A boldogsághoz nem kincsek kellenek,
hanem érzések…igazi emberi érzések.
Az Egyházasrádóci Kossuth Lajos Általános Iskola- A boldogság kulcsa címmel szakmai napot tartott a Boldog Iskola, és a boldogságóra témában 2021. 06. 07-én. A szakmai programon- online – voltak meghívott vendégek, a szombathelyi Bercsényi Miklós Általános Iskolából, és a vépi Hatos Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolából.
A két intézmény is Boldog Iskola, már több éve tartanak boldogságórákat, sőt a vépi iskola Örökös Boldog Iskola címmel rendelkezik.
Ezért is kértük fel a képviselőiket, hogy elmondják nekünk, náluk miképp is működik a boldogságórák tartása, hogyan tudják beilleszteni a tanév során a programok megtartását.
Az előadások és a prezentációk arra mutattak rá, hogy ezt a programot csak úgy lehet egy iskolában hosszú távon működtetni, ha meg van hozzá a kellő vezetői támogatás. A szakmai team közös munkája nyomán képes a program szellemisége valóban hatékonyan célba érni.
Az előadások kis videókkal zárultak, melyekben összefoglalták a boldogságóra témáinak feldolgozását, annak menetét.
A gyermekek számára mindenképp hasznos és elengedhetetlen adalékokat nyújt, mivel a témák feldolgozása során észrevétlenül fejlődik a szociális kompetencia, a kreativitás, az együtt gondolkodás és az elfogadás.
Az önismeret fejlődés és fejlesztése is rendkívüli módon bújuk meg a program havi témáiban, ezért is ajánlatos a boldogságórák bevezetése már az első osztályosok számára is, hiszen felmenő rendszerben egyre jobban és hatékonyabban lehet foglalkozni egy adott témával, hogy mire felső tagozatba kerül, legyen fogalma az őt körülvevő világról és saját magát is megismerhesse.
Az elhangzottak alapján megállapítható volt, hogy ezek a foglalkozások vidám, kötetlen hangulatban folytatódnak, a gyerekek várják és készülnek rá.
Azt is megemlíteném, hogy a foglalkozást tartó pedagógus is hónapról hónapra fejlődik, hiszen így lehet hitelesen tolmácsolni a gyerekek felé a téma feldolgozását, a benne rejlő lehetőségeket.
Azt is elmondhatom, hogy a program csak úgy képes működni, ha az intézmény pedagógusai is a pozitív szemlélet mellett állnak ki.
Egységes arculatot kíván, és egységes szemléletformálást, nyilván nem lehet megerőszakolni senkit, de a támogatás nélkül nem lesz életképes hosszú távon semmilyen változás és változtatás.
A szakmai program keretében a pedagógusnak is volt egy kis játék, keresztrejtvény, amely a témához illeszkedő kérdéseket tartalmazta.
A mi iskolánkban két éve van boldogságóra, és tavaly nyertük el a Boldog iskola címet.
Most a kitűzött célom, hogy Örökös Boldog Iskola legyünk, ezért szeretném még hatékonyabbá tenni a program megvalósítását.
Felmerült a beszélgetések során, hogy milyen módon folytassuk a program beépítését a tanórák keretébe vagy a délutáni foglalkozásokba.
A mi iskolánkban én kezdtem el a programot 2019 őszén, napközis csoporttal tudtam dolgozni, 3.-4. osztályos gyerekekkel. Ez folytatódott az idén is, de akik felmentek 5. osztályba, náluk már nem folytatódott a megkezdett munka.
Ezért is kezdtem el gondolkodni azon, hogy miképp lehetne úgy a foglalkozásokat tartani, hogy ne legyen félbehagyva egy megkezdett folyamat. Azok a tanulók, akik a két évben együtt dolgoztak velem, ők most mennek 5. osztályba – tehát velük felső tagozaton kellene folytani….
….viszont az megállapítást nyert, hogy a közös két év hatékony munka meghozta gyümölcsét az osztály tanulói számára.
Ezt az intézményvezetőm mondta el nekem, aki volt az adott osztályban államvizsgatanításon, és a gyerekek szóbeli kifejezőkészsége, és a szociális kompetencia terén magasan feljebb voltak mint az eddigi évfolyamok.
Tehát most azon gondolkozunk, hogy elkezdjük-e már az első évfolyamon a programot, melyhez az osztály tanítóval közösen kell kidolgozni az éves tanmenetet, vagy maradjunk a napköziben – 3-4. osztályban?
És azt még elmondom, hogy az idei tanévben egy kolléganőm vállalta a felső tagozaton a boldogságórák megtartását, ő 7. osztályos osztályfőnökként kezdte el a tanulókkal. Sokat beszélgettünk, segítettem neki egy adott téma feldolgozásánál, de azt meg kellett állapítani, hogy mivel nem volt a gyerekeknek előismeretük a programról, így akadtak nehézségek a megvalósítás során.
Ezért is szeretném, hogy felmenő rendszerben működjünk, de azt hozzá kell tennem, hogy a felső tagozat esetében nehézséget jelent az, hogy melyik tantárgyba és időben (délelőtt) mikor illesszük be a programot? Ez komoly szakmai dilemma elé állít bennünket.
Az alsó tagozatban ezt talán rugalmasabban lehet még kezelni, hogy a tanító melyik tanórán épp milyen foglalkozást tartana, illetve tantárgyba illeszthető, mivel ének-rajz-olvasás mindenképp érintve van.
Összefoglalva a program hasznos volt, sok érdekes információt, tapasztalatot tudtunk egymással megosztani.
A program másik témája az Erősségközpontú Oktatási Program (EKOP) ismertetése volt.
A pilot program az idei tanévben zajlott iskolánkban, a 4. osztályos tanulók kerültek bevonásra, az osztályfőnök tanító szakmai mentorálásával, és támogatásával tudtam végezni a szakmai munkát.
A kezdeti nehézségek, a tanóra idejét okosan átgondolva és tematikus rendet kitalálva a tanulók nagyon megszerették a foglalkozásokat.
Oly annyira, hogy az iskolánkban egy adaptív pályázat is folyt a tanévben, és ennek kapcsán volt most egy kérdőív kitöltése, mind a pedagógusok, mind a tanulók részére. Nos ebben a kérdőívben is a válaszok között feltüntették az Erősség K megnevezést, mert sok emlékezetes játék, kisfilm és téma feldolgozása maradt meg nekik.
Ezt úgy gondolom, sikerként könyvelhetjük el. Viszont ők most 5. osztályosok lesznek, és nagyon kérték, hogy tartsak nekik továbbra is Erősség órákat, ez is megbeszélés alatt van jelenleg.
A Boldogságórára visszatérve, - talán ez is siker, - hogy a Jáki Nagy Márton Nyelvoktató Nemzetiségi Általános Iskola vezetője kért fel arra, hogy a Tantestület számára mutassam be a Boldog iskola és Boldogságóra programot, mert ők is megpályáznák a címet.
