Susan David a Harvard Medical School pszichológusa, aki azt tanulmányozza, hogy miként használhatjuk fel az érzelmeket úgy, hogy a legjobb önmagunk legyünk az élet minden vonatkozásában.
Azt kutatja, hogy a módszer, ahogy érzelmeinkkel bánunk, miként alakítja minden lényeges dolgunkat: tetteinket, életutunkat, kapcsolatainkat, egészségünket és boldogságunkat. Mélyen megindító, humorral fűszerezett, és esetleg még sorsfordítónak is bizonyuló előadásában kétségbe vonja a derűlátást az érzelmi igazsághoz képest előnyben részesítő kultúrát, és bemutatja az érzelemgazdagság hatékony stratégiáit.
Dél-Afrikában, ahová valósi vagyok, „sawubona” a zulu köszönés. A szó mögött szép és erőteljes szándék rejlik, mert szó szerint azt jelenti: „látlak, és látásod révén hozlak létre". Oly szép, képzeljék el, ha valakit így köszöntenek! Mi kell ahhoz, hogy saját magunkat lássuk?
A „hogyan bánunk belső világunkkal" mozgat mindent. Azt, hogy hogy szeretünk, hogy élünk, milyen szülők és vezetők vagyunk. Az érzelmek hagyományos felfogása, a jó vagy rossz, pozitív vagy negatív túl merev meghatározás és a merevség mérgező. A valódi ellenálló képesség és boldogulás érdekében nagyobb érzelmi rugalmasságra van szükség.
Az élet szépsége és törékenysége elválaszthatatlan. Csak ideig-óráig maradunk fiatalok. Szexisen megyünk az utcán, míg egy nap észre nem vesszük, hogy fittyet hánynak ránk. Gyerekeinkkel pörölünk, míg egy nap észre nem vesszük, hogy egykori helyük csöndes, mert már a maguk útját járják. Egészségesek vagyunk, míg egy diagnózis térdre nem kényszerít.
Az egyetlen bizonyosság a bizonytalanság, és még nem tájékozódunk sikeresen és tartósan e mulandóságban.
A WHO szerint jelenleg a világon a depresszió vezeti a halálozási okokat, megelőzve a rákot és a szívbetegségeket. Egyre bonyolultabb világunkban példátlan műszaki, politikai és gazdasági változások közepette látjuk, hogy egyre inkább hajlamosak bezárkózni az emberek, és merev válaszokat adni érzelmi kérdésekre.
Egyfelől lehet, hogy szenvedélyesen rágódunk érzelmeinken. Gondolatainkba merülünk. Igazunkat bizonygatjuk. Vagy áldozattá válunk a hírfolyamban. Másrészt visszafojthatjuk érzelmeinket, háttérbe szorítva őket, s csak a helyénvalóknak engedünk teret. Manapság természetes érzelmeket jónak vagy rossznak minősíteni. A derűlátás az erkölcsileg helyes viselkedés új formája lett.
Rákosoknak azt mondani...Maradj derűlátó. …ez a derűlátás zsarnoksága. Kegyetlenség és természetellenes is.
Ha az érzelmekről nem veszünk tudomást azok csak erősödnek, míg e belső fájdalom kitör.
Hogyan kezdjünk hozzá az érzelmi merevség lebontásához és az érzelmi rugalmasság kibontakoztatásához? Erről szól ez a nagyon izgalmas előadás.
