2020. március 13 óta gyökerestől felfordult az életünk és akárhogyan is élünk majd 5 év múlva, egészen biztosan nem múlik el a lelkünkből nyomtalanul az, ami 2020-ban egy világjárvány képében végigsöpört a világon. Gyermekek és pedagógusok élete is megváltozott, amihez ki így, ki úgy próbál meg alkalmazkodni.
A pedagógusok helytállásáról, arról, hogy mit tehetnek ebben a helyzetben önmagukért és a gyerekekért beszélgetünk Tabajdi Éva iskolapszichológussal, klinikai gyermek szakpszichológussal, családterapeutával.
Ebben a minden szempontból szokatlan tanévben megváltozott-e valami a gyermekek, pedagógusok lelkében is?
Folyamatos változásban és ezzel együtt bizonytalanságban élünk tavasz óta. Hirtelen kellett átállni a digitális oktatásra pedagógusnak, gyermeknek, szülőnek egyaránt, mindenféle tapasztalat nélkül. Kezdetben örültek a gyerekek annak, hogy nem kell iskolába menni, de ez az öröm nem sokáig tartott. Néhány hét után egyre nehezebb lett számukra a bezártság és az elszigeteltség elviselése. Hiányoztak a barátok, a sporttevékenységek, külön órák. Egyre több időt töltöttek számítógép mellett, melyet mi felnőttek folyamatosan próbáltunk korlátozni, látva annak negatív hatásait. Személy szerint én úgy enyhítettem a gyerekek elszigetelődését, hogy Skype-on folytattuk az önismereti szakkört. Minden alkalommal nagy izgalommal várták a gyerekek a találkozást és a beszélgetést. Más élmény volt ez számukra, mert olyan dolgokat is megtudtak egymásról, melyre az iskolában nem volt lehetőség.
Például bemutatták, hogy számukra mi az ami fontos, amihez kötődnek az otthonukban.
Előkerültek a kedvenc játékok, plüss figurák, melyek kapaszkodót adnak és biztonságot. Bemutatták, kit mi nyugtat meg, ha feszültek, dühösek. Ki mit tudott is rendeztünk, melyre készültek. Így derült ki, hogy van aki bűvészkedik, van, aki Legó robotot készít, vagy akrobatikus tánc koreográfiát.
A pedagógusok számára nagy kihívást jelentett a digitális átállás, sokat tanultak ők is ebben az időszakban és azóta is. Más szemléletet, új módszereket.
A szülők nagyobb rálátást szereztek arról, mi mindent kell a gyermekeknek megtanulniuk. Akik együtt tanultak gyermekükkel nagyon elfáradtak. Külön nehézséget jelentett, hogy sokan mindemelett „home office”-ban dolgoztak.
Találkoztál-e már te is a "covid-abuzálással", ami állítólag megjelent az iskolákban. Hogyan lehet ez ellen védekezni?
Személy szerint én nem találkoztam ezzel, inkább csak viccelődnek a gyerekek. Hallottam azonban olyan esetekről, ahol a Covid fertőzésen átesett gyermeket kiközösítették, csúfolták, mintha leprás lenne. Mindez annak köszönhető, hogy kevés még az információ, amellyel rendelkezünk ezzel a vírussal kapcsolatban, ezért félelmet vált ki. Ezért van nagy jelentősége a tájékoztatásnak. Vírusfertőzés mindig volt és van is. Minden évben sokan betegedtek meg és haltak meg az influenza vírusnak köszönhetően is. Együtt kell élnünk a vírusokkal. Nem tudhatjuk ki kapja el és ki nem. A különbség annyi, hogy most világjárvány van és ez teszi még félelmetesebbé ezt az időszakot. A félelemre különböző módon reagálnak az emberek.
A gyerekek legnehezebben az elutasítást és a megszégyenítést viselik.
Ezért a legfontosabb az, hogy ne adjunk ennek teret.
Milyen tanácsaid vannak a pedagógusok számára? Hogyan őrizzük meg a lelki békénket, a lelki nyugalmat ebben a helyzetben?
