„Ebben a könyvben egy generációkon átívelő önismereti utazásra invitálom a kedves olvasót. Arra biztatom, legyen bátorsága feltárni családja rég eltemetett történeteit, elindulni a sűrűn benőtt ösvényeken, és szembenézni azokkal az erőkkel, amelyek az életében munkálkodnak.”
Galambosiné Honfi Anita pedagógus szerint Dr. Orvos-Tóth Noémi könyvét kötelező olvasmányként adhatnánk fel minden pedagógusnak és végzős diáknak.
A pedagógusoknak azért, hogy világosan lássák, iskolai feladatokkal milyen könnyen segíthetnék diákjaik mentális egészségének fenntartását, a családon belüli kapcsolatok erősödését. Ahogy a szerző írja, a családi történetek útikalauzként funkcionálhatnak életünkben, megmutatják mit tehetünk és mit nem, valamint hogy milyen elvárásoknak kell majd megfelelnünk. Kutatásokkal bizonyították már, hogy minél inkább ismeri egy gyermek a családi történeteket, annál magasabb lesz az önbecsülése is.
Mi pedagógusok segíthetjük ezt a folyamatot, ha családfát rajzoltatunk, ahol a családnak közösen kell búvárkodni saját múltjában, vagy ha családi történeteket íratunk le fogalmazás, interjú, riport, képregény formájában. Ezekkel a feladatokkal azokat a családokat is rá tudjuk venni a történetmesélésre, ahol erre nincs idő, vagy szándék.
De kötelező olvasmány lehetne a középiskola vége felé közeledve, mert fontos tudatosítani a következő generációkban is, milyen komoly felelősségük van már még meg nem született gyermekük életéért is.
Orvos-Tóth Noémi könyvéből megtudhatjuk, mik is azok a transzgenerációs hatások, melyekkel számolnunk kell. Tudatosulhat bennünk, hogy felelősségünk az új élet fogantatását megelőzően kezdődik. Megtudhatjuk, milyen nehézségekkel szembesülnek felnőtt életükben a nem kívánt gyerekek, azok, akiknek testvérét elveszítette a család, vagy ahol a családban beteg gyermeket neveltek.
Megtudhatjuk mi minden befolyásolhatja még személyiségünk kialakulását: mi a helyzet a családi titkokkal, családi határokkal, s hogy családi történeteink hogyan formálják személyiségünk alakulását.
A könyv fejezeteit a szerző szakirodalmi utalásokkal, pszichológusi prakszisából vett példákkal, könyvek felidézésével teszi hitelesebbé, még érdekesebbé.
