Galambosiné Honfi Anita magyar ének szakos általános és középiskolai mestertanár pszichológia szakvizsgával. Jelenleg a siklósi Kanizsai Dorottya Általános Iskola pedagógusa. 5 éve vesz részt a Boldogságóra programban és a kezdetektől az Erősségközpontú Oktatási Programban. A Jobb Veled a Világ alapítványhoz sok szálon kapcsolódik: tartott workshopot a boldogság turné pécsi állomásán, elvégezte a boldogságórás és erősségközpontú és a mentorképző tanfolyamokat is.
Milyen tapasztalataid vannak az EKOP-al kapcsolatban?
A tavalyi évben vágtunk bele az EKOP program kipróbálásába egy olyan nehezen kezelhető osztállyal, ahol már harmadik éve ment a boldogságprogram, értünk is el eredményeket, de még mindig nagyon tarthatatlan volt a mentális helyzet. Arra gondoltam, mindent ki kell próbálni, hátha segít. Az eredmények értékeléséhez viszont azt is tudni kell, hogy pár hétig itt heti 9 órában folyt erősségközpontú nevelés. Ma már tanórákon semmilyen gondunk nincs, magánidőben persze vannak kamaszos összezördülések, de csak annyi, ami bármilyen közösségben lenne. Nagyon elégedett vagyok az eddigi eredményeinkkel, és nyilván folytatjuk még 2 és fél évig.
Hogyan fogadták a kollégáid?
Azt fontos tisztázni, mert nem mindenki tudja, hogy ez nem tehetséggondozó program. Nem azt mérjük föl, hogy melyik tantárgyból jó a diákunk, gyermekünk. A lényeg a személyes, a személyiségünkből fakadó, jellembeli erősségeinken van.
Lyukas órákban több kolléga megcsinálta a teszteket, legnagyobb megdöbbenésre senki sem azt az eredményt kapta, amit várt. Jelenleg úgy érzem, nagy a szaktárgyi nyomás, az eredményorientáltság a vizsgák, kompetenciamérések tekintetében, tűzoltás zajlik, egy ilyen program tantárgyi eredményessége nem mérhető azonnal, így nehéz támogatókat szerezni. Úgy látom iskolánként egy-egy fecske csinál reményeink szerint hamarosan nyarat.
Mondj nekünk néhány olyan fontos területet, tudást, amit kifejezetten az EKOP-tól kaptál?
Maga a szemlélet teljesen átalakította a tanításról vallott nézeteimet is. Ugyan pszichológia szakvizsgával, számomra sosem volt kérdés az, hogy csak nyugodt környezetben lehet hatékonyan dolgozni, ugyanakkor ez az erősségközpontú megközelítés, és ennek beemelése a szakórákba újdonság volt számomra, és nem titkolom, sok munkát is ad az a felkészülés, amit a gyerekek erősségeire építő tanórai munka követel.
Mik a gyerekek legfőbb erősségei és hogyan látod, melyek azok, amelyeket általában fejleszteni kell?
Az én osztályom legfőbb erőssége a humor. Miután a mesterprogramom egy átfogó iskolai mentálhigiénés program, így folyamatosan mérem is az eredményeket, de szemmel láthatóan javul a tanórai motiváltság, ehhez kapcsolódó órai fegyelem. Miután azt senki sem tudja biztosan megmondani, hogy 20 év múlva ezeknek a gyerekeknek milyen tudásra lesz szükségük, azt talán állíthatjuk, hogy szociális kompetenciáknak akkor is szükségük lesz. Ezt a programot nyugodtan tekinthetjük szociális kompetenciákat fejlesztő, közösségépítő és személyiségfejlesztő programnak, amely területekre beláthatóan ma is és a jövőben is nagy szükség lesz. A mi esetünkben a humor a fő erősség, a tanórák motivációs részét erre építjük, és a szeretet, hála, megbocsájtás, elfogadás területét fejlesztjük jelenleg.
Melyek a te erősségeid?
Amint mondtam, gyakran érik a tesztet kitöltőket meglepetések. Így engem is. Én a tanulás szeretetét neveztem volna meg legfőbb erősségemnek, és azt hittem, pontszámban is sokkal magasabb lesz ez, mint a többi. Ehelyett az első 8 erősségem egy-egy ponttal tért csak el egymástól, és első helyen a szeretet szerepelt. Nyilván életfilozófiai kérdés is az életemben, hogy legfőbb érték a szeretet, fontos szeretettel fordulni magunk és társaink felé, de úgy gondoltam, nekem ezzel sok feladatom van, erre különös figyelmet kell fordítanom, és arra számítottam, hogy ami magától jól működik, az előbbre kerül, de nem így lett. Ez nagyon izgalmas kérdéseket hozott fel az életemben.
Kinek ajánlanád a programot?
Sok helyen elmondtam már, hogy alapvetően kötelező óra kellene legyen egy mentálhigiénés óra a gyerekeknek. Persze jönnek a kifogások: a magas óraszám, a túlterheltség, vajon milyen tudomány helyére kerüljön, sőt, akkor még ennyit se fognak tudni a gyerekek. Ugye? Az én osztályom kapott órarendbe beállítva fix heti egy órát. Nagyon hálás vagyok iskolám vezetésének, amiért ilyen lehetőségekkel segíti a kollégáim és az én munkámat ebben az osztályban. Fontos lenne belátnunk, hogy nagyon is kellene már egy komoly paradigma váltás a pedagógusok körében, be kellene látnunk, hogy ha a gyerekek fegyelmezésével nem megy el az óra fele, mert tudnak relaxálni, feszültséget oldani, jó a problémamegoldó képességük, motiváltak, asszertívek és sorolhatná a porgrammal elérhető előnyöket, szóval, mindezek birtokában visszanyerhetnénk a tanórák felét, amit így elpazarolunk. És nem utolsó sorban olyan felnőtt generációt nevelhetnénk, akikre bátran bízhatnánk magunkat nyugdíjas éveinkre.
