Az adventi várakozás a lélek elcsendesedésének időszaka, amikor még inkább előtérbe kerülnek önzetlen, jótékony és emberszerető cselekedeteink. Karácsony a szív, a szelíd ölelések, a jóság és az egymásra való odafigyelés ünnepe. Gyakoribb a segítő jellegű jó cselekedetek jelenléte, amelyeknek célja a másoknak való örömszerzés, ami megnyilvánulhat egy kedves szóban, egy meleg ölelésben, egy mosolyban vagy akár jótékonysági akciók keretén belüli adakozásban. Hogy mi is képezi a cselekvő szeretet és az önkéntes jellegű megmozdulások alapját, annak gyökere elsősorban az altruisztikus és a proszociális viselkedésben keresendő.
De mi is az altruizmus és a proszociális viselkedés?
Elsőként a 19 – dik században, August Compte francia filozófus határozta meg az altruizmus fogalmát, amely az olasz „altrui” szóból ered és elsősorban önzetlen cselekedetek meghatározására használjuk. Ehhez szorosan kapcsolódó fogalom a proszociális viselkedés, amely segítő és önkéntes jellegű cselekedetekre vonatkozik, mások javát szolgálja úgy, hogy nem kötődik hozzá semmilyen személyes érdek.
Ha állatkísérletek kutatási eredményeit tanulmányozzuk, az altruizmus a törzsfejlődés terméke, amely elsősorban az egyed és fajfenntartást szolgálja. Nincs ez másképp az ember esetében sem, azonban a genetikai hajlam mellett a szocializáció során elsajátított társadalmi minták által viselkedésünk bizonyos erkölcsi vonásokkal is gazdagodhat. Ilyen értelemben a fajfenntartást szolgáló családtagokra és közeli rokonokra irányuló segítő magatartásunk kiteljesedhet és képessé válhatunk arra, hogy törekedjünk mások, akár számunkra idegenek jólétére, megsegítésére. Ahogy azt Bagdy (1999) is megfogalmazza, megjelenik az önzetlenség, a szolgálat, amely magatartást sok esetben a mások iránti felebaráti szeretet ösztönöz. Mindez egyfajta belső motiváción alapuló, mások megsegítésére irányuló, empatikus megalapozottságú magatartás.
Motivációs tényezők és a személyiségvonások szerepe a segítő magatartás kialakulásában:
A segítségnyújtó magatartás hajtóerejét, motivációs tényezőit leginkább az altruizmus modelljei, valamint bizonyos személyiségjegyek kapcsán értelmezhetjük leginkább. Bizonyos külső – belső motivációs faktorok, illetve karaktervonások predesztinálhatnak a proszociális viselkedés irányába.
Az altruizmus különböző modelljeinek tükrében a segítő magatartás lehet önzetlen azonban önző megalapozottságú is:
- A biológiai, - arousal, - csereelméleti, - altruista, - reciprocitás, valamint a felelősségelmélet -megközelítésű modellek, a segítő magatartás hátterében valamilyen személyes haszon jelenlétét hangsúlyozzák. A genetikai megalapozottságú, fajfenntartást szolgáló motivációs tényezők, akárcsak a belső feszültségek levezetését szolgáló jócselekedetek önös érdekeket generálnak. Ugyanígy az együttérzés által való mások helyzetének átélése vagy az előzőleg tett kár jóvátételét megcélzó segítségnyújtás is az egyéni feszültségek és negatív érzelmek leküzdését célozzák meg. Az előrevetített, kölcsönösség elvén alapuló segítségnyújtás, akárcsak az önbecsülés növelésére és a társadalom előtt pozitívabb színben való megjelenés esélye, ugyancsak egyéni érdekek és a cselekvőre vonatkozó jutalmak elérését hangsúlyozza.
- Ennél magasabb célt szolgál az etikai igényre és az individualista modellre alapozott megközelítés, amelyeknek kapcsán a segítő viselkedés mozgatórugója az erkölcsi attitüd, valamint a személy karakterbeli hajlama. A szocializáció során kialakult morális elvek és karaktererősségek azok, amelyek belső motivációként segítő magatartásra sarkallnak.
Sokat vitatott téma a vonásszintű altruizmus, amely a személyiségnek azt a hajlamát hangsúlyozza miszerint az egyén segítő jellegű, önzetlen jócselekedetek végrehajtására hajlamos (Bierhoff, 2007).
Hogy valóban létezik – e altruista személyiség, azt legfőképpen az önkéntesek munkásságával igazolhatjuk. Kutatások során arra a következtetésre jutottak, hogy az ők esetükben magasabb a társas felelősségtudat, az empátia, a belső kontroll, a barátságosság, lelkiismeretesség, bizalom, kitartás, megbízhatóság, a kooperatív viselkedés, új élményekre való nyitott szellem és a kitartás jelenléte (Carver és Scheier, 2006). Ezek azok az emberek, akik képesek az önzetlen jócselekedetekre, amelyek a mások javára történnek, anélkül, hogy elvárnának cserében bármiféle ellenszolgáltatást, jutalmat (Fromm, 2005).
A pozitív pszichológia és pedagógia hatása a vonásszintű altruizmus kialakulására:
Az érzelmi és társas intelligencia komponenseit fejlesztő pozitív pedagógia és pszichológia módszerei karakterbeli pozitív sajátosságok kiépítését erősíti. A boldogító jócselekedetekhez kötődő aktív, önkéntes jellegű megmozdulások egyfajta megalapozói a morálpszichológia által hangsúlyozott erkölcsi és kultúrális értékeknek, melynek kapcsán az idegenek megsegítéséhez nem kötődik személyes érdek. A hosszútávú személyes tapasztalatok azt mutatják, hogy a karácsonyi adománygyűjtő akciók, gyerek és idősotthonok, kórházi gyerekosztályok látogatása, a főtéri idegeneknek tett jócselekedetek, elsősorban örömszerző, boldogító hatással bírnak az adakozókra, de egyben jótékony irányba formálják a személyiségüket is. És bár nem adhatunk úgy, hogy azért mi is ne kapjunk, a jócselekedet melletti elköteleződés, az öröm és a pozitív érzelmek kiváltója.
A segítségnyújtás, a másikkal való törődés, adományozás, szeretet, gondoskodás boldogító hatással van. Növelheti az önbizalmat, az én-hatékonyságérzetet, a valahová való tartozás érzését. A karácsonyi kórházi gyerekosztályokon tett látogatások és örömszerzés, felemelő, boldogító érzelmek sokaságát hozhatja az önzetlen segítő számára, főleg akkor, ha ahhoz nem kötődik feltétlenül dicséret, nyilvános elismerés, csupán az önzetlen örömszerzés belső motivációja.
A szívhez szóló, kedves üzenetek, a kedves, szelíd ölelések, a jóság, egy kedves szó, egy mosoly, az odafigyelés mindenki szívében fényt hoz. Karácsony közeledtével legyünk jobbak, figyeljünk egymásra, hiszen ez mindannyiunknak a szív és a fény ünnepe.
FELHASZNÁLT IRODALOM:
B.- H. SZ. Katalin (2019), Szakdolgozat: Az önkéntes beteglátogatás, mint mentálhigiénés tevékenység a klinikai betegek körében, Debreceni Egyetem, Bölcsésztudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Debrecen.
