Gabnai Katalin meghatározása szerint a drámapedagógia egy olyan „művészetpedagógiai irányzat, amely a dráma és a színház eszközeit sajátos módon használja a nevelésben. Gyakorlatokkal és játékokkal segíti a valóság átélését, az emlékek megőrzését, a figyelem fejlesztését, az alkotás szabadságával való megismerkedést, s ezen keresztül a csoport és az egyén fejlődését.” A másik meghatározás a hazai drámapedagógiai mozgalom másik jelentős alakjához, Kaposi Lászlóhoz köthető.
A dráma olyan csoportos játéktevékenység, amelynek során a résztvevők képzeletbeli (fiktív) világot építenek fel, majd ebbe a képzeletbeli világba szereplőként vonódnak be. A fiktív világon belül ugyanakkor valós problémákkal találkoznak, s ezekből a találkozásokból valós tudásra és tapasztalatra tesznek szert.
Mindkét meghatározásból kitűnik, hogy a lényegi elem a színházon, a szerepen, a fiktív világon van és azon, hogy ezek hogyan segíthetik a gyerekek jelenkori problémáinak megélését és megoldását.
A drámapedagógia olyan művészetpedagógiai irányzat, amely a 20. századi személyiségközpontú reformpedagógiák egyike. Egy-egy kiemelkedő szakember neve fémjelzi Skandináviában, Németországban és Franciaországban. Magyarországra elsősorban angol közvetítéssel jutott el a módszer. Fontos megjegyeznünk még Dorothy Heathcote nevét. A 2011-ben elhunyt drámatanár, akadémikus, a szakértői dráma megalkotója. Foglalkozásaival az 1970-es évek közepétől kezdve megújította az angol drámapedagógiát. Módszere radikálisan megváltoztatja a hagyományos tanár-diák viszonyt. Tőle származik az Angliában és hazánkban is elterjedt felismerés, hogy a drámapedagógia rendkívül hatékony pedagógiai eszköz más tantárgyak tanítására is.
Hogyan is működik a dráma?
„Színház az egész világ, És színész benne minden férfi és nő: Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében.” Az utánozhatatlan William Shakespeare szavai most is tűpontosan írják le, hogy mi köze a színháznak az élethez és az életnek a színházhoz. Kart karba öltve sétálnak végig az életnek nevezett hosszú úton. Hiszen mind szerepet játszunk szinte minden pillanatban. Tanítók, kollégák, férjek és feleségek, jó tanulók és rossz tanulók, gyerekek és haverok...megszámlálhatatlan szereplehetőség. A drámapedagógia abban segít, hogy ezeket a szerepeket valóban szerepként éljük át a foglalkozásokon és a hozzájuk kapcsolódó eseményeket is keretrendszerben értelmezve dolgozzák fel a gyerekek.
Egy-egy drámaóra nagy utazás, amelynek van eleje és vége, hiszen az óra végén vissza kell térni a játékból a valóságba.
A történetben levés maga a dráma, amelyben a benne lévőknek valósnak tűnő helyzetekben kell reagálniuk, döntést hozniuk és ezeknek olyanoknak kell lenniük, amelyet aztán az óra után kis batyuként magukkal vihetnek. Egyes elméletek szerint éles határt kell húzni a drámapedagógia és a pszichodráma közé, hiszen ez utóbbit csak képzett terapeuta vezetheti és amennyiben valami félresiklik, akkor komoly pszichés károk keletkezhetnek a gyerekekben.
A dráma mint módszer tehát nem játék! Ahogyan minden – tudományosan bizonyított módszernek – ennek is megvannak a megtanulható és megtanulandó szabályai, amelyek nélkül nem szabad ezt az élménypedagógiai módszert alkalmazni.
Hogyan alkalmazhatod az osztályteremben?
A drámapedagógia számos oktatási területbe építhető. Nagyon hatékonyan használható például új koncepció, vagy téma bevezetésére, tudás ellenőrzésére, vagy a diákok tanulásának kiterjesztésére. Vegyük például Arany János Toldi trilógiáját, amelyben a karakterek motivációinak feltárása a cél. Mit akar Miklós, mit akar a bátyja, mit az édesanyjuk és mit akar mondjuk a farkas? A drámapedagógia eszköztára kiválóan alkalmas egy ilyen helyzet bemutatására, amelyben a gyerekek belehelyezkednek a szereplők világába, gondolataiba, megpróbálják átélni, hogy mire gondolhatnak, mit érezhetnek abban a szituációban, így sokkal erőteljesebben élik át és értik meg a döntéseiket.
De szó sincs arról, hogy csak irodalom vagy művészettel kapcsolatos órákon alkalmazható. A drámapedagógia segítségével megélhetik a gyerekek Newton vagy Galilei felfedezéseit, de a bátrabbak akár Einstein gondolataiba is beférkőzhetnek. Eljátszhatják a bostoni teadélutánt vagy a márciusi, Pilvax kávéházban történt eseményeket. Megérezhetik, hogy mit érezhetett a tőlük csak néhány évvel idősebb Petőfi, amikor a forradalom küszöbén elszavalta annak művészi nyitányát. Vagy vegyük talán sok-sok alsós és felsős tanuló rémálmát, a matematikát. Ugye nem elképzelhetetlen, hogy mennyivel hamarabb értenek meg a gyerekek egy bonyolultnak tűnő absztrakt műveletet, ha eljátsszák, mint ha csak le van írva egy négyzethálós papírra. Például a mínusz számok megtanulása sok kisdiáknak kifejezetten komoly gondot okoz, különösen a mínusz számokkal való műveletek végrehajtása. Nekünk felnőtteknek teljesen érthető, hogy -2 és -3 között van különbség, de sok alsós diák számára a semmi az semmi. Nem több vagy kevesebb. Ami a nullán túl van mínusz irányban az a semmi, amiből nem lehet többet vagy kevesebbet venni.
Általában aztán belőlük lesznek később a 21. század meghatározó filozófusai, gondolkodói, de addig is fontos, hogy számolni tudjanak a mínusz számokkal.
Ebben is segíthet a drámapedagógia. Hiszen amint az egyik társuk a -2, a másik a -3, máris köthető valamihez vagy valakihez és ez elindíthat egy olyan gondolkozást, ami végül a helyes megoldáshoz vezeti a gyerekeket. Vegyük végül a – talán – legfontosabb területet, az osztályfőnöki órát, amelyen rendkívül hatékony módszer lehet az osztályközösség problémáinak feltárásában és megoldásában. Bár – és ezt ne feledjük – fontos, hogy a gyerekek fiktív történetben vegyenek részt és semmiképpen se játszassuk velük a saját történetüket, a saját problémájukat.
De az osztályban felmerülő problémák analógiájára kitalált történet – más, akár más korba helyezett szereplőkkel nagyon eredményes lehet egy-egy adott probléma megoldásában.
Összegzésül ne feledjük: a módszer, mint minden módszer, akkor hatékony, ha annak szabályait, működési mechanizmusait hozzáértőktől elsajátítottuk.
A drámapedagógia segíti a
- nyelvi és kommunikációs képességek
- problémamegoldó / kritikus gondolkodási készség
- döntéshozatali képességek
- kreativitás és képzelőerő
- együttműködési készségek fejlesztését.
Mindig megéri időt és energiát fektetni abba, hogy új módszereket sajátítsunk el a minél hatékonyabb pozitív nevelés, pozitív oktatás érdekében.
A Magyar Drámapedagógia Társaság honlapját ITT éritek el.
