„Egészen biztos vagyok abban, hogy semmilyen más szakmában ezt a kiteljesedést, ezt a boldogságot, önmagam megvalósításának ezt a lehetőségét nem találtam volna meg.”
Darvas Iván ezt a színészetről írta, de én így tekintek saját hivatásomra, a pedagógusi pályára is. Fantasztikus munka ez övezve sikerekkel, szeretettel, megbecsüléssel. Ugyanakkor a legnehezebb is egyben. Hiszen a siker egy másik ember, a diák együttműködésén alapul. A tanár mindent megtehet, ha a diák ellenáll, nem teszi meg a tőle kért tevékenységeket, nincs siker a legjobb szándék és tudás mellett sem. S ezt a rendszer is a pedagógus hibájaként kezeli. A pedagógus pedig személyes kudarcként éli meg a sikertelenséget. További nehézség, hogy irreálisan magasak a lelki követelmények, és lelki támogatásunkra alig van lehetőség. Jól tudjuk, hogy munkaeszközünk a saját személyiségünk, így mondhatjuk, személyiségfogyasztó szolgálat pedagógusnak lenni. Ha felsoroljuk az elvárt képességeket, magunk is meglepődünk, mi mindennek kell megfelelnünk. Kiváló kommunikációs képességeket, gazdag és rugalmas viselkedésrepertoárt, komplexitás kezelésére való képességet, perceptív kompetenciát, normatív, narratív kompetenciát, információ-technikai, fejlett személyes és szociális kompetenciákat vár el a feladat, s saját forrásaink, jogaink, korlátaink és szükségleteink azonosításának, értékelésének és megvédésének képessége is kulcsfontosságú, ám magányosan állunk szemben ezzel a kihívással. Senki nem segít a mentális feldolgozásban.
Egy személyes megjegyzést is tennék. Szokás szidni a pedagógust, ha valami nem jól megy. Meg emlegetni a sok szünetet, amikor állítólag nem dolgozunk. Amikor kitört a digitális oktatás, meg voltam győződve arról, hogy eljött a pedagógusok megbecsülésének ideje. Arra gondoltam, hogy miután összeállítjuk a gyerekek számára, hogy mikor, mit és hogyan kell otthon megtanulni, félve megjegyzem sokkal több munkával, mint a jelenléti oktatás során, a szülő majd felügyeli, hogy gyermeke meg is tegye, amit kell. És ekkor rájönnek majd, milyen nehéz a gyerekek motiválása, megértik, hogy micsoda művészet a pedagógus részéről akár több száz gyereket is rávenni a tanulásra, elérni, hogy ezt örömmel, izgalommal, érdeklődve tegyék. És eljön a megbecsülésünk ideje. Nem ez történt. Rossz volt olvasni azt dömpingszerű támadást, amit a közösségi oldalakon a szülők a tanárokra zúdítottak. És ilyenkor nem szabad a pedagógusnak mindezt magára vennie, értenie kell, hogy a felé áramló szidalmazás hárító folyamat. De a tanár is ember, szüksége lenne elismerésre, bátorításra, dicséretre. Sokkal többre.
Kritikából, bántásból pedig sokkal kevesebbre. Mert a hosszú ideig fennálló érzelmi megterhelés, vagy megoldatlan stressz hatására kialakul óhatatlanul egy fizikai és emocionális válasz. Észre kell vennünk az érzelmi, fiziológiai, magatartásbeli tüneteit ennek. A kisebb egészségügyi panaszok megjelenését, a foglalkozással való elégedetlenség kialakulását, a fokozott érzékenységet, ingerlékenységet, a szaporodó konfliktusokat, az asszertivitásra való képtelenséget, a csökkenő önbizalmat és önértékelést.
A kiégés, ahova eljuthatunk a magas elvárások, a kritikák, és kevés támogatás miatt kumulatív jelenség, amely alig észrevehető változásokkal kezdődik és egyre intenzívebb reakciókon keresztül jut el a krízishez.
S mivel a mi munkánkban az interperszonális folyamatok bipolárisak, ha a tudatos és aktív együttműködés valamely ok miatt nem valósul meg, hamar kialakul az általános hiány tünetcsoport.
Jól tudjuk, az iskola a legnagyobb hatású mentálhigiénés intézmény. Segíti a munkát iskola pszichológus, szociális munkás, több helyen van már mentálhigiénés szakember, sok iskolában zajlanak boldogságórák, indul az erősségekre épülő pedagógiai program. Mindez a gyerekekért. De ránk nem figyel senki. Mi nem kapunk sehonnét mentális segítséget. A pedagógusnak magának kell észlelni és megoldani a problémákat.
