Krakkó Adolfné Erzsike pedagógusi pályájának első és egyben utolsó munkahelye a Méhteleki Óvoda volt, ahol 40 évet töltött el. Először óvodapedagógusként majd 1984-től óvodavezetőként dolgozott, 2014-től mesterpedagógus lett, szakértői-tanfelügyelői feladatot látott el. Vele beszélgettünk a pályán eltöltött időről és Boldogságóra tréneri tapasztalatairól.
Melyek voltak a pályád legfontosabb állomásai?
2018-tól-2020-ig konzulensi feladatot láttam el 8 óvodát összefogva az EFOP 3.1.1 Esélyteremtő óvoda pályázat keretében. Feladataim által széles szakmai, baráti kapcsolatok vettek körül. 2021. 09.08-tól éltem a nők 40 éves nyugdíjazási lehetőségével így nyugdíjas lettem. A pályán eltöltött 40 év nagyon szép időszaka volt az életemnek, ha még egyszer kezdeném, akkor is óvodapedagógus lennék. - mert vallom, hogy a legszebb hivatás. A kisgyermek egy csoda-, ahogy Maria Montessori mondta „Kezdeményezni, azután hagyni, hogy a gyermek szabadon kibontakoztathassa képességeit”. Fantasztikus volt átélni ezeket a pillanatokat. Motiváló volt a pályán a gyerekek őszinte tisztasága – folyamatos szakmai célom volt minél hatékonyabb módszerekkel segíteni személyiségfejlődésüket. Aktívan töltöm az életem új időszakát is. Még az utolsó munkában töltött év közben elvállaltam a településünkön, Nagyhódoson működő közösségi színtér közösségszervezői munkakörét-, amit a nyugdíj mellett is tovább csinálok napi négy órában.
Mikor találkoztál először a pozitív pedagógiával, a boldogságórákkal?
2016-ban találkoztam először a Boldogságóra továbbképzés felhívással egy internetes oldalon. Nagyon kíváncsivá tett ez az új pedagógiai irányzat. Támadt egy ötletem, felhívtam az alapítványt és megkérdeztem, hogy ha én a településünkön összehozok egy csoportot, akkor a képző lejön - e hozzánk.
Azt a választ kaptam, hogy semmi akadálya. Beszerveztem az óvodám minden dolgozóját, még a dajka néniket is, jöttek az általános iskolából is. Térségünkben úttörők voltunk ezen a területen.
Milyen benyomásaid voltak a programról?
A képzést nagyon jól felkészült szakember tartotta. Már itt megéreztem, hogy jó helyen vagyok - ez engem nagyon érdekel. Annál is inkább, mert nemcsak a módszertani palettám színesedet-, de a továbbképzést egy belső utazásként éltem meg. Alig vártam, hogy kipróbálhassam a gyerekek körében. A szülők hozzájárulásával a következő nevelési évben beindítottuk a programot. Ebben a felgyorsult, érzelem szegény világban nekünk óvodapedagógusoknak kiemelt feladatunk, hogy a hozzánk érkező gyerekek derűs, nyugodt elfogadó légkörben érezzék magukat- testi- lelki biztonságban. Először is maximálisan el kell fogadnunk a gyermeket olyannak amilyen, az összes erősségével, gyengeségével együtt. „A valódi nevelés nem szavakon át, hanem a lélek és a tett ezer láthatatlan csatornáján keresztül működik.” - mondja Müller Péter. – és hogy ez mennyire igaz számtalan boldogságórás technika igazolja-, mint pld a társas kapcsolatoknál az ingyen ölelés. - amikor a tevékenység során arra kértem a gyerekeket, hogy mindenki öleljen meg mindenkit. Ez annyira tetszett a gyerekeknek, hogy ezután, ha csak bementem a csoportba rögtön jöttek és öleltek, de egymást is egyre gyakrabban ölelték meg. Egy jó ölelés gyógyító, terápiás erővel hat, hiszen kutatások igazolják, hogy mennyire jót tesz a testnek és a léleknek. Bagdi Bella dalait hallgatva fantasztikus érzések törnek fel az emberben –de ugyanígy hatottak a gyerekekre is – pld. a Repülj velem című dalt szinte mindennap meg kellett hallgatni, amit már kívülről fújtak.
Mára már Óvodánk Örökös Boldog Óvoda. Térségünk közel 20 óvodáját sikerült „megfertőznöm”, ők is Boldog Óvoda és Örökös Boldog Óvoda cím birtokosai.
Hogyan, miért lettél tréner?
