A Boldogságóra képzéseken a résztvevők nem csak a boldogságórák módszertanát sajátíthatják el. Igyekszünk minél jobban megismertetni a résztvevőkkel azt a szellemiséget is, amely a Boldogságórák mögött húzódik. Gyakran elhangzik képzőinktől, hogy ne csak boldogságórát tartsanak a gyerekeknek, hanem engedjék, hogy ez a szemléletmód az összes órájukat, pedagógustevékenységüket is átitassa. Vigyék be a tanári szobába, a szülői értekezletekre is, hiszen nem csak a gyerekek, de a felnőttek is gyakran ki vannak éhezve az odafigyelésre, a lelki táplálékokra. Így a képzésen sokszor nemcsak a boldogságórák megtartásához adunk ötleteket, javaslatokat, hanem egyéb területekhez is.
Aki egyszer megérzi ezeknek az óráknak az erejét, hatékonyságát, az kreativitásával gyakran önmaga is igyekszik minél többször alkalmazni a tanultakat, és minél jobban beépíteni nem csak a foglalkozásaiba, hanem az életébe is.
Nemrégiben egy alsós pedagógus keresett meg bennünket azzal a kérdéssel, hogy hamarosan szülői értekezletet fog tartani az elsősei szüleinek, és szeretné egy kicsit kevésbé hivatalosan, személyközpontúan megtartani azt, de a képzésen ehhez ajánlottakra már nem emlékszik pontosan.
Így adtunk neki pár ötletet, amellyel a szülői értekezletet közösségépítővé teheti, ahonnan a szülők úgy mehetnek haza a gyermekükhöz, hogy biztonságban tudhatják gyermeküket az iskolában, mert érezhetik, hogy a tanítójuk nemcsak a tudást fogja átadni nekik, hanem az érzelmi nevelésüket is előtérbe helyezi majd.
Most veletek is megosztjuk ezeket az ötleteket! Ha van kedvetek, és hasonló ötletetek, osszátok meg ti is velünk! Ti hogyan tennétek emlékezetessé, feltöltővé és egyben hasznossá is a szülői értekezletet?
Olyan ötleteket adunk, amely szinte bármilyen körülmények között megvalósítható. Osztályteremben, udvaron, ahol van egy szabad falfelület vagy tábla, ahová kihelyezhetünk egy nagy csomagolópapírt vagy flipchart papírt.
Ha van lehetőségetek, úgy helyezkedjetek el, hogy mindenki lásson mindenkit, körben vagy félkörben a legjobb.
Helyezz ki egy nagy papírt a falra, amelyre legfelülre írd fel:
Félelmeink – Pozitív elvárásaink – Egyéni hozzájárulásaink
A szülőknek ossz ki post-iteket, amelyre írhatják majd a válaszaikat. Adhatsz hozzá filctollat, hogy jobban látszódjon majd a nagy papírra felragasztva. Kérd meg őket, hogy gondolják végig, milyen félelmeik vannak az iskolával kapcsolatban. Néhányan hangosan el is mondhatják. Majd mindenki írjon le egyet a papírjára. Javaslom, te is oszd meg velük, hogy te mitől tartasz? Neked milyen félelmed van? Miután mindenki leírta egy félelmét, a post-itek kerüljenek fel a lapra. Te pedig röviden reagálhatsz is rájuk.
Ezután más színű post-iteket ossz ki újra, és kérd meg őket, hogy most azt fogalmazzák meg röviden, 1-2 szóban, hogy milyen pozitív elvárásuk van akár az iskolával, akár veled, a pedagógussal szemben.
Kérdezd meg tőlük, mivel lennének elégedettek?
Mi a legjobb várakozásuk az iskolával vagy veled kapcsolatban?
Adhatsz ötleteket is, de még jobb, ha te is megfogalmazol egy saját pozitív elvárást az osztályélettel kapcsolatban.