Miért is írok minderről?
Mert a gyermekek mentális egészségének megőrzéséhez a pedagógus jólléte alapfeltétel. Hogy türelmes, megértő, kedves, asszertív lehessen, bírja a rá nehezedő terhelést, a felelősséget, a folyamatos bírálatokat, ehhez erős, egészséges mentális állapotra, kiváló rezilienciára van szükség. Ha a pedagógus saját hatékonyságába vetett hite nagyobb, ez a nagyobb hit nagyobb erőfeszítésre készteti céljai elérésére, s a stressz-helyzetekben kevesebb szorongást él át, a stressztűrő képessége jobb lesz. És sajnos ezt csak mi magunk tudjuk elérni saját magunknál.
És erre lesz jó eszközünk a sport.
Mind tudjuk, hogy a mozgás mennyire fontos egészségünk megőrzése, mentális állapotunk javítása, vagy épp a betegségek leküzdése érdekében.
Épp ennyire fontos, hogy a szervezetünk ilyenkor boldogsághormont termel, ezzel javítja közérzetünket, csökkenti a stresszt, fokozza képességünket a stresszredukcióra. Mindezek mellett serkenti az agyműködést, jobb alvást biztosít.
Fontos tudásunk ma már, hogy a mozgás a depresszió kezelésében olyan hatékony lehet, mint az antidepresszánsok szedése.
Ha mozgunk, jobb a kedvünk, elégedettebbek vagyunk magunkkal, nő az önbizalmunk, önbecsülésünk, hiszen pozitívvá válik önképünk. Jó tudni azt is, hogy a sportolás megelőzi a kognitív hanyatlást is. Olyan vegyületek termelését segíti, melyek támogatják a memóriáért, tanulásért felelős hippocampust.
„Különböző, egereken és embereken végzett tanulmányok azt mutatták, hogy a kardiovaszkuláris edzés új agysejteket hozhat létre (más néven neurogenezis) és fejlesztheti az általános agyi teljesítményt. A tanulmányok arra utalnak, hogy egy kemény edzés megnöveli az agyi eredetű protein (brain - derived protein, BDNF) szintjét a testben, amelyről úgy tartják, hogy segít a döntéshozatalban, a magasabb szintű gondolkodásban és a tanulásban.”
A mi munkánkhoz azonban együttműködő gyermek is kell.
Ők is akkor tudnak partnereink lenni, ha az ő mentális egészségük is rendben van. Emlékszem az első felzúdulásokra, amikor 2011. környékén bevezették a mindennapos testnevelést. Mert a több tesi elveszi az időt a gyakorlástól, a „komoly tárgyak” tanulásától. Be kell látnunk, hogy nem csupán nekünk, pedagógusoknak kell többet mozognunk, s mindent megtenni jóllétünkért, hogy képesek legyünk ezt a nehéz, felelősségteljes munkát ellátni, hanem bizony diákjainknak is szüksége van erre.
Támogassuk inkább a minél több mozgást! Mert enyhíti a szorongást, fokozza az agyi teljesítményt, fejleszti a memóriát, a tartós figyelem fenntartását, tehát nyugodtabban és sikeresebben tanulhatnak diákjaink, ha eleget mozognak.
Nem elvesz időt tőlünk a testnevelés óra, hanem felszabadít időt, hiszen gyorsabban, fegyelmezettebben tanulnak a gyerekek, ha valóban komoly sportfoglalkozásokon vesznek részt. Milyen szerencsések a testnevelők, akik együtt mozoghatnak tanítványaikkal, s mind ebben a jóban közösen lehet részük. Megtehetjük mi is szünetekben, kirándulások szervezésével, kihívások hirdetésével. Jó kedvet, kitartást, sok sikert kívánok ehhez!
A május a testgyakorlás hónapja a Boldogságóra programban. Csatlakozz te is a Boldog Iskola és Boldog Óvoda hálózathoz!
Felhasznált irodalom:
Hetek : Hogy felkeljen a nap a következő hajnalon 1998.06. 27. II.évf. 26. szám
http://www.hetek.hu/szabadido/199806/beszelgetes_darvas_ivan_szinmuvesszel
https://szegedma.hu/2014/07/a-sport-es-a-mentalis-egeszseg-kapcsolata
http://eszii.hu/efi/index.php/a-mozgas/36-a-mozgas
