Fodor Gábor vagyok tankerület igazgató, mentálhigiénés szakember és biológia – kémia szakos tanár.
Miként ért minket a járvány 2020 márciusában?
Váratlanul.
Valljuk be, hogy nem készültünk fel rá, csak az láttuk, hogy egy távoli országan, Kínában járvány van. Nem kellett két hónap és március 4-én regisztrálták az első megbetegedést, majd kicsit később az első halálesetet is Magyarországon.
Engem, tankerület igazgatóként ért váratlanul a covid. A ceglédi tankerületi központ egy közepes méretű tankerület, a 60 tankerület közül, 43 intézményt tartunk fent, 2700 munkavállalónk van, 60 –an dolgozunk a tankerületben, 11 ezer diákkal. Ez a tankerület ez az ország közepén Cegléd, Nagykőrös, Nagykáta járásban fekszik. Emellett biológia – kémia szakos középiskolai tanár vagyok és életemnek egy jelentős részét a szegedi orvostudomány egyetem szerveskémia tanszékén töltöttem, mint tudományos segédmunkatárs. Beleláttam az egyetem életébe, beleláttam a kutatásba, beleláttam abba, hogy hogyan működik az egészségügy. Biológusként, orvosegyetemi munkatársként egy picit talán többet tudok erről a világról, mint a mezei honpolgárok, és megpróbáltam ezt a tudásomat nagyon gyorsan átadni a kollégáimnak. Szakmai cikkeket olvastam, ezekből összefoglalást készítettem, azokat a videófelvételeket, amelyek hitelesek voltak és pontosan leírták, hogyan és miként kell távolságot tartani vagy helyesen stelirizálni a kezet, ezeket nagyon gyorsan elkezdtem megosztani a társaimmal.
Úgy éreztem, mint aki missziót végez, hogy most tanítjuk meg a gyerekeinket kezet mosni, most tanítjuk meg a munkatársainkat maszkot viselni, most mondjuk el az embereknek hogy mi történik hogyha mondjuk nincsen védekezés, mi történik, hogyha nincs biztonság. És aztán nyilván ez együtt járt a munkaszervezés változásával is.
Egyfelől az iskolákban elrendelték a digitális oktatást, másfelől mi pedig elrendeltük az otthoni munkavégzést már ahol lehetett.
Nagyon komoly tevékenységet folytattunk azért, hogy a munkatársaink, kollégáink és a diákjaink biztonságban érezzék magukat. Home officet rendeltünk el a tankerületben, azoknak a munkatársaknak, akik otthonról végezhető munkát végeztek. A munkánk leegyszerűsödött, és ugyanakkor izgalmasabbá is vált. Minden reggel 9-kor vezetői értekezletet tartottam videón, és minden héten egy alkalommal általában szerdánként pedig az igazgatókkal tudtunk online találkozni.
A digitális átállás kezdetén a nevelési intézményekben kutatást tartottunk. 16 tankerületbe küldtünk ki kérdőíveket, amelyeket 599 intézményvezető válaszolt meg. Meglehetősen nagy szám ez, hogy ha azt nézzük, hogy 2400 köznevelési intézmény van állami fenntartásban.
A kérdőív 48 kérdést tartalmazott, amelyet 2 menetben (április végén és május közepén) töltöttek ki az igazgatók. Jól látszik az ábrán, hogy az arányok megfelelnek az országos arányoknak.
Az első kérdés, amit feltettünk az igazgatóknak úgy szólt, hogy
Vezetőként, hogyan élte meg a tanterem kívüli digitális munkarendre történő átállást, mik voltak az első gondolatai?
Jól látható, hogy 47 % mondta, hogy „számítottam rá”, 45% pedig, hogy „váratlanul ért, nem gondoltam rá”. Emlékezzünk csak, hogy ez úgy történt, hogy március közepén péntekről hétfőre egy egész ország átállt a digitális, tantermen kívüli oktatásra. Ami azt jelentette, hogy a pedagógusoknak egy hétvégéjük volt arra, hogy platformot keressenek, tananyagot szedjenek össze, kitalálják azt a módszertant, aminek segítségével a tantermen kívüli oktatást egy az egyben az online térbe teszik át. Az online térből különböző platformokon, különböző módszerek segítségével, de ugyanolyan színvonalon oktatják, tanítják a diákjainkat.
Aztán megkérdeztük az igazgatókat, arról: hogyan reagálnak a kollégái a tantermen kívüli digitális munkarendre történő átállásra? Mik voltak az első reakciók? Összefogás volt tapasztalható, a pedagógusok közel 92% segítette a megvalósításban is pedagógustársát, ez pedig egy nagyon jó szám! Ez is megerősítés abban, hogy jó döntés született akkor, amikor bezárták az iskolákat, lecsökkentve ezzel a kapcsolatok számát, lecsökkentve ezzel a fertőzés veszélyének esélyét és a digitális térbe helyezték át a magyar köznevelés rendszerét. Nyilvánvaló, hogy számos kérdést felvett ez az átállás, voltak nehézségek, de végeredményben a pozitív hozzáállás volt az irányadó.
Nyilvánvaló, hogy meg kellett néznünk részleteiben, hogy milyen terhet rótt ez a pedagógusokra, illetve milyen terhet rótt a szülőkre ez az átállás.
