Feldmár András 53 éve dolgozik pszichoterapeutaként, székhelye Kanadában van. 1956-ban menekült el Magyarországról, a kötelező orosz tanulás, és kritikus édesanyja elől. Előbb Torontóban matematikát, fizikát és kémiát tanult, majd Ontarioban klinikai pszichológiát. 1969-től klinikai pszichológusként dolgozott Vancouverben, ahol megismerkedett Ronald David Lainggel. A skót pszichiáterrel való találkozás egy életre meghatározta Feldmár munkásságát; Londonba költözött, Laing tanítványa és életre szóló barátja lett. Pszichoterapeutaként való elismerő oklevelét a Philadelphia Association alapítóitól és tanáraitól, R. D. Laingtől és Francis Huxley-tól kapta meg. 1975-ben visszatért Kanadába, ahol magánpraxist indított. Az 1990-es évektől rendszeresen hazalátogat Magyarországra, ahol inspirációjára jött létre a Soteria Alapítvány és a Feldmár Intézet. Feldmár most 81 éves, élete során több mint 100.000 órát töltött páciensekkel. Ma is több szervezet számára végez szakértői, tanácsadói munkát, főként a pszichedelikus pszichoterápia területén. Előadója a Boldogság Világnapja alkalmából rendezendő konferenciának, amelynek címe Utak egymáshoz. Feldmár Andrással beszélgettünk.
Miért fontos számodra ez a téma, amit márciusban megosztasz a konferencia résztvevőivel? Van személyes indíttatás is benned a téma iránt?
Harmadik házasságomban élek, kb. 60 éves tapasztalatom van ebben a formában. A házasság olyan, mint egy szonett: nem az egyetlen költői forma, de ha ezt választja valaki, akkor jó tudni mi a ritmus, hány sorból áll, stb.
Vannak állatok, mint például én, akik belehalnak az egyedüllétbe.
Mit gondolsz, mik a legfontosabb összetevők egy boldog társas kapcsolatban? Mi az, ami egészen biztosan nem hiányozhat az emberekből ahhoz, hogy működjön?
Empátia, szeretet, bizalom, tisztelet, vágy, kötődés. Ha ezek nincsenek jelen az egyik vagy a másik emberben, szétesik a kapcsolat. Ha mindkettő nem tud vagy akar őszinte és spontán lenni, az unalom öli meg a kapcsolatot.
Bizonyos szempontból a covid megtépázta, más szempontból megerősítette a kapcsolatainkat. Szerinted lesz covid előtte és covid utáni párkapcsolati minta/probléma? Vagy ezeken a mintázatokon a pandémia alapvetően nem változtatott?
Szerintem több mint két-ezer éve nem változott semmi sem az emberek között lényegesen. Ha az ókori görögök között élnék, a praxisom ugyanaz lenne, mint ma. A pandémia felnagyítja a helyzet tényezőit, de lényegében semmi sem változik.
Mit gondolsz, mi lesz az aktuális téma 2023 márciusában a Boldogság konferencián?
Nem látok a jövőbe, de jó lenne a test és lélek és szellem egységét kutatni a pszichoszomatikán keresztül.
Ha lehetne 3 kívánságod, amivel jobbá tehetnéd az emberek közötti viszonyokat, akkor mi lenne az? Több empátia? Kevesebb gyűlöletbeszéd?
Olyan iskolákat a gyerekeknek, ahol soha senki sem szégyenül meg. Jó lenne minden olyan interakciót elkerülni, ami tárgyiasító, személytelen, ami nem személyes. Megszűnhetne a szegénység és a gazdagság közötti tátongó szakadék. A boldogtalanság oka a hatalom-nélküliség: antidepresszánsok helyett pénzt kellene adni.
És ha csak egy kívánságod lehetne?
Hogy a szeretet vírusa járványszerűen terjedjen világszerte, gyorsan.
Nagy szeretettel ajánljuk Feldmár András Árva lettem: Előny vagy hátrány? című beszélgetését Nagy Kriszta Tereskovával, amit február 14-én nézhetnek meg az érdeklődők. Az est második felében kérdésekre is válaszolnak a beszélgetőpartnerek.
