Minden mentális jóllét egyik legfontosabb feltétele az őszinte, szeretetteljes kapcsolat kialakítása. A legfontosabb kapcsolat a gyermek számára az, amelyet a szüleivel alakít ki. A gyermekek a pozitív szülő-gyermek kapcsolat révén ismerik meg a körülöttük lévő világot. Növekedésük és változásuk során a gyerekek szüleiken keresztül észlelik, hogy biztonságban vannak-e és szeretik-e őket. Ez az alap, amelyből jövőbeli kapcsolataikat építik.
Bármilyen sokat hangoztatott is, nem lehet róla eleget beszélni: A pozitív szülő-gyerek kapcsolat kialakítása rendkívül fontos kapocs, amely alapja, hogy a szülő minőségi időt tölt a gyermekével. Nincsenek receptek, amelyeket ha végrehajtunk vagy megfőzünk, akkor egészen biztosan jó kapcsolatot tudunk kialakítani a gyermekünkkel, hiszen ezek egy része ösztönös cselekedet. Mégis, itt összegyűjtöttünk néhány olyan pozitív szülői technikát, ami segíthet a kapcsolat megszilárdításában. Biztosan lesz köztük olyan, amit nap mint nap ti is csináltok, de talán néhány olyan is akad, ami borúsabb napokon jól jön majd.
Mutasd ki a szereteted és mondd gyakran „szeretlek”!
Az egészséges érzelmi és neurobiológiai fejlődéshez, életünk minden szakaszában emberi érintésre és szeretetteljes légkörre van szükség. Fontos, hogy gyermeked a nap folyamán többször is gyengéd, szeretetteljes érintéseket, öleléseket kapjon. Fontos, hogy az egyre bonyolultabbá váló világban érezze, hogy a számára legfontosabb személyek szeretik még akkor is, ha nem csinál mindent tökéletesen, sőt, ha hibázik, téved, rosszalkodik. Különösen azokban a helyzetekben, amikor a gyerek amúgy is attól tart, hogy elveszíti a szülei szeretetét fontos, hogy újra és újra megerősítsük abban, hogy ez elveszíthetetlen kötelék.
Ha valami helytelen dolgot cselekszik, akkor is mindig a cselekedetet ítéljük el és arról mondjunk véleményt, ne a gyerekről, a személyiségéről. Ne őt minősítsük, hanem a cselekedetet! Mennyire másként hangzik „Az, hogy a testvéredtől kérés nélkül elvetted a ceruzáját nem volt helyes cselekedet. Legközelebb kérd majd el tőle, biztosan kölcsönadja neked.” ahelyett, hogy „Olyan rossz vagy már megint kisfiam!”.
Szabj határokat, hogy biztonságban legyen!
Felnőttként is akkor vagyunk a leginkább kiegyensúlyozottak a munkában, ha tudjuk, hogy mit várnak tőlünk, ha tudjuk, hogy mik azok a szabályok, amiket semmiképp sem hághatunk át és ha mégis megtesszük, akkor milyen következményei lesznek, lehetnek ennek. Pontosan így van ez a gyerekekkel is. A gyermekeknek struktúrára és útmutatásra van szükségük ahhoz, hogy biztonsággal megismerjék a körülöttük lévő világot. Ha nem jelöljük ki a határokat, akkor a gyermek egy idő után elveszettnek érzi majd magát és nem fogja érteni, hogy milyen szabályt szegett meg, amiről nem is tudott. Az életkorának megfelelően kommunikáljunk vele és győződjünk meg arról, hogy érti, amit elvárunk tőle. Minden legyen nagyon egyszerű és egyértelmű, beleértve a következményeket is.
Hallgasd meg őt, értő hallgatással!
Nem is olyan egyszerű ez a feladat abban a mindenhova rohanó világban, amikor legalább háromszor annyi feladatot szeretnénk elvégezni, mint amennyi a napba belefér. Ebbe igazán nem hiányzik egy szavait nehezen találó gyerek makogása, aki próbálja megfogalmazni, hogy mit is érez ott legbelül. Pedig ilyenkor – persze amennyire lehet – tegyünk félre mindent és biztosítsuk őt a figyelmünkről. Ezzel máris azt üzenjük: „Fontos vagy nekem. Fontos az, amit mondani akarsz. Mondd!” Ez az értő hallgatás hozzásegíti őt ahhoz, hogy minél pontosabban próbálja megfogalmazni a gondolatait, érzéseit. Ilyenkor ne kezdjünk bele a „mikor én olyan fiatal voltam mint te…” kezdetű mondatokba, mert nem ránk, hanem magára kíváncsi. A saját érzéseire, gondolataira és arra, hogy mi hogyan vagyunk képesek rá figyelni.
Legyen „szent-időtök”!
A szülő-gyerek kapcsolatban ennek, valamint a hagyományok ápolásának fontos szerepe van. Itt nem a sok családban meglévő hagyományokra gondolok, mint a nagy karácsonyi vacsora vagy a húsvéti locsolkodás, hanem az, ami csak kettőtök között jön létre.
A „keddi érzelemcunami” vagy a „szombati társasjáték délután” vagy a „várkirándulások”. Bármi, ami a család közös élménye, és ami évtizedeken keresztül életben tartható kötelék.
Minden a közös játékkal kezdődik még kisgyerek korban. Ezalatt fejlődik a nyelvtudás, a kreativitás, a kognitív képességek és nem utolsósorban a szocializációhoz szükséges alapokat is elsajátítják a gyerekek. Nem az a fontos, hogy mit játszanak, hanem az, hogy ezt a szüleivel teszi. Aztán amikor már egyre nagyobb is érdemes megtartani egy közös játékot, ami aztán mindig biztos pont lesz a gyerek vagy a fiatal felnőtt életében fejlődése során.
