Ha gyermekeinkről csak az átlag életvitelben gondolkodunk, a fejlődésükben, az érésükben akkor is vannak kisebb-nagyobb elakadások. Vannak azonban bizonyos élethelyzeti kihívások, ami a gyermek számára aktuálisan vagy egy kicsit tartósabban viselkedési zavarokat okozhat. Adódhatnak elhúzódó krízisek is és ezekben a helyzetekben bizony a gyermek viseledése megváltozik ami a környezete számára is zavaró lehet.
Nézzünk egy hétköznapi élethelyzetet!
A családban él egy 9 éves iskolás kisfiú Dani, akinek van egy 5 éves húga. Dani szaldgál a lakásban, széthagyja a játékait. Nem tudja, hogy mivel foglalja el magát. Végül a legó mellett dönt, de ekkor odamegy hozzá az 5 éves kishúga, aki zavarja ebben a tevékenységében. Először csak azt mondja neki, hogy menjen el, majd amikor ezt nem teszi, akkor meglöki. A kishúga elesik és sír. Anya természetesen hallja, hogy valami baj történt és azonnal értékeli is a helyzetet.
Dani ezután inkább leül gépezni és így az iskolai feladatait egy kicsit elhanyagolja.
Nézzük meg a szülő oldaláról ugyanezt. Vajon mit érzékel a szülő?
Először rászól Danira, hogy „Ne futkoss!”. Majd mivel szét vannak hagyva a játékok, rászól, hogy „Olyan rendetlen vagy Dani!” Aztán persze meghallja a sírást és rászól Danira, hogy „Állandóan bántod a húgodat!” Aztán Dani inkább elvonul gépezni, amit meglát az anyukája és mit mond? „Folyton csak gépezel, sosem akarsz gyakorolni! Mi lesz így? Kukás lesz belőled!”
Számos olyan alkalom van, amiben a szülő mondatai sokkal inkább a gyermeket negatívan minősítik és nem az adott viselkedését.
Azt a viselkedést, ami minket zavar problémás viselkedésnek szoktuk nevezni és aki azt csinálja, azt problémásnak.
Tehát Dani problémás....
Apa este hazajön és anya mesélni kezdi, hogy Dani már megint miket csinált és máris olyan sok negatív jelzőt kapott Dani, ami afelé mutat, hogy valami baj van ezzel a gyerekkel...problémás ez a gyerek.
hogy valami baj van ezzel a gyerekkel...problémás ez a gyerek.
„Milyen problémás ez a Dani!” mondják a szülők egybehangzóan.
Szempontot kell váltanunk.
Képzeljük most azt, hogy felvétel készül a gyermekünk előző napi összes viselkedéséről. Mi beülünk egy kényelmes fotelbe és lehetőségünk nyílik arra, hogy gyermekünk előző napi összes viselkedését újra megnézzük. A gyerekeknek rengeteg viselkedése van egy nap alatt. Van ami helytelen, van ami kifejezetten rossz is akár, de vannak semlegesek és vannak olyanok is, amelyek jók vagy kifejezetten pozitívak.
Amikor a teljes felvételt végignézzük akkor látjuk csak, hogy a gyermek egész napos viselkedéséből mennyi volt a pozitív, mennyi a negatív és mennyi a semleges.
Akkor vagyunk reálisak, hogyha szülőként olyan beállítódást alakítunk ki, hogy nemcsak azt a viselkedést vesszük észre, ami számunkra zavaró, hanem az egyéb viselkedéseit is észleljük a gyermeknek.
Így nem esünk abba a hibába, hogy eltúloznánk, általánosítanánk és a gyermekre negatív címkét ragasztanánk: „Rendetlen vagy! Lusta vagy!" és hasonlókat.
Nézzük, hogyan lehet a boldogságunkat beárnyékolni.
A gondolkodásunkban vannak olyan elemek, amelyek torzítják a valóság reális értelmezését.
Ezt a kognitív pszichológia gondolati torzításoknak nevezi. Ezek a gondolkodási hibák például a negatív fókusz, amikor az egész jelenségből csak azt látjuk meg, ami negatív számunkra. Vagy ennek az általánosításai, a mindig, minden, soha, semmi, állandóan jellegű szavakkal fejezzük ki azt, hogy általános jelenséggé torzítottuk az adott szituációban megjelenő viselkedést.
Ezek a torzítások bizonyosan negatív érzelmi állapotokhoz vezetnek, feszültek, idegesek leszünk.
Az első dolog az, hogy a saját szemléletünket módosítsuk és az „Ez a gyerek problémás” címke helyett inkább képesek legyünk megfogalmazni, hogy ennek a gyereknek problémája van.
Ha problémásan viselkedik akkor tehát nem problémás a gyerek, hanem problémája van.
Akinek pedig problémája van, ahhoz álljunk megértően, segítően.
Tehát amikor a gyermek viselkedése nem egészen alkalmazkodóképes vagy számunkra zavaró, akkor sem vele van baj, hanem csupán azzal a viselkedéssel, akkor és ott. Ez kifejez egy érzelmi állapotot, egy aktuális frusztrációt, stresszállapotot és ha mi ezt értően fogadjuk, akkor nagyobb az esély arra, hogy ez meg is szűnjön.
Dr. Felleginé Takács Anna, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta előadására, a Boldogság Világnapján rendezendő konferenciára ITT tudsz regisztrálni!
