Dr. Mészáros László a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának docense a II. Pozitív Pedagógia és Nevelés Konferencia előadója. Vele beszélgettük.
Milyen témájú előadást hallhatunk öntől a II. Pozitív Pedagógia és Nevelés Konferencián novemberben?
A neveléstudományban igen fontos szerepe van a személyiségfejlesztésről szóló gondolkodásnak. Ezt a gondolkodást akkor tudjuk hitelesen és értékesen felmutatni, ha a személyről vallott felfogásunk a valóságot tükrözi. Ki a személy, végső soron ki az ember? Egy egyszeri, egyedi, megismételhetetlen valóság, aki értelemmel rendelkezik, képes arra, hogy értelmesen keresse az élete értelmét, és szabad, szabadsága van arra, hogy szeressen. Ebben az előadásban a zsidó-keresztény hagyomány szeretetről szóló tanítását akarom közelebb hozni a hallgatókhoz, bemutatva azt, milyen sokrétűen és mégis mennyire egyedien gondolkodik az a szeretetről. Itt azt kell látnunk, felfognunk és átélnünk, hogy végső soron a szeretet nem valami, hanem valaki, egy személy. Tehát nem érzelmekről van szó csupán, hanem arról, ami az életünk értelme. Pedagógiai szempontból is fontos tudatosítanunk azt, hogy a személy nevelése nem nélkülözheti ezt a felfogást, azért, mert ez képes egyedül ráirányítani a figyelmet arra, hogy a létezésünk túlmutat az érzékelhető valóság határain, vagyis határtalan. A zsidó-keresztény tanítás Jézus Krisztusban látja meg a szeretet végső beteljesülését, ezért az ehhez a tanításhoz kapcsolódó pedagógiai hagyomány az Ő életére, tanítására, és itt ismét megfogalmazom, az Ő személyére figyel.
Ez mindennapos lelkigyakorlatozást kíván tőlünk, és egy olyan úton járást, amiben a gyakorlataink visznek bennünket előre, a létezésünk titkainak kibontására.
Miben látja a pandémia alatti és utáni helyzet legnagyobb kihívását?
A legnagyobb kihívás nem a digitális oktatás kérdése, bár szüntelen ezekről hallunk. Egyébként nekem az a véleményem, hogy a digitális oktatás nem visz bennünket előre. Nem mondom, hogy nem adhat ezt-azt, de pontosan a személyt és a személyek közötti kapcsolatot gyengíti, ami beláthatatlan károkat okoz. A legnagyobb kihívás az, hogy igazi értékek mentén gondolkodjunk, vagyis az életünket, a létünket a személyiségünk végső valóságában tárjuk fel és szemléljük. Ehhez belső és külső utazásra egyaránt szükségünk van. Ezt újra fel kell fedeznünk, amint azt is, hogy jobban odafigyeljünk a másik emberre, és jobban szeressük. Ehhez nincsenek szükségek eszközökre, és itt ismét megemlítem, nem az eszközök ellen vagyok, hanem az ellen, hogy az eszközeinktől csodákat várjunk, és az életünket azoktól tegyük függővé. Ez egészen biztosan nem jó, még akkor sem, ha szüntelen ezt sulykolják ilyen-olyan meggyőződések és hasznok miatt. Az életünk a szeretetben való szolgálat révén teljesedhet be, ehhez viszont valóságos jelenlétre van szükség, nem pedig digitálisra.
Mit gondol a saját szakterülete hogyan segíthet azoknak az embereknek, akik elakadtak a pandémia alatt mentálisan?
A pedagógia, a pszichológia nagyon sok segítséget tud nyújtani akkor, ha hitelesen gondolkodik önmagáról és a feladatát komolyan veszi. Ezzel, az én véleményem szerint, komoly problémák vannak ma. Sok olyan dologgal foglalkozik mindkét tudomány, amivel nem kellene, és sok olyannal nem, amivel pedig kellene. Mind a pedagógia, mind a pszichológia akkor végzi jól a dolgát, ha transzcendentálisan gondolkodik, és az embert, a személyt úgy látja, mint akinek az élete kiragadható a halálból. Itt arra akarom felhívni a figyelmet, hogy a pusztán materiálisan gondolkodó tudomány nem képes az ember nagy kérdéseire választ adni, így Őt nem is képes segíteni az igaz úton járásban. És hogy a kérdésére rövid és tömör választ adjak: abban tud segíteni mindkét tudomány, hogy az ember mélyebben értse, mit jelent embernek lenni.
Milyen reménye, üzenete van a jövőre? Miről fogunk konferenciát tartani 2022 novemberében?
Én mindig azt kérem az imádságaimban, hogy növekedjék a hit, erősödjék a remény és tökéletesedjék a szeretet. Ez nem pusztán filozófiai és vallási program, hanem az életünk értelméről való legmélyebb gondolkodás. Gondolkodni kell, és komolyan kell gondolkodni, vagyis nem maradhatunk meg az életünk felszínén, hanem alá kell szállnunk a mélységekbe. Ez sok erőt, kitartást, türelmet és igazi szeretetet kíván tőlünk. Ez pedagógiai program is, mert az a pedagógia, ami pusztán a sikeres emberi életben és a foglalkoztathatóságban látja meg az intézményes nevelés és oktatás célját, igen messze van a valóságtól. És, hogy miről fogunk jövőre konferenciát tartani, azt nem tudhatom, mert nem vagyok jövőbe látó, azt viszont látom, hogy szükség lesz ezekről az általam most említett dolgokról akkor is beszélni.
AZ INGYENES ONLINE KONFERENCIÁRA IDE KATTINTVA LEHET REGISZTRÁLNI.
