A boldogságtól való félelemről
Kezdjük egy rövid feladattal! Gondolja át, hogy hogyan telt el a tegnapi napja vagy hogyan töltötte el az előző hétvégét. Próbálja meg minél részletesebben felidézni, hogy mit tett azon a napon, és minden egyes történésnél idézze fel, hogy hogyan érezte magát közben!
Ezzel a gyakorlattal kapcsolatban megosztok egy idézetet a Lehetnénk-e boldogabbak? – Tények és történetek a pozitív pszichológia világából című könyvemből, egy 40 év körüli nő beszámolóját, aki már kipróbálta ezt a gyakorlatot.
„Előző reggel 4:30-kor kelt, mint általában. Megkérdeztem, hogy szeret-e korán kelni. Nem szeret válaszolta, hiszen egész életében bagoly típus volt és ha megtehetné sokáig fennmaradna és inkább későn kelne. Aztán elkészítette a kásáját. Milyen ízű volt a kása? – érdeklődöm. Finom volt –e és volt –e lehetősége és ideje kényelmesen elfogyasztani? Elmondja, hogy valójában utálja az ízét, szíve szerint egészen mást enne reggelire, de éppen diétázik. 7 óra körül beér a munkahelyére. Megpróbál minél gyorsabban haladni a feladataival. Könnyedén, rutinból hajtja végre, mégis nagyon-nagyon fárasztónak éli meg a munkanapot. Az otthonról hozott ebédet kapkodva, magányosan, az íróasztalánál fogyasztja el. Már 3 órára végez ugyan, de addigra annyira elfárad és kimerül, hogy a nap további részére többnyire már nem szervez programot, csak úgy eltelik az idő a vacsora vagy a másnapi ebéd elkészítésével vagy éppen a bevásárlással. Érzi, hogy nincs a helyén, és változtatni szeretne, de ez egyáltalán nem könnyű.”
Mostanra már bizonyára önben is felmerült a kérdés, hogy mi is az a boldogság.
Mivel ez nagyon összetett és szubjektív jelenség, a meghatározása jelentős kihívást jelent a tudomány számára is. A pozitív pszichológia is különböző módokon definiálja a boldogságot.
Azt hangsúlyozza, hogy egyrészt felfogható egyfajta érzelmi jóllétként, ami azt jelenti, hogy egy adott időperiódus alatt mennyi pozitív és mennyi negatív érzelmet élek át. Ebből a nézőpontból akkor vagyok boldogabb, ha háromszor vagy ötször több pozitív érzés jellemezte mondjuk az adott napomat vagy az adott hétvégémet, mint negatív.
Másrészt felfogható egyfajta élettel való általános elégedettség-érzetként, vagy virágzásként, ami a mentális egészség legmagasabb szintjére utal.
A tudományos értelmezés abban különbözik leginkább a hétköznapi megközelítéstől, hogy nemcsak egy múló, törékeny pillanatként értelmezi a boldogságot, hanem egy időben viszonylag stabil, tartós jellemzőként is. Vagyis beszélhetünk egyfajta személyre jellemző boldogság alapszintről, amely tartósan, akár 6-8 évig is megfigyelhető, és amitől még a viszonylag nagy horderejű pozitív és negatív életesemények is csak átmenetileg és rövid időre tudnak bennünket elmozdítani.
Mit is jelent a boldogságtól való félelem?
A boldogságtól való félelem alatt azt értjük, amikor valaki negatív érzéseket kapcsol a boldogsághoz.
Összekapcsolja a szégyen, a bűntudat, vagy az „én ezt nem érdemlem meg” érzésével. A boldogságtól való félelem azt is jelentheti, hogy azért próbálom elkerülni a boldogság szabad megélését, mert félek attól, hogy a nagy boldogság tragédiát szül, tehát félek a negatív következményektől. Lényegében így próbálom meg kontrollálni azt, hogy a jövőben ne történjenek velem negatív dolgok.
Azonban fontos különbséget tenni aközött, hogy valaki a boldogság megélésétől fél vagy „csak” a boldogság kifejezésétől.
Nagyon eltérő okok állhatnak a két jelenség hátterében.
A boldogság kimutatásától általában azért félünk, mert úgy véljük, hogy másokból irigységet válhat ki, ha mi túl jól vagyunk, ha kimutatjuk a szerencsénket, a boldogságunkat, így mások nem fognak szeretni vagy esetleg el fognak bennünket utasítani.
A boldogságtól való félelem megélésének hátterében ennél összetettebb okok állhatnak. Például feldolgozatlan múltbeli traumák vagy bizonyos kora gyeremekkori tapasztalatok. Ez utóbbira példa, ha valaki gyerekkorában azt tapasztalta meg, hogy büntetés jár azért, ha elengedi és jól érzi magát.
A leggyakrabban a boldogságtól való félelmek hátterében azonban az alacsony önértékelés áll, ami azt eredményezheti, hogy valaki úgy érzi, hogy nem érdemli meg, hogy jól érezze magát a saját életében. Bizonyos családi légkör is hozzájárulhat a boldogságtól való félelmekhez. Olyan családi légkört képzeljünk el, ahol tabu vagy nem megengedett az érzések kifejezése, különösen a pozitív érzések kimutatása. Ahol nem a pozitív érzésekért cserébe kapunk figyelmet, elismerést, hanem a negatívakért.
Az okok között szerepel az a kulturális jellemző is, hogy inkább a negatív érzésekhez társítunk komolyságot, kreativitást, mélységet, fejlődést, és ezzel egyidejűleg a pozitív érzéseket felszínes, naiv, haszontalan dologként tartjuk számon. A boldogságtól való félelmekre számos példát találhatunk a magyar közmondások között is.
Sok nevetésnek sírás a vége.
Majd meglesz a böjtje.
Ne igyunk előre a medve bőrére!
Pénteki nevetés, vasárnapi sírás.
Ezek szépen demonstrálják a boldogságtól való félelmekkel kapcsolatos kulturális mítoszainkat.
A boldogtalanságtól való félelmekről is beszél majd Dr. Nagy Henriett a Boldogság Világnapján rendezendő online konferencián, amire ITT tudsz regisztrálni!
