A téli ünnepek közeledtével egyre több szó esik a magányról, egyre többet gondolunk a magányos emberekre. Karácsonykor, de már a készülődés időszakában is megszaporodnak azok a telefonhívások, amik a segélyszolgálatokhoz érkeznek és magányos emberek számolnak be arról, milyen komoly szorongást okoz számukra a karácsony közeledte. Az az ünnep, ami a családban, társakkal, barátokkal érintkezők számára az egyik legmeghittebb, leginkább szeretettelibb ünnep. A magány ilyenkor még szembetűnőbb.
Egy nemrég megjelent kutatásról számolt be a 24.hu. A kutatás szerint az 50 évnél idősebbeket jobban megviseli a karantén, és az emiatt rájuk törő magányosság. Az Exeteri Egyetem és a King’s College London közös eredményeiből kiderült, hogy gyakoribb a depresszió előfordulása a lezárások óta ebben a korcsoportban is, és a mentális betegségek is gyakoribbak. Nemcsak az új diagnózisok szaporodtak meg, hanem a mozgás hiánya és a szocializáció csökkenése miatt a korábban diagnosztizáltak is rosszabb tünetekről számolnak be.
A helyzet nem sokkal jobb Magyarországon sem, ahol közel 1 millió magányos ember él. Pedig az ember társas lény és bár ezért természetes, hogy meg kell ismernie a magányt, de a hosszú távú, krónikus magányérzet pszichés és testi tüneteket is okozhat.
A magányos emberek egy kutatás szerint hűvösebbnek érzik a környezetüket is, de nemcsak átvitt értelemben, hanem valójában is. Gyakori, hogy fáznak, hiszen a magány éppen az az érzés, hogy nincs, aki megöleljen, nincs, akihez hozzábújjak, akinek a testmelege megnyugtat. De köze lehet ennek ahhoz a törzsi jelenséghez is, hogy ha valakit egy közösség kirekeszt, vagyis magányossá tesz, akkor nem engedi oda a tűzhöz, aminek nagyon komoly, akár életveszélyes következményei is lehetnek.
A hosszútávon jelentkező magány betegségek forrása is lehet. Elsősorban a vérnyomásra és a koleszterinszintre lehet hatással, de a tartós stressz komoly szív-és érrendszeri, keringési problémákért is felelős lehet.
A szingapúri Duke-NUS Orvosi Iskola kutatásából kiderül: azok a 60 év felettiek, akik néha vagy gyakran éreznek magányosságot, átlagosan 5 évvel korábban hunynak el, mint nem magányos társaik – írja a Study Finds.
A magánnyal nemcsak az ünnepek környékén fontos foglalkozni, de most, a pandémia miatt ez a probléma jóval élesebb, mint eddig valaha. Ez lesz a második olyan karácsonyunk, amit nem tudjuk, hogy sikerül-e családi körben tölteni, hiszen az utolsó pillanatban is kiderülhet valakiről, hogy fertőzötté vált. Ekkor hirtelen válhat súlyossá a magány, hiszen sok idős ember egész évben ezt az ünnepet várja, amikor végre összejön a család.
Érdekes tény azonban, hogy a magány nem vagy nem feltétlenül függ a társas kapcsolatok mennyiségétől. Természetesen egy társ elvesztése komoly trauma, de ne higgyük, hogy akit sok barát vesz körül az biztosan nem magányos.
Sőt, nagyon sokan élnek társas magányban, ami ugyanolyan megbetegítő, mint az egyedüllét.
A felszínes kapcsolatok nem enyhítik a magány érzését, sok esetben még komolyabb fájdalmat, szorongást is okoznak. Hiszen látszólag minden rendben, látszólag boldognak kellene lenni, de ha nem alakul ki mély, értékes, szeretetteli kapcsolat a barátokkal, ismerősökkel, családtagokkal vagy valakinek a párjával, ha nem tudják megbeszélni az érzéseiket, gondolataikat, akkor a magány érzése mélyül.
A Psychology Today cikkében dr. Leah Aguirre pszichoterapeuta oszt meg hasznos tanácsokat magányosan élő emberekkel annak érdekében, hogy könnyebben elviseljék a helyzetüket.
Ezen nem segít a közösségi média ilyen mértékű előretörése sem, mert a kozmetikázott valóságot látva, nevezetesen, hogy mások milyen tökéletesek és boldogok, a magány még elviselhetetlenebbé válik.
A kutatások is azt támasztják alá, hogy a neten működő kapcsolatok, amik elsősorban chatelésben merülnek ki sem segítenek a mély kapcsolatok kialakulásában. Ezek a felületek inkább a mindennapi történések megosztására alkalmasak, de arra, hogy szeretetteli, komoly egymásra hangolódás jöjjön létre, arra nem.
Ebben az időszakban különösen fontos, hogy észrevegyük a körülöttünk élő magányos embereket és ha tehetjük, segítsük őket abban, hogy enyhüljön a magányuk. Egy jó szóval, egy kis tálca süteménnyel éreztessük velük, hogy nincsenek egyedül.
