Mindennapi nevelőmunkám során gyakran tapasztalom, hogy a gyermekek milyen jól közelítenek meg egy-egy témát. Meséken keresztül, beszélgetésekkel, dramatikus játékokkal, szituációs helyzetekkel, rajzzal, tánccal hozzák felszínre a bennük rejlő érzelmeket.
Gyakran használom a kulcsot játékokhoz. Elindulhat a gyermekek között, felnőttek adhatják egymásnak, de talán a legfontosabb üzenete, hogy nyit és zár. Ajtókat. Kapukat. Lélek függönyöket libbenthet fel… gyógyíthat. A kulcs lehet a szívünk kulcsa, de lehet egy történet is, amely elindíthat egy változást bennünk.
Így volt ez A tündéri bocsánat című mesében, amelyben két tündér egymás felé irányuló haragja jelenik meg. Sokáig a csend volt köztük a szakadék. Egy zord eső után a természet adta szivárvány hídon indultak el egymás felé és tették meg az első lépést a megbocsátás irányába. Szép pillanat volt, amelyet később el is játszottunk, s eközben a gyermekek érzéseiket is megfogalmazták. Az örömkönny ismét nem maradt el. Már tudják, érzik, látják, hogy valami ott belül a lelkünkben megszületik.
A tündértestvérek meséje után egy varázspálca járt körbe, és arra kerestük a választ, hogy ha tehetnénk, mit kívánnánk a tündértől. Egy dolgot kértem csak, tárgyi dologra most ne koncentráljunk! Megkezdődött az együtt gondolkodás.
Csodaként éltem meg, hogy megértették, értelmezni tudták, de az is csodálatos volt, amilyen válaszokat kaptam.
- Szeretet, ölelés, mindenkinek legyen étele - jöttek a válaszok sorban. Az egyik kisfiú, Máté egyszer csak megszólalt:
- Mindenki szeressen mindenkit és mindenki szeresse magát is. - Kulcsmondat volt ez.
Önmagunk szeretete a legfontosabb.
Később kis szíveket készítettek, és annak adták át, akivel esetleg azelőtt „rosszban voltak”, megbántották, vagy egyszerűen csak azért, hogy ne is történjen meg. Szüleiknek is vittek haza belőle, akik visszajelezték, milyen fontos volt ez a számukra. Őket is megindította a téma, saját élményeiket is megosztották gyermekeikkel. Közös beszélgetés indult el, élménymegosztás, érzelemcsere. A gyermekek gondolatai bennem maradtak:
„…a bocsánatkérés nehéz, de nem lehetetlen.”
„…ha nem tudok megbocsátani, az nekem lesz majd nagyon rossz.”
„A sok rossz dolgot gyűjtsük össze, húzzuk át egy vonallal, s gondoljunk rá erősen!”
Megbocsátás. Különleges szó, az emberek életében mindig jelen volt.
A bibliában több tanítás szól erről. Az önzetlen szeretet képességéről, a megbocsátás hatalmáról önmagunk és mások felé. Ha valami eltört, megragasztjuk, összerakjuk, újra építjük vagy eltesszük jó mélyre, esetleg kidobjuk.
A meg nem bocsátott dolgok az emberi szervezetben harag, düh formájában is lecsapódnak, testi tünetekkel is párosulhatnak. Szívünkre venni a dolgokat, a nehézségeket súlyos terheket jelent. A lélek fájdalma pedig kihat a testre, s ez magával hozza a betegségeket, az alváshiányt, teljesítmény csökkenést a munkában, kedvetlenséget és még sorolhatnám…
Szerintem kevés olyan ember van, aki ne élt volna át hasonlót. Pszichológiai értelemben, akit sérelem ér, megbántottak, megsérült, később érzelmei megváltoztatásával megszünteti a negatív gondolatait. Ilyen egyszerű lenne?
Van, akinek sikerül, van aki dolgozik ezen különböző technikákkal, önreflexióval él, van akinek „félig sikerül” , s van aki nagyon hamar el tudja engedni.
Könnyű persze azt mondani: Bocsáss meg! Engedd el!
Varázsszavakat is mormolhatunk hozzá, a fizikai tett mégis sokszor elmarad. Benne maradunk… A felnőtteknek már nem elég a varázspálca és a tündér meséje. Számos tényező játszhat szerepet, de sok technika is adott a változásra.
Megbocsátani önmagamnak vagy másoknak. A megbocsátás során csökkenhet a szorongás, jobban alszunk majd, s a nyugalom hatására a mindennapi közérzetünk is kellemesebbé válik. A testi egészség megőrzése mellett a belső lelki tisztulásról, könnyedebbé tételéről is szól.
Ahogy a kis óvodás Máté mondta: Mindenki szeresse önmagát. – Megmaradt bennem ez a gondolat. Ezt most én is elteszem a tarisznyámba, mert szükségem van rá.
Tovább gondolkodom…
A kulcs ott van a kezünkben, a lehetőség a szívünkben.
Bezzeg Andrea
Boldogságórás pedagógus
