„Szülőnek lenni nem könnyű!” halljuk és mondjuk is olykor, amikor azt érezzük, hogy a tengernyi munka és törődés, amit a gyereknevelésbe belefektettünk úgy látszik, hogy nem hozza meg a várt eredményt. Különösen igaz ez a kiskamaszkorban, a kamaszkor elején. Olyan ez, mint egy utolsó esély arra, hogy ép bőrrel megússzuk a kamaszkort, hogy még egyszer nekiveselkedjünk és esetleg a nevelésben maradt hézagokat kitöltsük. A kiskamaszkor ehhez képest egy gyenge fuvallat, de fuvallat, amely arra hivatott, hogy megéríntsen minket, hogy figyelmeztessen, ha most nem cselekszünk, a helyzet kezelhetetlenné válhat.
Mintha az élet figyelmeztetne minket, hogy nemsokára jön a cunami, amit a szakirodalom kamaszkornak hív, de mi úgy fogjuk megélni minta a földrengés, a tornádó és a jéghegyek elolvadását egyidőben történne a gyermekünk szobájában.
Összeszedtünk néhány tanácsot, hogyan tudod jelezni a kamaszodnak, hogy fontos neked, hogy odafigyelsz rá, hogy ha nem is érted meg (mert úgysem értheted), de legalább törekszel erre.
A telefonelnyelő
Legyen a lakásban egy „telefonelnyelő” tálca vagy táska vagy bármi, amibe látványosan mindketten belesüllyeszthetitek a mobilt, amikor hazaértek! Lehet, hogy kezdetben a kiskamaszod a „jaj anya hagyj már ezzel!” felkiáltassal fogadja majd, de utána valószínűleg belemegy a játékba ha megtudja, hogy csak 20 percről van szó. Bújjatok össze erre a 20 percre és beszélgessetek! Lehetőleg ne azzal kezd, hogy „na és mi volt a suliban?” Talán emlékszel, hogy mi volt a te válaszod erre gyerekkorodban...ugye emlékszel? „Semmi.” Inkább hagyd, hogy ő beszéljen. Ha nem ered meg rögtön a nyelve, akkor beszélgessetek közelgő eseményekről, tervekről, a karácsonyi díszek elkészítéséről, beszerzésről, arról, hogy mikor utazunk a nagyihoz, de a lényeg, hogy semmiképp se tanulásról, dolgozatokról, jegyekről.
És ne szakítsd félbe, ha végre beszélni kezdett! Ömöljön a szó, az érzés kifelé!
Belegondoltál már abba, hogy egy átlagos felnőtt napi 8 órát dolgozik, de vajon mennyi dolgozik egy átlagos 14 éves gyerek? Napi 8 órát van csak az iskolában, utána különóra vagy előkészítő a gimnáziumba, esetleg egy edzés és aztán legalább két óra házikészítés, tanulás. Persze ezt csak azon ritka napon, ha nincs másnap dolgozat. Ugye nekik sem könnyű? Kettőtök között, ebben a „szent időben” mellőzzétek a sulit.
Öleld meg!
Nincs olyan időszak egy gyermek – és ha már itt tartunk egy felnőtt életében sem – amikor ne lenne fontos számára az ölelés. Állítólag napi 6-8, legalább egy percig tartó ölelés kellene a kiegyensúlyozott élethez. Próbáljuk megadni ezt gyermekeinknek. Mindig van ok az ölelésre! És ne feledjük: a gyerekek mintát követnek. Ha a szüleik nem ölelkeznek ők sem fogják érteni miért lenne fontos ez.
Adj a kezébe könyvet és fogadd el az övét!
Ha kicsi korában mesét olvastatok neki, akkor valószínűleg mára könyvolvasóvá vált. Ebben a korban – mivel rengeteg dolog változik - még nem dőlt el végérvényesen az olvasáshoz való viszonya. Ha megfelelő könyvet adsz a kezébe, akkor felkeltheted a kíváncsiságát, hiszen a Netflix és HBO sorozatokat is meg lehet unni. És azt mindnyájan tudjuk, hogy semmi sem pihentet jobban annál, ha elmerülünk egy könyv teremtette világban. Hallottam olyan hetedikes irodalomtanárról, aki Sherlock Holmes történeteit és Agatha Christie krimijeit adta fel a gyerekeknek ajánlott olvasmányként. Hogy mi lett az eredménye? A gyerekek egy része még reggel, indulás előtt is a soron következő krimit olvasta és sorra készültek a szorgalmi prezentációk és csoportmunkák. Persze az ajánlás legyen kölcsönös!
Ha ő ajánl egy könyvet – és egészen biztosan fog – akkor ne legyünk restek megtisztelni azzal, hogy elolvassuk, hiszen ebből fogja érteni, hogy számít nekünk a véleménye. „Fontos vagy!” Ezt nem lehet elégszer erősíteni ebben a korban.
Varázsmondatok és varázsgesztenyék
Mire valók a varázsszavak? Sajnos ebben a korban egyre stresszesebbek a gyerekek, tele vannak szorongással, az elvárásoknak való megfelelési kényszerrel, a társas érintkezés is nap mint nap újabb megoldandó helyzet elé állítja őket. Sokan már pánikrohamokkal, állandó fejfájással vagy hasfájással, hasmenéssel küzdenek. A varázsszavak és varázsgesztenyék úgy működnek mint egy-egy kis kabala. Mindig megérzik ha baj van, ha nehezebb időszakot él át a gyermek vagy a család. A varázsszavakat ereje nemcsak a kimondásban rejlik, hanem abban a helyzetben, hogy megérkezik és utána valamiféle nyugalom tölti el a gyereket. Hiszen már többször előfordult és mindig minden megoldódott.
Teheted a szavakat vagy a gesztenyét a táskájába, hogy csak az iskolában, vizsga előtt találja meg, vagy a kikészített ruhája tetejére reggel, de abban sincs semmi kivetnivaló, ha messengeren vagy viberen átküldöd, hogy „Mindent megtettél a mai dolgozatért. Büszke vagyok Rád!”
Persze gesztenye helyett bármi megteszi, a lényeg, hogy szavak nélkül is tudjuk jelezni: „Bármi is történik, ott vagyok Veled!”
