Talán a legmélyebb érzelmi, önmagunkkal folytatott belső munka, a megbocsátás, ami egy olyan képességünk, amely nem függ mások cselekedetétől, azonban a belső béke elérésének egyetlen módja. A múltban elszenvedett sérelmek, az ezek által kialakult negatív érzelmek spektruma, mint a harag, düh, szorongás és szomorúság elengedése, nem egy könnyű feladat, ezért hajlamosak vagyunk kiszorítani emlékezetünkből a fájdalmas, kellemetlen emlékeket. Ezeknek az elhárítási mechanizmusoknak azonban mindig áruk van, így nem ritka az elfojtás révén kialakuló szorongászavar, depresszió, impulzív magatartás, önkontroll gyengesége, az önmagunkban és másokkal szemben megjelenő bizalmatlanság, önértékelés csökkenése, amelyeknek egészségromboló és személyiségtorzító hatása hosszú távon, közismert.
A megbocsátás folyamata kapcsán felmerülhetnek bennünk az alábbiakhoz hasonló kérdések :
- Vajon képessé tudok – e válni arra, hogy újból felépítsek egy kapcsolatot azzal a személlyel, aki megbántott engem ?
- Képes vagyok arra, hogy egy bizalmon és együttműködésen alapuló kapcsolatot alakítsak ki vele miután annyiszor csalódtam benne ?
- Érzek – e elegendő motivációt és feltétel nélküli szeretetet ahhoz, hogy meggyógyítsak és ápoljak egy olyan kapcsolatot, amelyben mélyen sérültem ?
- Tudok – e kellő szintű empátiával, megértéssel viszonyulni az engem bántó félhez, akinek elítélem a tettét ? Fel tudom – e ismerni a benne rejlő értékekeket, magát az embert ?
- Rendelkezek – e azzal a tudatossággal, hogy felismerjem, mi az, amit tanultam az elszenvedett sérelmeim történetéből ? Találok értelmet ott, ahol úgy érzem, hogy nincs ?
- Tudok – e tanítóként tekinteni a másikra úgy, hogy felismerem a magam részét is a történetben ?
- Túl tudok lépni valaha a hibáimon, tudok változtatni, tudok újból szeretni, elfogadni, megbocsátani és egyben nyitottá válni a világra ?
Ismerek egy történetet két barátról, akik hosszú éveken keresztül bizalommal, jóérzéssel támogatták egymást mindenben. Ennek ellenére megromlott kapcsolatuk, mivel az egyik fél környezete elutasítással illette a másik barátot különböző indokokra hivatkozva.
Következményként számos konfliktus, harag, sérelem alakult ki kettőjük között, hiszen a bántalmazó környezethez tartozó barátnak meg kellett felelnie a feléje közölt elvárásoknak. Bár a barátság ennek ellenére megmaradt, az elutasított fél soha nem tudott igazán megbocsátani az őt indirekten zaklató környezetnek és a rengeteg elfojtott szomorúság, harag, csalódás, idővel depresszív hangulathoz, mitöbb gyulladásos megbetegedések kialakulásához vezetett, ami visszafordíthatatlan egészségkárosodást okozott.Igazából sosem tudták meggyógyítani kettőjük kapcsolatát.
A meg nem bocsátás és az elfojtott negatív érzelmek, mentális – pszichés és fizikai szinten egészségromboló hatással vannak a sértett félre nézve, éppen ezért, ahogy J.L.Borges is említi:
A megbocsátás a sértettet tisztítja meg, nem a sértőt.
azaz elsősorban önmagunknak teszünk jót azzal, ha elengedjük mélyebb sérelmeinket, megtisztítjuk magunkat a harag és a csalódás érzésétől.
A megbocsátásnak számos jótékony hatása közismert.
Pszichés és mentális egészség szempontjából
- Csökkenti a szorongást és a depressziót.
- Hozzájárul a pszichés jóllét és az önbecsülés szintjének növekedéséhez.
- Javítja az önkontrollt és a düh kezelésének hatékonyságát.
- Növeli az empátiás készséget.
- Csökkenti az ellenségeség érzését.
Fizikai egészség szempontjából
- Csökken a stresszre adott fizikai reakció, a pszichoszomatikus megbetegedések gyakorisága (vérnyomás és a kardiovaszkuláris megbetegedések csökkenése stb.).
- Az immunrendszer hatékonyabb működése.
- Csökken az autoimmun, gyulladásos megbetegedések kialakulásának esélye.
- Személyiség és viselkedés szempontjából
- Békés, elfogadó, bosszúvágytól mentes tulajdonságok előtérbe kerülése.
- Önbizalom, reményteljes, optimista gondolkodásmód és személyiségjegyek kibontakozása.
- Spirituális beállítottságú, empatikus, feltételnélküliséget mutató viselkedésjegyek megjelenése.
- Egészséges, harmónikus, interperszonális kapcsolatokra alkalmas képességek fejlődése.
- Nyitott, szabad, örömteljesebb magatartás, karakter és a jelenre való fókuszálás készségének fejlődése.
A megbocsátás gyógyító erő, amely, valami, amit magunkért teszünk. Jampolsky (2001) szerint „Örömöt hoz ott, ahol bánat van, békét a zűrzavarban, boldogságot a haragvó felek közé, mindenkinek visszaadja önmagát.A legrövidebb út a boldogsághoz”.
Hogyan érhetjük el a megbocsátás állapotát ? Mi segít a megbocsátás gyakorlásában ?
- Különböző intervenciós technikák gyakorlása (Szondy, 2006).
- Megbocsátó személyiségjegyek kifejlesztése az empátián keresztül.
- Különböző meditációs, relaxációs technikák.
- Átélt sérelmek elmesélése és kognitív szintű átkeretezése.
- Napló, levélírás, sérelemlista, hálalista.
- Traumatikus élmények feldolgozására pszichoterápia.
A változás mindig velünk kezdődik, így tegyünk erőfeszítést arra, hogy elengedjük a múltban elszenvedett sérelmeinket, ha kell kérjünk bocsánatot, vagy bocsássunk meg, próbáljuk meg elengedni azt amin már nem tudunk változtatni, értsük meg a másikat és lépjünk tovább. Ezáltal nemcsak a másik fél, hanem mi is visszatalálhatunk régi önmagunkhoz, örömöt teremtve saját és mások életében.
Legyünk mi a kezdet !
Felhasznált irodalom :
G. Jampolsky (2001), Megbocsátás – A legrövidebb út a megbocsátáshoz, Édesvíz Kiadó, Budapest.
Szondy Máté (2006), A megbocsátás pszichológiája : kialakulása, hatásai és fejlesztése : Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 7 (2006) 1, 15 – 34, DOI : 10.1556 / Mentál.7.2006, 1.2., Akadémiai Kiadó, Budapest. Letöltés helye : https://core.ac.uk/download/pdf/85133004.pdf
