Agócs Eszter vagyok, egy felvidéki falucskában élek, Almágyban. Itt, a helyi alapiskolában (Alapiskola és Óvoda Almágy) vagyok pedagógus lassan már huszonegyedik éve. Felső tagozatos tanárként végeztem tanulmányaimat magyar nyelv és irodalom valamit angol nyelv szakon. A következő pár sorban tapasztalataimat szeretném Veletek megosztani, ami főképp az online oktatást illeti.
Szerencsésnek nevezhetem magam, mivel amellett, hogy tanítok, osztályfőnök is vagyok. Hatodikosaim vannak, pontosan 19-en. Többnyire jó képességű gyerekekről van szó, minden érdekli őket. Eddig is sok programban, versenyben vettünk részt. Sajnos nálunk (Szlovákiában) már október végétől online oktatás folyik a felső tagozaton. Ha az előző tanévet nézzük, akkor nagyon kis szünetekkel, már lassan egy éve.
Ez nagyon sok idő. Fáradnak a gyerekek, a szülők, de a pedagógusok is.
Azt tapasztalom, hogy az online oktatás sokkal megerőltetőbb a diákoknak is és nekünk is. Ezért próbálok megragadni minden olyan alkalmat, lehetőséget, amelyekkel egy kicsit kizökkenthetem őket a virtuális világból. Abból a szempontból is szerencsém van, hogy két tantárgyat is tanítok az osztályomban, van hogy egy nap kétszer is találkozunk. Ez is valamiféle biztonságot nyújt a gyerekeknek. Minden órát beszélgetéssel kezdünk. Megbeszéljük, hogy mi történt velük, vagy mit fognak csinálni éppen. Nagyon szívesen mesélnek, én pedig szeretem őket hallgatni.
Az ilyen alkalmakkor még a visszahúzódóbb diákok is bekapcsolódnak a társalgásba.
Egyik februári első óránk is így kezdődött. Örömmel újságolták, hogy milyen hócsodákat építettek a frissen hullott hóból. Megdicsértem őket, hogy a szabadidejüket kint a szabadban töltötték. Többen jelezték, hogy ők képeket is csináltak az alkotásaikról, ezért azt javasoltam nekik, hogy ezeket küldjék el nekem. Ezeket a képeket aztán közzétettem az osztályunk csoportjában.
Mondanom sem kell, nagy sikert arattak! Másik ilyen alkalommal, mikor szintén beszélgettünk az óra elején, olyan dolog történt, ami engem nagyon szíven ütött. Egyik diákom, aki egyébként a leghuncutabbak közé tartozik, azt mondta, hogy neki már így online jó. Rájöttem, hogy belefáradtak a szürke hétköznapokba. Mert azért iskolában mindig történik valami érdekes. Mindig van mit csinálni, van miről beszélni. És persze a barátok! Ez a számítógépek világában nem így működik. Leülnek a monitor elé, várják az órákat, napról napra. Ebből a monotonitásból kell őket kivezetni. Ezért döntöttem úgy, minél többször tartunk osztályfőnöki órát.
Megbeszéljük a heti eseményeket, a feladatok teljesítését, vagy a problémákat orvosoljuk. Továbbá, egyre több versenyben veszünk részt. Mindenfajta verseny érdekli őket, a levelezőversenytől, projektversenytől kezdve a rajzversenyekig. Fánksütő versenybe is beneveztek ketten, ahol a nyertes az lesz, aki a legtöbb lájkot kapja. A versenyeket mindig együtt választjuk ki. Minél több diákot bevonok a feladatokba, nincs olyan, hogy egy gyerek párhuzamosan két versenyben vesz részt. Mindenki lehetőséget kap. Mindenkinek van valami erőssége. A motiváció is segíthet a jó légkör kialakításában. Lehet ez szöveges értékelés vagy önértékelés formájában.
A pozitív visszajelzés pedig elengedhetetlen kelléke az óráknak.
Ezért örültünk nagyon, hogy a Boldogságóra program részesei lehetünk.
Köszönet ezért Agócs Ildikónak, iskolánk igazgató-helyettesének, aki ránk gondolt az osztály kiválasztásánál. Vele együtt veszek részt pedagógusként a programban. Mint a versenyeknél, itt is minden témát megbeszélünk, örömmel fogadjuk a gyerekektől a jó ötleteket a feladatok megvalósításához. Sok kreatív gondolat jut eszükbe, ezeknek a segítségével csináljuk meg az adott témát. Sajnos jelenléti formában csak az első feladatot tudtuk elküldeni, a többi négyet online kellett megoldanunk. A gyerekek itt is nagy leleményességet mutattak. Mindenki küldött fotót, vagy épp idézetet, ami illett a témához. Nem volt olyan, hogy nem akarom megcsinálni, vagy nem küldöm el. Érzik azt, hogy legalább itt is, ennél a feladatnál is (ha csak virtuálisan), de együtt az osztály.
Véleményem szerint, ha csak tehetjük, beszélgessünk a gyerekekkel minél többet, érdeklődjünk felőlük. A dicséret, a pozitív hozzáállás is nagyban elősegítheti a jó légkör kialakulását az osztályban. Ne féljünk megmutatni azt, hogy mi is emberek vagyunk, hogy mi is tévedhetünk, nekünk is vannak félelmeink.
