Gyökerek és szárnyak

„Anya szeretnék egy kutyát vagy egy elefántot. Na jó, akkor legyen legalább egy egér!”

2020.12.02 05.00 Írta: PPNP
állattartás kisállat
gyereknevelés
pozitívnevelés
pozitívpszichológia

Cikkünkben arra keressük a választ, hogyan, miben tud segíteni egy gyerek mentális fejlődésben ha lehetőséget kap a szüleitől arra, hogy gondoskodhasson egy háziállatról. Meg kell jegyeznünk, hogy a szakirodalom meglehetősen vegyes megállapításokat tesz és nincs egyértelmű igen vagy nem a „kapjon-e a gyerek háziállatot?” kérdésben.

Általában megállapítható, hogy a háziállatokkal való növekedés magasabb önértékelést eredményez, hozzájárul a kognitív fejlődéshez és a szociális készségeket is fejleszti.

Az vitathatatlan, hogy a háziállatok közelsége csökkenti a stresszt és a magányérzet kialakulását. Rendkívül gyakori, hogy a gyerekek olyan problémákat, gondolatokat is megosztanak kis kedvenceikkel, amiket talán még a naplójuknak sem mernek bevallani. Ők pedig általában odaadóan hallgatják a gazdit. Bekucorodnak az ölébe vagy csak olyan okosan és együttérzően néznek, ahogyan egyetlen ember sem képes.

apa_fia (1)

Kapcsolódnak-e a háziállatok a gyermek pozitív fejlődéséhez?

Például egy egy 2017 szeptemberében megjelenő új tanulmány – amelyet a RAND Corporation kiváló statisztikusainak egy csoportja végezte – megállapította, hogy nem mutatható ki a kisállattartás pozitív hatása minden kétséget kizáróan.

A háziállatok gyermekekre gyakorolt ​​hatásának tanulmányozásához, a kutatók a legalább egy 5 és 11 év közötti gyermekkel rendelkező háztartás válaszait használták fel. A szülőknek számos kérdést tettek fel gyermekeik testi és lelki egészségével kapcsolatban.  A vizsgálatban 5 191 gyermek adatai vonták be;  2236 lakott kutyával, vagy macskával rendelkező otthonokban, és 2955 olyan háztartásban élt, amelyekben egyetlen háziállat sem szerepelt.

Ahogy az várható volt, a kutatók megállapították, hogy a háziállatokkal élő gyermekek általában jobb helyzetben vannak, mint azok, akiknek nincs háziállata. A háziállatot tartó családokban nevelkedett gyermekről a szüleik alábbiakat nyilatkozták:

  • jobb az egészségi állapotuk
  • engedelmesebbek
  • fizikailag aktívabbak
  • kevésbé kedvetlenek
  • kevesebb viselkedési problémájuk van
  • kevesebb tanulási problémájuk van

A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a különbséget nem a kisállattartás, hanem az egyéb körülmények okozzák. Gyakorlatilag minden különbség eltűnt a kisállattulajdonos és a nem háziállat-tulajdonos gyerekek között, ha olyan tényezőket vettek figyelembe, mint a vagyoni helyzet, a háztulajdon, a szülőik iskolázottsága, a szülők elfogadó magatartása.

Bővebben a kutatásról ITT olvashattok!

teknős

Kell-e akkor háziállat a gyereknek?

A válasz az, hogy: attól függ.

Egyrészt fontos, hogy mindig abból indulunk ki, hogy ismernünk kell a saját gyerekünket. Időt és energiát nem kímélve meg kell őt ismernünk úgy, hogy értő figyelemmel közeledünk felé. Ha így figyelünk, akkor meg fogjuk hallani azt is, hogy igazából milyen állatra vágyik, hogy miért szeretné azt a kis állatot és mit jelent majd neki. Ha egy gyermek kutyát szeretne, nagyon szeretne, akkor adjunk a kezébe kutyákról szóló könyveket, nézzetek együtt kutyás filmeket és beszélgessetek sokat az ezzel járó felelősségről és arról, egészen pontosan milyen lemondással és persze milyen boldogsággal jár egy kutyával együtt élni. Emlékszem, amikor a 11éves lányom egyszer törölgette a megázott kutyát, felnézett és megkérdezte tőlem:

Anya, ez a kutyaszag? - mondtam, hogy igen, amikor vizes a kutya, akkor kutyaszaga lesz. A lányom odabújt hozzá, megölelte és azt mondta:

Ez a szeretet szaga.

Egyesek szerint minden embernek van egy párja az állatvilágban és ebben tényleg lehet valami.

Vitathatatlan, hogy vannak kutyatermészetű, macskatermészetű, de valljuk be kígyótermészetű emberek is.

Ezért is nagyon fontos, hogy ismernünk kell a saját gyerekünket ahhoz, hogy megértsük miért éppen azt az állatot szeretné vagy ha nem is tudja pontosan, mi tudjunk segíteni neki a választásban.

Különösen a testvér nélkül felnövő gyerekek esetében lehet nagy segítség egy társ, akit lehet gondozni, nevelgetni, beszélgetni vele és odabújni ha baj van. Közhely, de a gyerekek egy állat gondozása során olyan készségeket sajátítanak el, amelyek nagyon fontosak lesznek majd a felnőtté válás útján. Megértik például az egyik legfontosabbat, hogy mindennek, minden cselekedetünknek van következménye. Ha mérgesek vagyunk és bántunk egy állatot annak is, ha szerető gondoskodásban részesítjük annak is.

Semmi sincs következmények nélkül.

Ha eldöntöttük, hogy milyen állat lesz, elefánt vagy egér, akkor már csak azt kell alaposan megfontolni, hogy milyen életkorú gyerek mellé érkezzen? Természetes, hogy egy 4-5 éves gyerek még nem tud gondoskodni egy élőlényről, inkább játéknak tekinti, egynek a sok játéka közül. Érdemes megvárni azt a kort, amikor már azt látjuk, hogy nagyon sok, a kisállat ellátásához szükséges teendőbe be tud segíteni.

cica

Végül egy tanács: Bár igaz, hogy egy kisállat hatalmas ajándék egy születésnapra vagy karácsonyra, de mégis, próbáljuk nem így kezelni. Egy kisállat jöttére fel kell készülni, vágyakozni és várakoznia kell rá egy gyereknek. Ahogyan a Kis Herceg is díszbe öltöztette a szívét, amikor várta a rókát. Készüljünk rá! A gyakorlatban és a szívünkben is, a gyermekünkkel együtt.

Tanítsuk meg vágyakozni, várakozni és díszbe öltöztetni a szívét.

Szülőként, vagy pedagógusként
szeretnél tenni a  gyerekek mentális
egészségének
megőrzéséért?

Mask Group 4@2x

Iratkozz fel hírlevelünkre, és kérd ingyenes kiadványunkat / minikurzusunkat!

Group 534@2x