Három hónap. Ennyi ideig tartott a karantén, amely túlzás nélkül állíthatjuk, hogy megváltoztatta az életünket.
Van, aki azóta is valamilyen pech-szériával küzd, voltak, akiknek alapvetően romlott meg a házasságuk, de voltak olyanok is szép számban, akik a bajban összekovácsolódtak. A tanárok között, a tanári karral is ugyanez történt. Voltak, akik megrettentek attól a kihívástól, amit a digitális oktatás jelentett, mások lubickoltak abban, hogy videókat készíthettek Toldi Miklósról vagy Kodály Zoltánról.
A digitális átállásra való első lépés természetesen a technológia megtalálása volt, hogy melyik lesz az a felület, amelyen a leghatékonyabban fogjuk tudni átadni a tananyagot és ellenőrizni a tanuló tudását.
Ezután elkezdődött a gyerekek és a szülők képzése is. Hiszen nemcsak a diákokat, hanem a szülőket is képezni kellett mentálisan is ebben a helyzetben annak érdekében, hogy valóban elindulhasson a hatékony tanítás.
Ma már ezen a sokkon túl vagyunk, így vagy úgy, de mindenki megugrotta a feladatot.
De milyen tapasztalatokat szűrhetünk le abból az elmúlt negyed évből? Megnézhetjük, hogyan lettem jobb ember a pandémia miatt. Mit adott nekem ez a szörnyű helyzet annak ellenére, hogy a felszínen csak a negatív dolgokat, a kihívásokat látjuk.
Senki sem tagadja, hogy az elmúlt időszak, ahogyan a mostani is tele van nehézséggel és fájdalommal, de mégis, ezalatt az idő alatt ugrásszerűen fejlődött az ellenálló képességünk, amiből mentálisan és érzelmileg is erőt tudtunk meríteni, hogy az elmúlt hónapokat pozitív élménnyé alakítsuk számunkra.
Mert mi is történt a víruson kívül, ha csak azt oktatást vizsgáljuk?
Felemelő pillanat volt azt megélni, hogy az oktatás a extrém körülmények között is meg tud valósulni, hiszen nem kell hozzá más, mint egy tanár és egy diák. Ezt szívszorítóan gyönyörű érzés volt megtapasztalni.
Sokan sokat dolgoztak azon, hogy kitalálják, hogyan lehet jól csinálni az online tanítást, hogyan lehet a diákoknak minél hatékonyabban átadni a tananyagot és ösztönözni őket az online, egyedüli, otthoni tanulásra.
De a legfontosabb mégiscsak megmaradt: a diák és a tanár megbonthatatlan egysége.
Hogyan tervezzünk meg egy igazán eredményes online órát?
Mindenekelőtt nagyon fontos a digitális platform ismerete. Vannak affinis és kevésbé affinis pedagógusok, de mindannyiunknak el kell sajátítania azt a képességet, hogy a rendelkezésünkre álló online felületet a legmagasabb színvonalon használjuk. Most tanárból diák lett, egy pillanat alatt átkerültünk a másik oldalra. De ha alázattal fogadjuk ezt a helyzetet, akkor megértjük, hogy ebből is tanulhatunk. Nagyon sokat!
Például, hogy milyen érzés valamit (még) nem tudni diákként, először megijedni tőle, majd szépen lassan közelengedni és végül megtanulni.
De önmagunk megismerésében, a problémamegoldó képességünk fejlesztésében is komoly segítség volt ez az időszak.
Vonjuk be a diákokat minél jobban a digitális oktatásba!
Érezzék, hogy mivel ők otthon vannak ezen a felületen ezért jobban teljesíthetnek mint akár az osztályteremben. Ez komolyan ösztönözheti őket a jobb eredmények elérésében.
Legyen több olyan feladat, amely hosszabb, elmélyültebb gondolkodást, kutatómunkát igényel, amit otthon önállóan is el tudnak végezni.
Ne felejtkezzünk el az állandó, pozitív visszajelzésről és arról, hogy a kifejezzük az elismerésünk azoknak, akik aktívan részt vesznek a tanulási folyamatban.
