Bagdi Bella a Pozitív Pedagógia és Nevelés Program vezetője, akinek küldetése, hogy munkásságával hozzájáruljon az emberek jóllétszintjének növeléséhez. A Boldogság Világnapján rendezendő online konferenciánkon a megbékélésről, a múltban átélt nehéz tapasztalatok érzékelésének átalakításáról, a megbocsátás lelki gyakorlatáról tart előadást. Vele beszélgettünk.
Mit jelent számodra a megbocsátás?
Olvastam régen egy számomra nagyon megindító történetet. Egy 30-as éveiben járó férfi mögött bezárultak a börtön kapui és végre újra szabad lett. Minden vágya az volt, hogy hazatérhessen, de tudta, hogy a fiatalkori bűnei miatt sokat szenvedtek a szerettei, akiket nagyon megbántott.
Szabadulása előtt levelet írt nekik, amiben újra bocsánatot kért, őszintén megbánva a tetteit. Megírta, hogy egy hét múlva szabadul és nagyon szeretné újra látni őket. Azt kérte tőlük, hogy ha megbocsátanak neki, kössenek a házuk előtti diófára egy fehér szalagot, és ez lesz a jel, hogy hazavárják. Amikor felszállt a buszra egy fiatal lány mellett talált helyet magának, akivel beszélgetni kezdtek arról, hogy ki hova utazik. A fiú elmesélte a lánynak a saját történetét és azt, hogy nagyon fél attól, hogy nem lesz a fán fehér szalag. Amikor beértek a faluba, a fiú annyira izgatott lett, nem is mert odanézni, a lány pedig fürkésző tekintettel kereste a fát. Egyszercsak felkiáltott: Nézd csak, nem az a ti házatok, ami előtt egy nagy fa van telis-tele fehér szalagokkal? A férfi azt suttogta:
De igen.
Mi is az a megbocsátás pszichológiai értelemben és miért éri meg erőfeszítéseket tennünk a sebeink begyógyításáért?
A magunk módján mindannyian sebzettek vagyunk és van, hogy mi is bántunk másokat. A megbocsátás az az út, amely alatt nemcsak életünk nagy csalódásaira vagy elszenvedett traumáira kell gondolnunk, hanem a mindennapi bosszúságokra is. Biztos vagyok benne, hogy sokan megtapasztaltuk már, hogy a megbocsátás az bizony nem könnyű.
Valójában egy folyamat, ami a harag és a gyűlölet mocsarán keresztül vezet.
A megbocsátás nem tagadja a harag létjogosultságát, viszont csakis a fájdalom, a veszteség feldolgozásával érhetjük el a célt, hogy újra szabaddá váljunk a nehéz érzelmektől és gondolatoktól.
Azt jelenti, hogy nem hagyom, hogy kétszer sebesüljek meg. Egyszer megsebződöm a tapasztalat által, másodszorra pedig a tapasztalatra adott reacióim által. Ez pedig sokkal tovább tart. Van, akinél egy egész életen át.
A megbocsátás lényege, hogy elengeded a sértettség érzése körüli érzelmi töltetet. Emlékeztesd magadat arra, hogy a megbocsátás legnagyobb haszonélvezője te magad vagy!
A megbocsátás valójában az, hogy fátylat borítunk a múltra?
Ennél sokkal összetettebb dologról van szó. Sok tévhit él a megbocsátással kapcsolatban bennünk. Voltam már olyan beszélgetésen, ahol valaki azt mondta, hogy azért nem akar megbocsátani, mert nem akarja felmenteni a másikat a tette következményei alól.
Fontos, hogy a megbocsátás nem jelenti a sérelem letagadását vagy a tett elfelejtését.
Emlékszem egyszer kitettem a közösségi oldalamra egy bejegyzést arról, hogy a megbocsátás az egy önmagadnak szóló ajándék. Nagyon sok komment érkezett rá, és valaki odaírta, hogy „Egy valakinek soha.”
Erről eszembe jut két hadifogoly története, akik sok-sok év után újra találkoznak. Az egyik megkérdezi a másikat: „Megbocsátottál már az elrablóinknak?.” A másik azt válaszolja, „Nem. Soha.” Mire a sorstársa azt válaszolta:
Akkor te még mindig börtönben vagy.
Persze érezhetjük azt is, hogy valamikor olyan jól esik meg nem bocsátani. Ez is egyfajta énvédelmi mechanizmus. Ebben az esetben fontos, hogy vállaljuk-e a felelősséget azzal kapcsolatban, hogy mit tesz velünk hosszútávon a harag, a sértettség, az ellenségeskedés.
A szervezetünkre, a testi egésszégünkre is hatással lehet a meg-nem-bocsátás?
Természetesen. Erről az a kutatás jut eszembe, amikor Dr. Charlotte Witvliet pszichológus arra kérte a vizsgálati alanyait, hogy gondoljanak olyan emberre, akire haragszanak.
A vizsgálataiból egyértelműen látszott, hogy amikor az alanyok felidézték a sérelmüket, akkor megemelkedett a vérnyomásuk, a pulzusuk és izzadni kezdtek. A történet felidézésétől pedig szomorúnak, dühösnek érezték magukat. Viszont amikor arra kérték őket, hogy érezzenek együtt azzal, aki megbántotta őket és bocsássanak meg neki, akkor a stressz reakció visszatért a normális állapotba. A sértettség spektrumán megélt sérelmeink állandóan feszültségben tartják a testünket, és ebből nem sül ki semmi jó. A sérelem tartogatása megakadályozza fontos hormonok termelődését és a sejtjeink ellenállóképességét is gyengíti. Mindezt kutatások támasztják alá, amik azt is kimutatták, hogy a megbocsátásra való képtelenség növelheti a szívbetegségek, a magas vérnyomás és más krónikus stresszbetegségek kockázatát.
Viszont ennek a fordítottja is igaz.
A megbocsátás képes visszafordítani ezeket a betegségfolyamatokat.
Ahogy csökken a szorongás, a stressz, úgy szűnnek meg az ezeket kísérő betegségek.
Bagdi Bella előadását a megbocsátásról a Boldogság Világnapján rendezendő online konferenciánkon nézheted meg. ITT tudsz regisztrálni ingyenes konferenciánkra!
