A pedagógusok fokozottan ki vannak téve a mindennapi stresszhelyzeteknek, hiszen szinte egész nap konfliktusokat kell megoldaniuk, változási folyamatokat kell kezelniük. Az egyre szűkülő döntéshozatali lehetőségek és a pedagógusok társadalmi elismertségének fokozatos romlása felerősíti a konfliktusokat, azok eredménytelen kezelése pedig elvezet a burnout-hoz, vagyis a kiégéshez.
A kiégési szindróma tünetegyüttes, amely hosszútávú fokozott érzelmi megterhelés, kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerülés. A fogalom Herbert J. Freudenberger, Németországban született amerikai pszichológus, pszichoanalitikus nevéhez fűződik, és egy 1974-ben megjelent tanulmányában publikált a jelenségről..
„A burnout szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek.”
Herbert J. Freudenberger
Freudenberger önsegítő közösség tagjainál, krízisintervenciós központok, egészségügyi intézmények dolgozóinál figyelte meg és írta le a kiégés jellegzetes tünetegyüttesét. Azóta e problémakörnek egyre nő az irodalma, elméleti megközelítése és gyakorlati szociálpszichológiai kutatása. A vizsgálatok során pedagógusoknál, jogászoknál, rendőrtiszteknél is feljegyezték ezt a jelenséget és ma már nehéz lenne olyan szakmát mondani, ahol nincs nyoma a burnout-nak.
Már a múlt században publikált tanulmányok kiemelten foglalkoznak a pedagógusok és más segítő szakmák kiégés-szindrómájával, aminek fő okai között említik
- a stresszt, amely érzelmi kimerüléshez vezet
- a kevés motivációt a munkában, amely munkahelyi elégedetlenséghez vezethet
- és a munkahelyen megromlott kapcsolatokat, amelyek megmérgezik a mindennapokat.
Egy az 1990-es évekből származó elkeserítő adat, hogy a szakmában legalább 5 évet dolgozó pedagógusok 25%-nál kimutathatók a burnout jelei.
Mi történt velük?
Talán még gyerekként elhatározták, hogy az egyik legszebb hivatást választják, pedagógusok lesznek. Minden megtettek ezért. Tanultak, elvégezték a főiskolát, egyetemet és végre teljesülhetett az álmunk, gyerekeket tanítanak. Persze lehet azt mondani, hogy már az induláskor tisztában voltak a fizetéssel, a társadalmi megbecsüléssel vagy az iskolában keletkező konfliktusokkal, de elképesztően nagy különbség van aközött, amikor gondolunk valamit valamiről és amikor ott vagyunk benne és éljük a mindennapokat. Egy lelkesedéssel és elhivatottsággal teli pályakezdő tanár a töredékét sem tudja elképzelni azoknak a helyzeteknek, amelyeket majd napról-napra meg kell oldania.
Tulajdonképpen a burnout az az állapot, amikor már nem vagyunk képesek empatikusan viselkedni a másik emberrel.
Márpedig a segítő foglalkozásokat empátia nélkül nem lehet ellátni. Ezért is kell különösen odafigyelni a pedagógusokat veszélyeztető kiégésre.
Mik lehetnek ezek a jelek és mit tehetünk ha észleljük ezeket?
Az első tünet a bizonyítási kényszer megjelenése, hogy amennyire csak lehet ideálisan végezzem a munkám. Minden áron szeretném a legjobban csinálni azt, amit csinálok, a tévedés lehetősége nélkül, hogy bizonyíthassak.
Ez aztán folyamatosan elvezet a delegálási képesség elvesztéséhez, hiszen nem bízom senkiben annyira mint magamban így csak az a jó, amit én magam végzek el. Ennek az a következménye, hogy minden feladatot nekem magamnak kell ellátnom. Mivel minden munkát nem végezhet el egy ember – és általában segítséget sem kér – így haza kell vinnie a munkát. Egyre többet dolgozik, elhanyagolva ezzel a családtagjait, barátait, szeretteit. Nincs honnan érzelmileg töltekeznie, állandóan csak azzal szembesül, hogy sehol sem tud megfelelni teljesen.
Talán nem is kell említeni, mert annyira nyilvánvaló, hogy egy burnout folyamatban lévő ember leginkább önmagát hanyagolja el.
Mivel mindent megpróbál megtenni másokért, ezért szóba sem jön, hogy önmagával foglalkozzon.
Hogyan segítsünk önmagunkon és másokon, ha ezeket a tüneteket észleljük?
Mindenekelőtt a legfontosabb – mint minden pszichés folyamat kezelésében – a felismerés és az azzal való szembenézés. Ha ezt sikerrel teljesítettük, akkor jöhet a rendszeresség bevezetése, amitől lehetőség szerint ne térjünk el!
- aludjunk megfelelő időben és mennyiséget,
- mozogjunk rendszeresen,
- beszélgessünk a barátainkkal
és szépen lassan, a napi rutint betartva építsük vissza a dolgokat a helyükre.
A burnout kifejezés maga egy folyamatra utal, hiszen a kiégés nem egyik napról a másikra következik be.
Személyes felelősségünk, hogy magunkon és kollágáinkon észrevegyük a jeleket és ha tudunk segítsünk ennek a felismerésében és a folyamat megakadályozásában.
Mit ajánlunk még a témában?
https://ofi.oh.gov.hu/tudastar/kiegesi-tunetek-burnout
https://spssi.onnelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.1540-4560.1974.tb00706.x
https://psycnet.apa.org/record/1976-10574-001
