1960-ban a Stanford Egyetem egyik óvodájában Walter Mischel négy és hat év közötti gyerekeket vizsgált. A kísérlet során azt nézték, hogy mikor alakul ki a késleltetés képessége. A gyerekeket egy nehéz döntés elé állították. Kaphattak egy szem pillecukrot, vagy ha vártak tizenöt percet, kaphattak még egyet. Természetesen voltak, akik azonnal befalták a cukrot, és voltak, akik képesek voltak várni a többre.
Évekkel később újra megkeresték az eredeti kísérletben szereplőket, s azt találták, hogy akik képesek voltak késleltetni vágyaikat, sikeresebbek voltak, tanulmányaikban jobb eredményt értek el, sőt, még a testtömegindexük is jobb volt.
Tudnunk kell azonban, hogy későbbi vizsgálatok során az is kiderült, a késleltetés képessége összefüggést mutat a szociális háttérrel. Maslow szükségletpiramis alsó szintje az alapvető fontosságú, életbevágó szükségletek kielégítéséé, így az éhségé. Azok a gyerekek, akik nem lehettek biztosak abban, hogy ha ma van finom ennivaló, holnap is lesz, hajlamosabbak voltak szükségletük azonnali kielégítésére.
A késleltetés képessége személyiségvonás ugyan, de fejleszthető.
Amikor képesek vagyunk vágyainkat nem azonnal kielégíteni, a célfenntartásunk közben folyamatos. Ezt az időszakot remény és félelem kíséri, s a frusztráció fokozza a cél vonzerejét. Az ismétlődő késleltetés a frusztrációs tolerancia kialakulásához vezet. A célelérési idő kitolása nemcsak a feszültség fokozódásához, majd ismétlődése során annak habituációjához vezet, hanem módot nyújt a céltárgy elképzelésére is. A fantázia pedig a kognitív folyamatok műhelye. Mindez önjutalmazó, önmegerősítő folyamat, mely a pozitív önértékelést segíti, hiszen képes voltam megállni, kivárni.
A célfenntartás pozitív korellációban van az életkorral, intelligenciával, közös faktorban van a megbízhatósággal, tapintattal.
Könnyen belátható, hogy milyen fontos a gyermekek önkontrolljának kialakulását, fejlődését segíteni. Már kisgyermekeknél megfigyelhető az együttműködés képessége, hogy bizonyos dolgokat nem tesznek meg, ha tiltják nekik, bár nagyon is szeretnék. A kialakult önkontroll a kilencedik életévre elég stabillá válik, majd kis kamaszkori visszaesést követően megerősödik újra.
Mivel bizonyítottan jelentős mértékben befolyásolja gyermekünk eredményeit az önkontroll, s felnőttként egészségesebbek, magasabb iskolai végzettségűek, biztonságosabb anyagi körülmények között élnek, s kevéssé veszélyezteti őket szerfüggőség, ha fejlettebb önkontrollal rendelkeznek, érdemes megvizsgálnunk hogyan segíthetünk fejlesztésében.
Dr. Lea Waters 5 pontos stratégiát javasol :
- Mérjük föl gyermekünk egy napjának struktúráját
- Kövessünk megszokott napirendet, írjunk listát a teendőkről
- Gyakoroljunk éber tudatosságot
- Legyünk érzelmi coachok
- Kísérletezzünk a szokások megváltoztatásával.
Miért fontos az éber tudatosság gyakorlása?
Az önkontroll az a képességünk, amely lehetővé teszi, hogy kitartsunk a terveink mellett, és az impulzusaink ne tudjanak letéríteni bennünket a célunkhoz vezető útról.
Az éber tudatosság segít a felismerésben, amikor az eltervezett célunk és a pillanatnyi vágyunk, vagy cselekvés amire készülünk, nincs összhangban egymással. Észre kell vennünk a kísértést, hogy aztán ellenálljunk neki.
A legnagyobb önkontrollra a fiataloknak a tanulás során, az iskolai kötelezettségük teljesítésekor van szükségük.
Gondoljunk csak bele, ott a több oldalnyi, számukra gyakran teljesen érdektelen tananyag, lecke, miközben megy a menő sorozat a tv-ben. Ezt mi is gyakran átéljük, amikor házimunka helyett oly szívesen csinálnánk mást. Hogyan segíthetünk hát?
Először is ne felejtsük el, hogy gyermekünk gyermek. Reggel elmegy iskolába, ott van délutánig, végzi a munkáját, utána még zeneiskola vagy edzés, és a fárasztó nap végén kell nekiülnie még a tanulásnak is. Világos, hogy estére egyre csökken az önkontroll képessége. Tudnunk kell mivel képes felfrissíteni vagy pihentetni magát. Segítsük ebben. Próbáljunk ki több stratégiát. Kezdjük a nehéz tantárgyakkal, hogy ezekkel hamarabb végezzen. Vagy próbáljuk ki, hogy a kedvencével kezdje, ami jól megy, ezzel kedvet kapva a többi tárgyhoz is. Persze iktassunk be szünetet. Így talán fenntarthatjuk a koncentrációt.
Lea Waters javasol egy fontos dolgot. Komoly teljesítményt igénylő események előtt vegyünk vissza a feladatokból. Egy nehéz témazáró előtt eltekinthetünk a házimunkától, melyet különben neki kell megcsinálnia. „Koszos zokni szindrómának” nevezi ezt, mikor a fontos dologra koncentrálva nem törődünk például a takarítással. Ne feledjük, hogy annak idején a vizsgaidőszakot követően első dolgunk volt az alapos nagytakarítás. Vajon miért is? Gyermekünket se zaklassuk ilyesmivel egy nagyszabású iskolai bemutató, sportverseny, projekt előtt.
Végezetül az örökzöld téma: a stressz.
Az érzelmek elfojtása, és a stressz is csökkenti az önkontrollt. Az érzelmek elfojtása pszichoneuroimmunológiai kutatásokkal bizonyítottan gyengíti az immunrendszert, megbetegít. Az érzelmek elfojtásához szükséges energia olyan nagy mennyiségű, hogy nem marad az önkontroll fenntartásához. Így lehetséges, hogy szuper ügyesen állom meg az édességevést normális napokon, de amikor teljesen kifárad a szervezetem, vagy ha komoly stresszhelyzetbe kerülök… hát mit is mondjak. És ez gyermekeinkkel sincs másképp.
Felhasznált irodalom: Dr. Lea Waters: Fókuszban az erősségek Ursus Libris Kft. Bp. 2017.