Majd mondd el nekik, hogy szeretnéd őket is jobban megismerni az évek alatt, és nemcsak azt szeretnéd, hogy jó osztályközösség legyen, és a gyerekek szívesen járjanak ebbe az osztályba, jól érezzék magukat, megszeressék a tanulást és egymást, hanem szeretnéd, hogy jó szülői közösségetek is legyen. És ehhez mindannyian kelletek.
Ezután kérdezd meg tőlük, hogy ők hogyan tudnak hozzájárulni egyénileg ehhez, mit tudnak hozzátenni, de akár ahhoz is, hogy a gyerekeknek is jó legyen ebbe az osztályba járniuk.
Ez lehet bármi: lehet valaki azt mondja, hogy ő egy múzeumban dolgozik, és oda egyszer elmehetne az osztály, lehet valaki azt mondja, hogy ő azzal járul hozzá, hogy otthon is beszélget a gyermekével az iskolai eseményekről, támogatja az építő kezdeményezéseket, aktív a szervezésben... bármi, ami belőlük fakad. Erre is érdemes példát mondani, hogy nem kell nagy dolgokra gondolniuk. Magukra gondoljanak, mi az, amivel szívesen hozzájárulnak ahhoz, hogy minden szempontból jó legyen ehhez a közösséghez tartozni. Ezek a gondolatok is kerüljenek fel egy harmadik színű post-itre, majd pedig a nagy papírlapra.
Javaslom, te is fogalmazz meg egy egyéni hozzájárulást, ami akár pont a boldogságórák tartása is lehet.
Ezután biztosítanám őket arról, hogy ha ezeket a pozitív elvárásokat szem előtt tartjuk, és beletesszük azokat a dolgokat, amelyeket most „megígértünk”, akkor nagyon jó hangulatban, és értékes pillanatokban gazdagon fog eltelni az első négy évünk.
A válaszokat később összesítheted, feljegyezheted magadnak, és esetleg utólag is reagálhatsz rá az osztály levelezőlistáján, ha ott nem tudjátok megbeszélni az összes felmerülő gondolatot, így érezni fogják, hogy tényleg érdeklődsz felőlük.
Ezt követően, adj nekik egy újabb papírlapot, amire elsőként a gyermekük nevét írják rá. Ez lehet egy kicsit nagyobb, mint a korábbiak, és kérd meg őket, hogy gondolják végig, hogyan mutatnák be a gyermeküket neked és a többi szülőnek, majd írjanak 3 szót a papírjukra:
Például
- Gyermekem legfőbb erőssége,
- Amit szeretnék, hogy fejlődjön benne, vagy ami figyelmet igényel tőlem,
- Érdekesség, amit szeretnék megosztani a gyermekemmel kapcsolatban.
Így biztos, hogy nem lesz terjengős egyik-másik bemutatkozás, és mindenki igyekszik a lényeget kiemelni. De akár több kérdést is feltehetsz nekik, pl.: amiben a legjobban hasonlít hozzám, amiben a legjobban kilóg a családból, kedvencei.... Miután megválaszolták a kérdéseket, az első 3 pontot olvassák fel. Ha az időtök engedi, kérdezhetsz tőlük, kérdezhetnek egymástól. Képezhetünk képzeletbeli csoportokat, ahol úgy tűnik, hasonló gyermekek vannak. Első benyomásként mindenkinek jó lehet ez, és aztán érdekes lesz,a mikor mélyülnek a kapcsolatok, hogy mit gondoltunk elsőre, és aztán hogyan alakultak a kapcsolódásaik.
Ha elkéred tőlük ezeket a papírkákat, és megőrzöd a 4. év végéig, majd az utolsó közös szülőin hasonló feladatot adsz, és visszaosztod nekik az első szülőin írt gondolataikat, lesz egy emlékük arról, hogyan látták az iskolába induló gyermeküket.
Reméljük, titeket is inspiráltak ezek az ötletek, és találtatok benne olyan gondolatot, amelyet a saját helyzetetekben alkalmazni tudtok.
Minden órátok legyen boldogságóra!
