A szerző Pozitív Fegyelmezés tréner. Legutóbb az első Pozitív Pedagógia és nevelés Konferencián osztotta meg velük gondolatait. Most a büntetés és következmény közötti alapvető különbségről hoz nekünk számos példát.
Amikor egy szülő megbünteti a gyerekét akkor az a célja, hogy a gyerek megfizessen, azért amit tett, vagyis a cselekedetéért. A büntetés lényegében megtorlás, szándékos testi vagy lelki fenyítés, fájdalom okozása, annak érdekében, hogy a gyereket megállítsa, leszoktassa egy elfogadhatatlannak tartott cselekvés, vagy viselkedési formáról. A büntetés kívülről ható motiváció, ami hatásos lehet, ha az a célod, hogy büntetéssel rögtön, rövid időre megváltoztasd a gyerek helytelen viselkedését. Hosszú távon azonban ez nem hatásos, valószínű, hogy pár nap vagy hét múlva ismét büntetned kell gyerekedet ugyanazért vagy valami hasonlóért.
Hosszú távon a büntetés következményei a következők lehetnek;
- Lázadás; „Nem kényszeríthetsz rá. Azt csinálom, amit én akarok.”
- Bosszú; „Megbosszulom, akkor is, ha nekem is fáj.”
- Visszavonulás; Alacsony önértékelés. „Én biztos egy rossz gyerek vagyok, engem nem lehet szeretni.”
A legtöbb szülő nem gondol arra, hogy a gyerekek jó megfigyelők, állandóan reagálnak a környezetükre, a tapasztalataikra, és ezek a reagálások, döntések befolyásolják őket az egész életükön keresztül, akkor is, ha ezek a döntések sokszor nem tudatosak.
Kérlek, most szánj rá egy kis időt, és gondolkozz el azon, hogy ha például a munkahelyeden valami hibát követsz el, és a főnököd kioktat, megszid érte, vagy büntet valamivel, akkor hogy érzed magad.
Lelkesen, teljes erőbedobással, kreativitással fogsz nekiállni majd a feladatodnak? Nem hiszem. Valószínű, hogy szükséged lenne egy kis időre, hogy megnyugodj, összeszedd magad, akkor is, ha jogos volt a szidás, büntetés. Ráadásul a főnököd, ha ez a szokásos viselkedése, nem tartozik azok közé az emberek közé akiket szeretsz, kedvelsz.
Amikor a főnököd tiszteletteljesen, kedvesen, de határozottan mondja el, amit szeretne, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy rögtön koncentrálni tudsz majd a megoldandó feladatra, és a kapcsoltatod is jó vele. Ha ez így van, akkor mi felnőttek ugyan miért várjuk el a gyerekektől, hogy a büntetés hatására „megjavuljanak”?
Vajon honnan a csudából vettük azt az elképesztő gondolatot, hogy ahhoz, hogy egy gyerek jobban viselkedjék, először azt kell elérnünk, hogy rosszabbul érezze magát? A gyerek akkor viselkedik jól amikor jól érzi magát. (Jane Nelsen, a Pozitív Fegyelmezés megalapítója)
A Pozitív Fegyelmezés nem engedékeny, mert a túlzott engedékenység hosszú távon árt a gyereknek, úgy, mint a büntetés. Arra tanítja a gyereket, hogy a cselekedeteinek, viselkedésének következménye van. Ez a következmény viszont a megoldásra, és nem a büntetésre koncentrál.
A büntetést határozottan elutasítja a Pozitív Fegyelmezés, de következményeket (természetes és logikus) alkalmaz. Viszont ezt a szétválasztást általában nem teszi meg ennyire határozottan az itthoni szakirodalom, ezért lehet sokszor jó és rossz büntetésekről olvasni. A "jó" vagy "jól büntetés" nagyon sokszor az, amit a Pozitív Fegyelmezés következményként ír le.
Pozitív Fegyelmezési módszerek, amiket alkalmazhatunk:
- Érzelmi őszinteség vagy érzelmi visszatükrözés. “Csalódott vagyok, hogy ilyen rossz jegyet hoztál haza.” vagy „ Úgy látom csalódott vagy a rossz jegyed miatt.”
- Kérdező szülő módszer/rávezető kérdések; “Te mit gondolsz, hogy érzed magad ezzel kapcsolatban? Szerinted miért történt ez? Mit tehetnél, hogy legközelebb jobb jegyet kapj? Én, hogy segíthetnék neked? Mik a terveid ezzel kapcsolatban? (Igen, már hallani vélem, hogy néhány szülő megjegyzi, hogy „Biztos a tanárt fogja hibáztatni.” Igen, akkor, ha nem tanítottuk meg a gyereknek, hogy felelősséget vállaljon a tetteiért. A problémamegoldás egyik alapja a felelősségvállalás, ezt tanítani kell a gyereknek, már kicsi korától fogva. Bővebben erről talán majd egy másik alkalommal. )
Azt is meg kell tanítani a gyereknek, hogy a tévedések lehetőséget adnak a tanulásra.
