Egyre népszerűbb számban kapnak helyet a közösségi média felületein a különböző életbölcsességek, életformáló, motivációs idézetek, amelyek által tanácsot adunk egymásnak azzal kapcsolatosan, hogy mi a helyes viselkedés, miként lehetünk jobb emberek vagy éppen boldogabbak. Nem ritka a pozitív tulajdonságokkal való önfelvértezés jelensége sem, ahol jobb színben próbáljuk önmagunkat feltüntetni mások előtt. A jelenlegi társadalmunk mindennapi történéseit végigkísérve, vagy csupán egymás viszonyulási módját megfigyelve, sokszor felmerülhet bennünk a kérdés, hogy milyen mértékben van összehangban mindaz, amit mutatunk a külvilág felé azzal, amilyenek valójában vagyunk. Azaz milyen mértékben tudjuk mindazt a sok életmóddal kapcsolatos, pozitív tartalmú és szemléletű tanácsot gyakorlatba is ültetni, hiszen nem feltétlenül a szavaink határoznak meg bennünket, hanem leginkább cselekedeteink.
Talán bele sem gondolunk, hogy, amikor a szeretetről, háláról, humorról vagy épp az őszinteségről beszélünk, tulajdonképpen a karaktererősségeket helyezzük előtérbe, amelyeknek összesen hat kategóriáját ismerteti jelenleg a szakirodalom.
Mindezek az erősségeink végigkísérnek életünk összes területén, így társas kapcsolataink, munkahelyi viszonyaink, vagy éppen az önmagunkkal való kapcsolódás jelentős meghatározói.
Életünk során számos érzelmi élmény ér bennünket, talán ezekből gyökereznek a jótanácsok, életfilozófiák sorozatai, amelyek vágyként vagy épp egyfajta megerősítői szereppel lehetnek jelen mindennapjainkban. Alapjában véve mindenki szeretetre és elfogadásra vágyik. A kölcsönös elfogadás, törődő magatartás az, amely a kapcsolatokon belüli pozitív rezonancia kialakulásának az alapját képezi, amely egyben minden jól működő kapcsolatnak a meghatározója.
Barbara Fredricksont idézve
A szeretet megengedi, hogy igazán lássuk a másikat, a maga teljességében, törődéssel, együttérzéssel és részvéttel. Szerető kapcsolatban, őszintén a másik jól – létébe invesztálunk, egyszerűen csak az ő érdekében. És ez az érzés kölcsönös, mert a szeretetteli pillanatokban felismerjük, hogy a másik is őszintén a mi jóllétünkbe invesztál és igazán törődik velünk.
Tehát az összetartozás élménye, az egymásra való ráhangolódás képessége, a feltétel nélküli szeretet egyfajta pozitív rezonanciát képezhet mindennapi kapcsolatainkban. Ott, ahol az „én” és „te” helyett megjelenik a „mi” érzése, ahol képesek leszünk egységben gondolkodni, ott találkozhatunk az emberségesség személyiségvonásaival, a szeretettel, a kedvességgel, a megértéssel, elfogadással. A szeretetkapcsolatokon alapuló családi, baráti és munkakapcsolatok sokkal gyümölcsözőbbek és örömtelibbek, azonban ehhez elsősorban arra van szükségünk, hogy képessé váljunk arra, hogy minél helyesebben tudjuk önmagunk és mások érzelmeit felismerni, megérteni, ami által egyben empatikus bevonódással nyitottá válunk a világ felé is.
Emberségesség, önmérséklet és transzcendencia
Ha az életbölcsességekből indulunk ki, szinte minden viszonyunk, egyfajta karaktererősségen alapuló szeretetkapcsolat, így a család, az oktatói munka, a baráti, pár - és munkakapcsolatok alapja a szeretet, a kedvesség, a hála, egymás értékeinek tiszteletben tartása, a humor, a megfelelő szintű alázat, megbocsátás vagy épp megfontoltság kellene legyen, de Georgia O’Keefe szavait idézve:
Saját világunk megteremtéséhez bátorság kell.
mert mindaz, amit teremtünk magunk körül az elsősorban bennünk található.