Arra a kérdésre, hogy a szülőket felkészületlenül érhette a tantermen kívüli digitális oktatás és többet kell a gyerekkel foglalkozni, majdnem 100%-os igent válaszoltak a kérdőív kitöltői.
Az is kiderült, hogy sajnos a szülők egy része egyáltalán nem képes valódi segítséget nyújtani a tanuláshoz saját gyermekének. Ez nem a szülők kritikája, nem ez a dolguk. Magyarországon azért van tanárképzés, hogy a diákokat megtanítsák a tanárok. A szülők csak annyit tanítanak, amennyit az ő kompetenciájuk enged. Nyilvánvaló, hogy nem elvárható tőlük, hogy az írás olvasás, vagy esetleg később a kémia vagy a történelem rejtelmeibe beavassák saját gyerekeiket.
Persze a felső tagozaton, gimnáziumban már kicsit könnyebb, mert önállóan tanulnak, de akkor is látható volt, hogy a szülők terhe aránytalanul nagy.
Ami érdekes volt és pozitív, hogy a digitális tartalmakban nem állunk rosszul, tehét ez azt jelenti, hogy amikor ez a hétvégi átállás megtörtént tényleg szinte minden tanár talált az interneten olyan módszertani eszközöket, amelynek segítségével hétfőn el tudta indítani az órát. Ennek a kérdőívek a részeként azt is felmértük, hogy hány féle platformot használtak a tanárok.... 43 félét. Volt olyan nap, hogy reggel elindultak a Google Calssroomban aztán befejezték a TEAMsben.
Ezek a gyermekbetegségek már elmúltak, és az idei szeptemberi átálláskor nálunk a tankerületben már elvárás volt hogy minden iskola egy digitális platform mellett kössön ki és arra készítse fel pedagógusait amikor majd digitális oktatásra kell átállni, ami meg is történt.
De nem mehetünk el szó nélkül amellett a jelenség mellett, hogy a legnehezebb helyzetben azok a pedagógusok voltak, akik közben a saját gyerekeiket is tanították.
Délelőtt megtartották a saját óráikat aztán délután a saját gyerekeik óráit kellett valahogy behozni. Nagyon jól látható tehát, hogy a covid, a bezártság, a járványhelyzet, a digitális átállás egy olyan terhet rótt a társadalomra, amire nem voltunk felkészülve.
A hiány, a hiányzol szó jelent meg a legtöbbször videóklipekben, youtube csatornákon, képeken, Facebookos montázsokon. Ez egy Boldog Iskola osztályának az üzenete tanáraiknak.
Ami egyértelműen kiderült, hogy nagyon komoly nehézséget tud okozni a személyes kapcsolat hiánya. A pedagógusok azt élték meg, hogy szükség van a személyes jelenlétre, hogy szükség van arra, hogy face-to-face tudjanak tanítani. Hiába van meg minden eszköz, minden módszer, a személyes kapcsolat nem pótolható semmivel.
Ez a hiány megjelent a gyermekek életében is. Számomra talán ez a kép fejezi ki legmeghatóbban, hogy mi a vágy és mi a valóság.
Tankerületünk konkrét komoly programokkal indul neki a covid után időszak gyógyításának, gyógyulásának. Egyrészt akkreditáltunk képzéseket, ezek a képzések a kiégés felismerése és kezelése, valamint szorongás és konfliktusok kezelése tárgykörében íródtak. 4-5 akkreditált képzés van a tankerületünkbe, és most is íródik még kettő, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy pedagógusaink ezt elvégezhessék és tudják felhasználni és feldolgozni azokat a sérüléseket, amelyeket ez a járványhelyzet okozott.
Ugyanilyen intenzitással és felelősségel kell fordulnunk a diákok felé. Tankerületünk innovációja a www.vankihezfordulnod.hu, amelynek filozófiája, hogy a gyerekek éljék meg, hogy van kihez fordulniuk. A felsőtagozatosoknak és középiskolásoknak szól. Eddig 16 pedagógus elvégzett egy 60 órás akkreditált képzést és megtanulta az internetes segítő levelezés módszertanát. Megtanulta azt, ha egy gyerek levelet ír és segítséget kér, arra mi módon kell a szakma szabályai szerint és a kompetencia határok betartásával válaszolni. Ez a rendszer ’angeleket’ angyalokat képzett. A szlogen: „A felhőben angyalok vannak.” és ez a felhő nem más mint az internet, ahonnan a segítség jön. Fontos, hogy ha lecseng a járvány, akkor a gyerekek is érezzék, hogy van kihez fordulniuk.
Végül szeretnék bemutatni valamit, amit mi készítettünk.
A tavalyi pedagógusnap is rendhagyó volt, ezért készítettünk egy videóklippet, amelyben szerettük volna kifejezni hálánkat és köszönetünket a pedagógusoknak. Ebben tanulók, tankerületigazgatók, tanárok éneklik együtt A Légy jó mindhalálig című musicalből Az élet szép című dal.
Ide kattintva nézhetik meg a videót.
Azt kívánom mindenkinek, hogy egészséges maradjon, fel tudjon gyógyulni ha ne adj isten beteg volt, hogy tudjon támogatókat szerezni és hogy tudjon ő is támogatni másokat.
