Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Dr. Rick Hansonnak, a Berkely Egyetem senior munkatársának írását.
A szemet szemért mentalitás az egész világot vakká tudja tenni. Rosszul bántak veled vagy igazságtalánság ért. Hogyan tovább?
A tanács így hangzik: Ha úgy érzed, hogy rosszul bántak veled, te ne tedd ugyanezt!
Miért is ne?
Könnyű akkor jól kezelni az embereket, ha ők is jól bánnak veled. Az igazi próbatétel az, amikor olyan helyzetbe kerülsz, hogy úgy érzed megbántottak. (Tulajdonképpen mindenféle igazságtalan elbánás ide tartozik a gyermek bántalmazástól az egyéb elnyomásig, de itt ebben a cikkben a személyes élményekre koncentrálok.)
Gondolj olyan helyzetekre, amikor valóban megbántottak, kis vagy akár nagyobb mértékben. Pl. valaki ellopott tőled valamit, áskálódott ellened, megszegett egy megállapodást, becsapott, vagy erőszakosan beszélt veled. Ha ilyesmi dolgok történnek velünk az fájdalmat okoz és mindenféle kellemetlen érzéseket generál. Természetes reakció, hogy az elménk rögtön megalkotja a büntető, visszavágó válaszreakciót.
Ezek az érzések teljesen normálisak.
De mi van, ha túlreagálod a dolgot? Először lehet, hogy elégedett leszel, hogy vissza tudtál vágni, de ez a jó érzes csak rövid ideig tart. A másik fél újra támadásba lendülhet és elkezdődik egy ördögi kör. Más emberek, barátok, rokonok, munkatársak is bevonódhatnak és csak szítják a tüzet. Egyre nehezebb lesz feldolgozni a történteket és kezded egyre rosszabbul érezni magad belülről.
Gondolj a mondásra:
Ha valakit felbosszantasz, az olyan, mintha forró szenet dobnál rá, mindketten megégtek.
Természetesen fontos, hogy tisztázd a helyzeted, húzd meg a határaidat és állj ki magadért! A valódi művészet az – és ezen még jómagam is dolgozom - , hogy ezt olyan módon tedd, hogy annak ne legyenek káros következményei sem másokra sem rád.
Hogyan kell ezt csinálni?
Kezd azzal, hogy megtalálod a saját középpontodat! Ehhez elég akár csak néhány pillanat.
Tarts egy kis szünetet!
Ha nem csinálsz és nem mondasz semmit, azzal biztos nem kerülsz bajba. Ajándékozd meg magad akár csak néhány másodpercnyi idővel.
Légy együttérző magaddal!
Ez az a pillanat, amikor nyugodtan érezheted, hogy “a fenébe, ez tényleg fáj, hogy így megbántottak”. Az önmagunkkal való együttérzés azt az információt küldi az idegrendszernek, hogy valaki törődik velünk.
Koncentrálj saját magadra!
Ez azt jelenti, hogy magadért tégy, ne mások ellen. Segít, ha olyan korábbi élethelyzeteket idézel fel, amikor érezted a saját belső erődet.
Tervezd meg, hogy mit fogsz csinálni!
Legalább azt, hogy mivel kezded! Ezek után, hogy immár egy biztosabb talajon állsz, válogass szabadon az alábbi gyakorlati tanácsok közül:
Tisztázd a tényeket!
Mi történt valójában?
Helyezd el a kellemetlen történést egy skálán!
Pl. egy “borzalmasság mutató” 10-es skálán (ahol az 1 a “nem túl jól néz ki”, a 10 “maga az atomháború”) hová helyeznéd a veled történteket? Ha mondjuk 3-asra értékeled a helyzeted, akkor egy másik, “mennyire érzem magam rosszul” skálán az érzelmi reakciód miért éri el az 5-ös szintet, netán a 9-et?
Lásd a totális képet!
Anélkül, hogy tagadnád vagy elbagatellizálnád a rossz oldalt, vedd észre, hogy lehetnek a dolognak jó oldalai is. Tedd magát a történést egy szélesebb kontextusba a jelenlegi élethelyzetedre vonatkoztatva.
Vedd figyelembe a másik felet!
Gondolj bele abba a “millió” okba, ami miatt így cselekedhetett! Légy körültekintő az ítélkezéssel és ne gondolj mindjárt szándékosságra. Az esetek nagy többségében csak szereplők vagyunk egy másik ember drámájában. Próbálj velük együttérezni és meglásd, ez jó érzéseket generál majd benned. Vállalj felelősséget a saját részedért a történetben (de ne hibáztasd magad). Attól még lehetsz másokkal együttérző, ha magát a cselekedetet, amit véghez vittek bántónak, jogtalannak, erkölcstelennek, gyerekesnek ítéled meg.
Tedd meg, amit csak megtehetsz!
Lehetőség szerint kerüld azokat az embereket, akik rossz hatással vannak rád, csökkentsd velük a kapcsolatot minimálisra. Kérj segítséget. Vedd elő a belső tartalékaidat. Gyűjtsd be a valóban hasznos tanácsokat a barátoktól, terapeutádtól, egyéb szakemberektől. Amennyire lehetséges, találd meg a magad igazságát.
Járd a saját utadat!
Ez jó érzéssel tölt el majd, kivívja a környezeted elismerését és ezzel tudod leginkább elérni, hogy a téged megbántó a jövőben másképp viselkedjen veled szemben.
Gondold meg, hogy mit mondasz ki!
Létezik egy jó kis sablon az erőszakmentes kommunikációra:
Amikor így és így viselkedsz (ez egy objektív kijelentés, nem, hogy „amikor bunkó vagy”), azt érzem, hogy… (sorolj érzelmeket, ne azt, hogy „hülye vagy”), mert arra van szükségem, hogy… (nevezd meg a mélyben megbújó érzéseidet, pl, arra van szükségem, hogy biztonságban érezzem magam, hogy elfogadjanak, hogy érzelmi közelségben legyek, nem arra, hogy uralkodjanak rajtam). Megfogalmazhatsz jövőre vonatkozó kérést is. Például: „Ha bosszant valami, legközelebb meg tudnánk majd beszélni?”„Lehetséges, hogy nem káromkodsz velem?”„Tudnád a velem vagy a gyerekekkel megbeszélteket olyan komolyan venni, mint a munkahelyi dolgaidat?”
Lépj tovább!
A saját érdekedben vedd észre a haragos, bántó gondolataidat. Ne rágódj a múlton, fókuszálj a jelenre és nézz előre. Koncentrálj arra, ami jól működik, amiért hálás vagy. Tégy olyan dolgokat, amik örömet okoznak neked. Életed kertjéből minden bizonnyal ki kell húznod néhány gyomot, de figyelj oda a virágültetésre is.
Találd meg a belső békédet!
Csak magadat tudod megváltoztatni. Mindenki halad az életben a saját útján és a találkozás nem mindig a legkellemesebb. Sokféle csalódás érhet bennünket mások által, hiszen az emberek tele vannak problémákkal, nehéz élethelyzetekkel, gyerekkori traumákkal, tévesen rögzült gondolatokkal, viselkedés mintákkal. Ez maga a való világ.
Belül, a szívünkben kell megtalálni a békét, nem a külvilágban, ami úgy érhető el, ha nyitva tartjuk a szemünket, kitárjuk szívünket és minden tőlünk telhetőt megteszünk.
Szerző: Dr. Rick Hanson, Berkely Egyetem senior munkatársa
