Az elmúlt években, évtizedekben jelentősen átalakult a szülő-pedagógus kapcsolat, amelyet leginkább a gyerekek sínylenek meg. Nagyon sokat beszélünk a szülő-gyerek, pedagógus-gyerek kapcsolatról, de keveset arról, milyen fontos szerepet tölt be a hatékony nevelésben.oktatásban az, ha a szülők és a pedagógusok együttműködnek.
Van az a régi vicc:
„- Kedves szülők, Pistike kettes írásból, olvasásból, számolásból.
- És magatartásból? - kérdeznek vissza a szülők.
- Abból ötös. – feleli az osztályfőnök.
- Szuper. Arra mi tanítottuk, a többi volt a maguk dolga.”
Ma már nagyon-nagyon messze járunk ettől, de mint minden viccnek, ennek is van alapja.
Egyáltalán nem elhanyagolható tény, hogy amikor a gyerekek bekerülnek az általános iskolába akkor milyen családi mintákat hoznak magukkal.
Mindenki hoz egy csomagot, valamit, amit megtanult, elsajátított, ami ő maga. Így érkeznek első osztályban, szeptember elsején. Ami ezután következik az nem csak a pedagógus vagy csak a szülő dolga és felelőssége. Együtt tudnak hatékonyan dolgozni azért, hogy a gyermek majd boldog felnőtt lehesen. Vegyük a legegyszerűbb példát, ami szinte minden osztályban előfordul. A szülők válnak, állandóak a napi konfliktusok, ha nem csinálják ezt jól, a gyermek lába alól kicsúszik a legbiztosabb talaj: az otthon. De ha jól csinálják is megsínyli a gyerek a változásokat. Ha a szülő nem mondja ezt el a pedagógusnak, nem osztja meg vele a gyermek életében bekövetkező változást, akkor a teljesítményromlás, a hirtelen magatartásbeli változás értelmezhetetlen lesz a pedagógus számára.
Persze ehhez az kell, hogy a kölcsönös bizalom már korábban kialakuljon szülő és pedagógus között.
Vannak olyan magániskolák, ahol nem vagy nemcsak a gyerek felvételizik, hanem a szülő is.
Emögött az a gondolat áll, hogy nemcsak azzal a gyerekkel, de azokkal a szülőkkel is együtt kell dolgozni a gyermek jóllétéért és sikeres teljesítményéért.
És ha a szülők nem támogatóak vagy nem értenek egyet az iskola szabályzatával, házirendjével, akkor a 8 év alatt nagyon sok felesleges konfliktus elé néz az iskola. Ennek a szülő-pedagógus nem összeillésnek a legaktuálisabb példája éppen az, amiben élünk, a pandémia okozta helyzet és az akörül kialakult számos iskolai vita. Ha nincs a pedagógus és a szülők között egy folyamatos, kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd, akkor állnak elő azok a helyzetek, hogy a szülők nem viszik iskolába a gyerekeket, mert nem bíznak az iskolában, petíciókat írnak, hogy ne itt hanem ott engedjék be a gyerekeket, és alapvetően nem érzik azt, hogy az iskola mindent megtett azért, hogy az oktatás biztonságos körülmények között történhessen.
A szülő és az iskola, a pedagógusok kapcsolata meghatározó szerepet tölt be a gyereknevelésben.
Furcsa ellentmondás, hogy a legtöbb szülő igen nagy gondot fordít a megfelelő oktatási intézmény kiválasztására, de aztán mintha ezzel be is fejezte volna a dolgát, innen átadja a nevelés és oktatás feladatait az iskolának. Pedig ez óriási hiba!
Nagyon fontos tudatosítani a szülőkben, hogy ahogy az otthon történtek is kihatnak arra, ami az iskolában történik, az iskolában történtek is kihatnak a család életére.
A szülő és a tanár közötti kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat az, ami a gyermek fejlődésének támasza.
Ha a gyermek érzi ezt, akkor fel sem merül benne, hogy például kijátsza egymás ellen a tanárait vagy a pedagógusait.
Rendkívül fontos azonban, hogy a pedagógus is értse és elfogadja, hogy a szülő maga is tanult, olvasott, sok esetben akár lényegesen képzettebb ember más területen, aki nemcsak anyuka vagy apuka, hanem maga is képzője gyermekének akár úgy, hogy este az asztalnál fizikai vagy kémiai kísérleteket végeznek vagy történelmi párhuzamot vonnak a jelenkor és más történelmi korszakok között, de akár csak úgy is, hogy egy jó kortárs regényt ad a gyermeke kezébe. A szülő maga is „mentora” gyermekének és a pedagógusnak is így kell bánnia a szülővel.
Azt a típusú kommunikációt, amely az „apuka/anyuka” szintjére helyezi a gyermek szüleit, azt biztosan el kell felejteni.
„Pisti anyuka”, „Szofi apuka”...Nem kérdés, hogy ezeket a nem felnőtt beszélgetőkre jellemző szófordulatokat ki kellene koptatni a szülők és pedagógusok közötti beszélgetésből. Felnőtt emberek, Katalinok, Annák, Péterek és Róbertek beszélgetése az, ami előbbre viszi azt a folyamatot, amelyben egyre inkább együttműködik szülő és pedagógus és a szülői értekezletek nem kinyilatkoztatások a pedagógus részéről – amiket egyébként egy rövid e-mailben is át lehet ma már küldeni – hanem valódi, értő, egymást tisztelő beszélgetések.
És itt, - mint mindig - egymás tiszteletén van a hangsúly.
Olvasmányaink a témábanhttps://csaladhalo.hu/hatter/pedagogus-vs-szulo-elengedhetetlen-az-egyuttmukodes/
https://ofi.oh.gov.hu/tudastar/foldes-petra-kenyszer
http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Pedaggiai_pszicholgia_jegyzet_vodapedaggusoknak/133_a_pedaggus__szl_kapcsolat.html
https://tizperciskola.blog.hu/2016/10/05/kozos_cel_egyuttmukodes_nelkul