Nagyon fontos, hogy a megfelelő óvintézkedésnek mindenki eleget tegyen. A gyerekek elfogadják és alkalmazkodnak az új szabályokhoz. A pedagógusok pedig teszik a dolgukat, tanítanak, mint eddig. A hétköznapok másról is szólnak, nemcsak a Covidról. Ez az, amit tehetnek. Az iskolában ugyanúgy zajlik az élet, megünneplik egymás szülinapját, névnapját, felelnek, dolgozatot írnak. A pedagógus személye mintát közvetít, ezért lényeges hogy áll ő személy szerint a kialakult helyzethez.
A szokások megtartása biztonságot ad a bizonytalan helyzetben is.
Nagy megterhelésnek vannak kitéve a pedagógusok, mert a mindennapi felkészülés mellett készen kell állniuk arra is, hogy át kell állni digitális oktatásra. (A középiskolák már át is álltak. - szerk.) Emellett a sűrűsödő betegségek miatt, egymást is helyettesíteni kell. Folyamatosan időzavarral küzdenek. Bármennyire is nehéz, időt kell szakítani saját regenerálódásukra is. A friss levegőn tartózkodás jótékony hatású az egész napi maszkviselést követően. Iktassanak be naponta sétát vagy futást. Ezzel immunrendszerük erősítéséhez is hozzájárulnak és sok feszültségtől szabadulhatnak meg. Sokszor enni sincs idejük, ezért erre is fokozottabban figyelniük kell és a folyadékfogyasztásra is! Ebben a nehéz helyzetben még több figyelmet kell szentelniük saját mentális jóllétükre.
Hogy látod, mit értenek meg a gyerekek ebből a megváltozott világból? Tudnak-e alkalmazkodni, illetve milyen lelki támaszra van szükségük ennek a helyzetnek a megértéséhez.
A gyerekek életkori sajátosságuknak megfelelően felfogják és tudják, hogy most olyan időszakot élünk, amikor fokozottabban kell odafigyelnünk a kézmosásra, maszkot kell viselnünk. Elfogadják a felnőttek és a gyerekek is, ezt mutatja az is, hogy divatja lett a maszknak. A kisebbek kedvenc mesehősüket, óvodai jelüket tetetik rá, a nagyobbak pedig olyan maszkot viselnek, mellyel valamilyen módon azonosulni tudnak, vagy öltözékükhöz illik. Ebben is megjelenik az egyéniségük.
A szülők jelentik első sorban a gyermekek számára a biztonságot. Ha ők túlreagálják ezt az időszakot, akkor folyamatos stresszben élnek, melynek ártalmas következménye a félelem és szorongás. Ha ez huzamosabb ideig áll fenn mentális betegségek alakulhatnak ki.
A pedagógusok sokat segíthetnek azzal, hogyan kommunikálják a jelenlegi helyzetet. A megbetegedésen átesett gyermek már nem fertőz. Fontos, hogy tudják ezt a gyerekek.
Van-e tanácsod a szülők, családok számára? Beszéljenek? Ne beszéljenek a vírusról? Mennyit, mikor és hogyan?
A családok mindennapjaiban jelen van a vírus téma. Nem is lehet kizárni, hiszen rádióban, tévében, folyamatosan hallhatunk róla. Beszélni annyit érdemes róla, amennyit az aktuális élethelyzetünk megkíván. Ha pl. az osztályban fertőzött lett valaki és emiatt az egész osztály karanténba kerül, elkerülhetetlen, hogy beszéljünk a kialakult helyzetről. Fontos, hogy életkoruknak megfelelő mennyiségű információval lássuk el őket, és ne dramatizáljuk túl a helyzetet, ne keltsünk pánikot.
Ha mi felnőttek uralni tudjuk a helyzetet, a gyermekek is biztonságban fogják érezni magukat!
Érezniük kell a gyermekeknek, hogy nincsenek elszigetelve egyedül a problémájukkal. Mindannyiunkat érint ez a helyzet, ezért közös felelősségvállalásunknak köszönhetően, együtt túl tudunk lenni ezen a nehéz időszakon is.