Engedd meg a gyereknek, hogy tévedjen (ebben az esetben, hogy rossz jegyet hozzon haza). Kioktatás, hibáztatás helyett segítsd, hogy tanuljon a hibáiból. Segítsd, hogy megoldást keressen, fejlessze a problémamegoldó képességét.
A probléma megoldásának az építőkövei
- Kapcsolódik a problémához. (Rossz jegy)
- Méltányos, elfogadható és ésszerű. (A gyerek és a szülő részére is.)
- Tanul belőle a gyerek. (Ha nem szánok elég időt a tanulásra rossz jegyet kapok. Mit kell tennem, hogy javítani tudjak az eredményemen? Több időt kell szánnom a tanulásra.)
- Tiszteletteljes. (nincs kioktatás, leckéztetés, kiabálás).
Az ilyen hozzáállás a szülő részéről már egy pozitív atmoszférát teremt arra, hogy a megoldáson közösen gondolkozzunk. Ez egy ellenséges környezetben (szidás, kioktatás, büntetés) nem sikerülhet, sőt lehet, hogy a helyzet jobban elmérgesül. Ha jó példát mutatunk a gyereknek, akkor ő is így fogja megközelíteni a tévedéseit. Amikor a felnőttek vállalják a tévedéseiket, akkor a gyerek is követni fogja a példájukat.
Térjünk most vissza a következő lépésre. Remélhetőleg a gyerek elismerte a hibáit. (Nem tanultam eleget. Legközelebb jobban kell készülnöm.) Megengedtük neki, hogy hibázzon, segítünk, ha kéri. Valószínű a következő jegye jobb lesz. Fontos ilyenkor a pozitív visszajelzés (NEM JUTALOM).
Büszke lehetsz magadra, hogy javítottál. Keményen megdolgoztál érte, megérdemled. Csak így tovább.
Előfordulhat, hogy a jegyek nem javulnak. Akkor vissza kell térni rá, és ismét kedvesen, egyben határozottan.
Sajnos úgy látom, hogy nem sikerült javítanod. Aggódon érted, szeretlek és szeretném, ha javítanál a jegyeiden, mert ez befolyásolja majd a jövődet. Kérlek beszéljük meg ismét, hogy milyen terveid vannak a tanulással kapcsolatban. Most már azt is, hogy milyen következménye legyen annak, ha esetleg ismét rossz jegyet hozol haza.
Az a gyerek, aki megtanulta a problémamegoldás alapjait, nem csak a lehetséges megoldások keresésében, hanem a következmények meghatározásában is segíteni tud. Ehhez viszont éreznie kell a gyereknek, hogy a véleménye számít, ő fontos, képes és szeretve van.
A közös problémamegoldások nem alakulnak ki egyik napról a másikra. Az alapokat, (mások meghallgatása, érzelmek kifejezése, kölcsönös tisztelet, hibák, tévedések lehetőségek a tanulásra, problémamegoldás, ötletbörze, mások figyelembevétele stb.) meg kell tanítani a gyereknek, erre pedig az egyik legjobb módszer a jó példa.
Amikor a gyerek előre tudja, hogy a helytelen viselkedésének (nem tanulás) következménye van, és azt is tudja mi a következmény, annak meghatározásában ő is részt vett, akkor nem büntetésként éli meg.
Igaz, hogy akkor sem fog örülni, lehet morgolódás, de sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy együttműködik. Milyen következménye legyen a nem tanulásnak? Erre nem lehet egy listát adni, mert sok minden befolyásolhatja azt. Az otthoni környezet, a szabályok, időbeosztások stb. Lehet, hogy segítség kell a gyereknek, egy tanártól vagy szülőtől. Meg kell tudni, hogy mi lehet az oka annak, hogy nem tanul. Amikor ez a probléma nem javul, hosszan elhúzódik, akkor a Téves Hitek, Célok táblázat is segíthet rájönni arra, hogy mi lehet a viselkedés mögötti ok, és akkor a viselkedés mögötti okra, nem pedig a viselkedésre kell koncentrálni.
A fenti módszerek mind megtalálhatóak a Pozitív Fegyelmezés könyvben, és a tanfolyamokon is részletesen foglalkozunk ezekkel, valamint gyakoroljuk ezeknek az alkalmazását. Remélem sikerült rávilágítanom arra, hogy mi a különbség a büntetés és a következmény között. Miért fogadja el a gyerek jobban a következményt akkor, amikor ő is részt vesz annak a meghatározásában.
