Ennek tisztázására Seth Meyers és Preston Ni klinikai pszichológusok írását hívjuk segítségül, akik segíthetnek abban, hogy különbséget tegyünk a hálátlan gyermekek és azok között, akik mérgező szülők áldozatai lettek.
A két klinikai szakpszichológus sorra veszi, hogyan tehetik tönkre gyermekeik életét a mérgező szülők cselekedetei. Ennek az írásnak a megállapításait felhasználva próbáljuk körbejárni ezt a meglehetősen bonyolult és nagyon érzékeny témakört.
Természetesen sohasem szabad elfelejteni, hogy a gyermeknevelés nem könnyű dolog és senkinek sincs joga ítélkezni a másik felett. Mindnyájan követünk el hibákat, mindenkinek van rossz napja vagy rossz hete. Ettől még nem leszünk mérgező szülők. A szülők által néha elkövetett hibák és a mérgező szülők nem megfelelő viselkedése között meglehetősen vékony a határ.
Írásunk célja nem a megbélyegzés, hanem az, hogy felfedezzük, megértsük és szükség esetén korrigáljuk magunkban azokat a cselekedeteket, amik a mérgező szülőkre jellemzőek.
Cikkünk azoknak és azokért szól, akik mindenáron el akarják kerülni, hogy ártsanak gyermekük mentális fejlődésének.
Mik lehetnek ezek a káros, toxikus helyzetek?
A mérgező szülők számára az érzelmi támadás a szeretet és a figyelem szinonimája.
A család mindennapi működésében kulcsszeret játszik a szülő vagy szülők éppen aktuális hangulata.
Az ilyen gyerekek állandó félelemben élnek. Az ilyen típusú mérgező szülők gyakran megsértődnek, ha kedves cselekedeteiket gyanakvóan kezelik a gyerekek.
Gyakran hangzik el a mondat: Mindent megtettem érted, és még mindig hálátlan vagy.
Mérgező családokban a szülők megosztják felelősségüket gyermekeikkel. Mivel saját hibáikért nem vállalják a felelősséget, ezért részben vagy egészben áttolják azt gyermekükre. A gyermek úgy érezheti, hogy például apja kifejezetten az ő rossz viselkedése miatt iszik. Azért, hogy meg tudjon nyugodni.
Később a tizenévesek olyan helyzetekbe kerülnek, amelyek valójában felnőtt botrányok, felnőtt helyzetek. Kénytelenek meghallgatni a felnőttek bonyolult élethelyzeteit, az ő cipőjükben járni, vigasztalni őket. De sajnos ezekben az esetekben a gyermekeknek nincs joguk véleményt nyilvánítani. A szülők nem kíváncsiak a gyerek véleményére, gondolataira. Csupán „box-falak”, akiken levezetik a feszültségüket.
A nárcisztikus szülők elvárják, hogy gyermekeik a legmagasabb színvonalon teljesítsenek, viszont a gyermek minden eredményét természetesnek veszik. Amennyiben mégsem teljesít maximálisan, akkor megvető megjegyzéseket tesznek, amelyek tönkretehetik a gyermekek életét, hiszen azt erősítik bennük, hogy csalódást okoznak a szüleiknek.
Egészséges családokban a szülők segítenek gyermekeiknek kirepülni és élni a saját életüket. A mérgező szülők soha nem akarják elengedni gyermekeiket és mindig felhívják a figyelmet arra, hogy a ház, a pénz és az ételek mind az ő eredményeik, ezeket mind nekik köszönhetik a gyerekek. Pedig ahogyan Goethe mondja „gyökereket és szárnyakat” kell adnunk gyermekeinknek. A mérgező szülők – ennél a képnél maradva – bebetonozzák a gyermekeik gyökereit, így még ha kinőtek is a szárnyaik, képtelenek lesznek repülni.
Mit akarnak valójában a mérgező szülők?
Azt akarják, hogy engedelmes gyermekeik mellettük maradjanak. Számukra nem létezik a gyermekük számára magánélet, személyes tér, valami, ami csak a gyermeké, ahova vissza tud vonulni a szónak elsősorban a mentális és nem feltétlenül fizikai értelmében.
Ha a gyermek megpróbálja korlátozni a személyes területéhez való hozzáférést, a szülők bizalmatlansággal vádolják őket. Ez a fajta viselkedés nem szűnik meg akkor sem, ha a gyerekek felnőnek és saját családot alapítanak. Állandó „érzelmi-pórázon” tartják a gyermekeiket. Az önbizalmat romboló kérdések ugyanúgy megérkeznek, mintha még gyerekek lennének:
Miért nem mostad el azt a csészét? vagy Miért pazaroltál pénzt arra a szemétre? Az ilyen szülők nem tartják tiszteletben gyermekeik életét és személyes döntéseit.
Hogyan lehet kezelni a mérgező szülőket?
Aki élt már mérgező kapcsolatban, legyen az párkapcsolat vagy szülő-gyerek kapcsolat az tudja, hogy nem könnyű megszabadulni a mérgező légkörtől. Ennek ellenére a szakemberek olyan tippekkel álltak elő, amelyek segítenek megvédeni személyes határainkat és mindeközben megmenteni a kapcsolatot is.
Először a következő tényekkel kell tisztában lennünk:
Nem tudjuk megváltoztatni a múltat.
A toxikus kapcsolat olyan, mint egy krónikus betegség - szinte lehetetlen gyógyítani, ezért meg kell próbálni elkerülni a szövődményeket. Minden embernek megvannak a maga jogai és igényei, amelyek miatt nem kell szégyenkeznie.
Íme néhány gondolat, hogy tartsuk távol magunkat a toxikus kapcsolattól:
- Élj a saját házadban és legyenek saját szabályaid!
- Ne vegyél részt a rokonok, mások problémáinak megoldásában!
- Korlátozd a saját otthonodhoz való hozzáférést mások számára!
- Szerezz saját tapasztalatot, és hagyd figyelmen kívül amikor a szüleid elmondják, hogy ők ezt „jobban tudják”!
- Kezeld te magad a saját erőforrásaidat: pénzt, időt és erőfeszítést.
- Helyezd személyes érdekeidet a szüleid érdekei elé.
- Rendkívül fontos a határok meghúzása. A gyerekeknek ki kell venniük a részt szüleik életéből és fordítva, de a határok betartásával.
Gondolatok, iránymutatások, amiket a témában ajánlunk:
https://brightside.me/inspiration-psychology/10-traits-of-toxic-parents-who-ruin-their-childrens-lives-without-realizing-it-518010/amp/
https://blogs.psychcentral.com/imperfect/2018/07/15-signs-you-have-toxic-parents/
https://livewellwithsharonmartin.com/free-yourself-from-toxic-parents/
