való elégedettségünk is magasabb lesz, sőt, az immunaktivitásunk is nő. És ez nem más, mint a mindfulness, a tudatos jelenlét: az "itt és most" hatalma.
Egy harvardi kutatás bebizonyította, hogy ébren töltött életünk csaknem felét elménk valahol máshol tölti és elménk elkalandozása nemcsak stresszkeltő, hanem boldogtalanabbá is tesz, sőt, kiszolgáltatottabbá a betegségekkel szemben.
Mi is az a tudatos jelenlét?
A James Baraztól származó definíció szerint: A tudatos jelenlét nem más, mint tudatában lenni annak, ami itt és most történik, anélkül, hogy azt gondolnánk: bárcsak másképp lennének a dolgok. Élvezni azt, ami élvezetes, de nem belekapaszkodni, ha változik. Mert fog. És együtt élni azzal, ami nem olyan kellemes, anélkül, hogy azt gondolnánk: mindig így lesz. Mert nem lesz.
Alapvetően kétféle technika van a mindfulness gyakorlására: a formális és az informális technikák.
- A formális technikáknál külön időt szakítunk arra, hogy figyelmünket egy dologra összpontosítsuk. Lehet ez a légzésünk, vagy éppen az eső hangja.
- Az informális technikáknál a hétköznapi tevékenységünkbe építjük bele a mindfulnesst, így akár mondjuk a teázás, a futás, vagy a mosogatás is lehet mindfulness gyakorlat.
Az a legszebb a mindfulnessben, hogy akárhol, akármikor csinálhatjuk. Lehet ez itt és most is.
Weintraut Rita példát is mond a megvalósításra.
„Képzeljétek el, hogy egy hosszú nap után kiléptek a munkahelyetekről, és esik az eső. Ilyenkor kettő választásunk van: vagy bosszankodunk, hogy esőben kell hazamennünk, vagy úgy tekintünk a hazafelé sétára, mint egy mindfulness gyakorlatra.
Csukd be a szemed, ha kényelmes. Hogyha nem, nyitva is lehet, de úgy gondolom, hogy csukott szemmel talán könnyebb ezt a gyakorlatot csinálni. Vegyél egy mély levegőt, majd engedd ki! És a figyelmeteket összpontosítsátok az eső hangjára. Figyeld, ahogy kopog. Megeshet, hogy figyelmünk elkalandozik, ez teljesen természetes. Ilyenkor ezt vedd észre, és ítélkezésmentesen tereld vissza figyelmed az eső hangjára. A gyakorlatnak lassan vége. Figyeld meg a tested állapotát. Milyen most?”
Ami fontos, hogy tudatosítsuk azt, hogy az időjárás fölött nincs befolyásunk, nem tudjuk megválasztani, hogy milyen. Amit viszont meg tudunk választani, az a reakciónk, amit az időre adunk.
Már nyolc hét mindfulness gyakorlás is elég ahhoz, hogy agyunkban strukturális változások jöjjenek létre. Erről is szól ez az elképesztően érdekes, sorsfordító előadás.