- Nincs ez másként az oktatói munkában sem, ahol az ismeretközlés mellett kiemelkedő fontosságú a gyerekek személyiségjegyeinek, erősségeinek kibontakoztatása is. Ehhez azonban, nem elég sikeres tanárnak lenni, hanem elsősorban megértő, elfogadó, biztonságérzetet sugárzó embernek kell lenni.Évekkel ezelőtt egy kijelentésemre azt a választ kaptam, hogy „Az oktatás nem a szeretetről szól”, de azóta is meggyőződésem, hogy a bizalmon alapuló tanár – diák kapcsolat, a lelkesítő, támaszt nyújtó, erősségeket kiemelő és értékelő figyelem nemcsak, mint tanulási motivációs tényezőként van hatással, hanem egyben az egészséges személyiségfejlődés, mentális egészség és a lelki jóllét megalapozója is. A kedvesség és a humor eloszlathatja az agresszivítást, hiszen humorral kezelni nehéz helyzeteket, talán az egyedüli út, bizonyos helyzetek megoldásában, akár magatartászavarral kűzdő gyermekek esetében is. Nem utolsó sorban a gyermek legtöbbször nem magáért tanul, hanem azzal azonosul és azért tanul, akit szeret.
Talán ezt az elvet fejezi ki Seligman és Ader PERMA – modellje, ahol a karaktererősségek, a fizikai jóllét, és a mindfulness mellett öt fontos összetevőt különítenek el : 1) Pozitív érzelmek (positive emotions), 2) Elköteleződés (engagement), 3) Kapcsolatok (relationships), 4) Teljesítmény (meaning), 5) Célok (achievement).Tehát, ha az oktatásra vonatkoztatjuk a pozitív érzelmek és személyközi kapcsolatok, megerősítik az elköteleződést, javítják a tanulás iránti motivációt valamint a célorientált gondolkodásmódot.
- A családon belüli szeretetélményen alapuló kapcsolódás a szülő – gyermek között a biztonságos kötődés alapját képezi, amely később növeli az altruisztikus viszonyulásmód és a hála átélésének gyakoriságát.Ugyanakkor az érzelmi önszabályozás is az egészséges szülő – gyermek viszonyban tud kialakulni, amely egyfajta megfontoltságot is kialakíthat a későbbi felnőtt életében.Ebben azonban a szülők közötti harmónikus párkapcsolat is kulcsfontossággal bír, hiszen a családon belüli légkör milyensége és a szülők közötti kapcsolat az, amely jelentősen formálja a gyermek személyiségét.
- Csodásan hangzik a sok idealisnak mondható idézet között a : „Az igaz barát időt szán ránk, gondoskodó és szeretetet ad. Megbocsájtja gyengeségünket, felismeri érdemünket, győzelmünkben együtt örül velünk, bánatunkban megvígasztal. Az igaz barát az adakozást örömmé, az osztozkodást élvezetté változtatja”.Mindannyian ilyen barátokra vágyunk, szeretetre, törődésre, megbocsátásra, elismerésre, kölcsönösségre. A kérdés már csak az, hogy létezik – e ilyen barát és, ha igen milyen mértékben tudunk hálásak lenni és hasonló kedvességgel, megbecsülve viszonyulni hozzá.
Annak mértéke, hogy mennyire válunk hitelessé kapcsolatainkban, mindig cselekedeteink fogják megmutatni. Alapjában véve az emberiséget kedves gesztusok, szeretetteli megnyílvánulások hálója tartja össze. Az apró, néha jelentéktelennek tűnő dolgok, mint, amilyen egy mosoly, egy ölelés, egy kedves gesztus, egy érintés, a szeretettel és hálával való odafordulás és adni tudás képessége, csodákat képesek létrehozni. A szeretet és a kedvesség reménykeltő, amitől derűsebb lesz minden nap, az alázat és megbocsátás kapcsolataink gyógyító ereje, úgy, akárcsak a humor, ami örömtelibbé teheti hétköznapjainkat. Legyünk hálásak minden ilyen apró csodáért, de ne csupán a virtuális térben, hanem minden egyes nap és minden egyes kapcsolatunkban. Legyen jobb velünk a világ !
Felhasznált irodalom :
Fehér, Á., & Fodor, Sz. (2020). Pozitív érzelmek a tanulás szolgálatában.12 th International Conference of J. Selye University, Pedagogical Section, 265 – 281. Letöltés helye : http://uk.ujs.sk/dl/3730/Feher.pdf?fbclid=IwAR0jBHgn8IFrNDVL0Nj8qbrdURzpkBRy-jXkey-Cbt6LmFv7Pimjffzv7Iw