2017-ben találkoztam a tréneri képzésre való pályázati felhívással. Úgy gondoltam jelentkezem, mert továbbra is élt bennem a még több tudás és megújulás vágya a témával kapcsolatosan. Nagy örömömre bekerültem a csapatba és fantasztikus három napot töltöttem el a képzés során. Már tudtam biztosan, hogy ez az én utam. No, nem azért mert azt gondoltam, hogy innentől én milyen jó tréner leszek, hanem azért, mert itt is megerősödött bennem, hogy
az önfejlesztés lehetetlen önismeret nélkül.
Nagyon fontos, hogy az ember érezze, hogy miben jó, mi okoz örömet számára, mit szeretne csinálni. Itt találkoztam először Bagdi Bellával - nagyon tetszett az egyszerű magával ragadó közvetlensége- és főként az őszintesége. Nagyon tetszett, hogy a képzésen nem erőltettek ránk semmit, hagytak időt a hármas egység egymásra épülésére. Érteni-érzékelni- és élvezni.
Mesélj nekünk arról, hogy mit csinál egy tréner ebben a programban és milyen tapasztalataid vannak azokról, akik a tréningekre jelentkeznek?
A tréneri munka is olyan, mint minden más szakma: meg lehet és meg is kell tanulni ahhoz, hogy jól és hitelesen végezzük a munkánkat. Minél több képzést tartunk, annál több különböző pedagógussal, helyzettel és feladattal találjuk szembe magunkat.
A tréner alapvető feladata, hogy tudást ad át. Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy ne képezzük folyamatosan magunkat. Minden továbbképzés előtt igyekszem alaposan felkészülni, valami újat, érdekeset belecsempészni. Vallom, hogy a tréneri feladatot, csak az tudja csinálni, aki azonosulni tud a program filozófiájával. Fontos, hogy együtt tudj lélegezni a csoporttal és tudd, hogy mire van szükségük az adott pillanatban. Rá kell tapintani arra a pontra, amikor érdemes közbe avatkoznia, és hogy mikor kell hagynia a folyamatot magától áramolni. Az eddigi tapasztalatom, hogy a képzésre jelentkezők nagy kíváncsisággal érkeznek. Szinte kivétel nélkül olyan pedagógusok, akik szívügyüknek érzik a gyermekek testi-lelki egészségének fejlesztését és alig várják, hogy megismerkedjenek a különféle boldogságfokozó technikákkal. Valamennyien érzékelik, hogy ebben a teljesítményközpontú világban egyre inkább háttérbe szorul az érzelmi központú szemlélet. Bíznak abban, hogy amit ezzel a módszerrel a gyerekkel tehetnek, az rájuk is pozitívan hat majd vissza. A képzés lezárásakor mindig anonim elégedettségmérő kérdőívet töltenek ki a résztvevők, ami nagyon fontos visszajelzés a minőségi tréneri munka szempontjából.
Egy ilyen visszajelzést szeretnék megosztani az én képzésemről:
Az előadó személye is nagyon fontos volt számomra, hiszen hitelesen teljes átéléssel volt jelen köztünk a képzés ideje alatt. Köszönöm neked Erzsike, nagyon hiteles voltál. Nagyon komoly belső munkát lehetett végrehajtani a kurzus során, ezekkel a szuper, kipróbált gyakorlatokkal. Erzsike te békét, harmóniát, energiabombát és hitet adtál, hogy JOBB VELÜNK A VILÁG!!!!
Egy ilyen visszajelzés nagyon jó érzéssel tölti el az embert és megerősít abban, hogy szükség van arra, amit csinál.
Trénerként Szlovákiába Otrokocs nevű településre - Besztercebányai kerület Nagyröcei járás - is eljutottam. Ezt a képzést a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége rendelte meg az Alapítványtól. Nagy kihívás volt számomra, hiszen egy napba kellett belesűríteni a 30 órás képzés lényegét. Nagyszerű pedagógusokat ismerhettem meg ott is, akik szinten nagyon nyitottak voltak a Boldogságóra iránt.
Kiknek ajánlanád a programot és különösen kiknek azt, hogy képezzék tovább magukat?
Minden olyan pedagógusnak ajánlom, akinek szívügye a gyermekek testi-lelki egészségének fejlesztése. Különösen ajánlom azoknak a pedagógusoknak, akik maguk is vágynak a lelki feltöltődére- illetve azoknak, akik a pozitív pszichológia módszereit nem egy órára korlátoznák, hanem bármelyik órájuk során kipróbálnák.
