Időszakonként bárki esetében bekövetkezhetnek olyan stresszes életesemények, amelyek különböző intenzitással veszélyeztethetik a fizikai vagy épp pszichés jóllétet. A kérdés mindig az, hogy mit teszünk vagy épp, hogyan reagálunk az adott helyzetben illetve milyen megoldást találunk arra, hogy a bennünk keletkezett negatív érzelmeket enyhítsük.
Többnyire személyiségfüggő, hogy hasonló élethelyzetekben a már régebbről berögzült vagy éppen bevált viselkedésmintáinkat, sémáinkat alkalmazzuk vagy tudunk annyira kreatívak lenni, hogy képessé válunk új megoldások keresésére és kivitelzésére. A probléma igazán akkor merülhet fel, amikor bizonyos régebbről eredménytelennek tűnő megoldási módokat alkalmazunk, valóságos mókuskerékben ismételjük ugyanazokat az érzelmi reakciókat, cselekvéssorozatokat, amelyek nem hatékonyak a probléma megoldásának szempontjából. Elgondolkodtató, hogy képesek tudunk – e lenni arra, hogy kitörjünk az akár romboló sémáinkból, komfortzónánkból, amellyel új viszonyulásmódot nyithatunk meg a problémás élethelyzeteinkkel való megbirkózásunkban vagy sem?
A megküzdési stratégia fogalma és annak formái
A megküzdés olyan folyamat, amelynek során a személy kognitív, valamint magatartásbeli erőfeszítéseket tesz a stressz forrását jelentő konfliktusos helyzet megoldására (Pikó, 1997). Ugyanakkor a személy azon képességeire és egyben erősségeire is vonatkozhat, amelyeknek a segítségével a számára stresszt előidéző nehézségekkel képessé válik arra, hogy hatékonyan megkűzdjön. Megmutatja azt, hogy egy pszichésen vagy akár fizikálisan megterhelő esemény esetében miként cselekszik, hogyan reagál érzelmileg az adott nehézséggel való szembesülése során és milyen típusú megoldásokat keres a probléma leküzdése érdekében.
A stresszel teli életesemények különböző intenzitással és kontextussal jellemezhetőek, hiszen a hétköznapi kisebb nehézségektől egészen a megrázó traumatikus eseményekig terjedhetnek és bárhol, bárkivel megtörténhetnek.
Bárki, bárhol szembesülhet betegséggel, veszteséggel, munkanélküliséggel, bámikor bekövetkezhetnek természeti katasztrófák, de könnyen válhatunk fizikai – pszichés erőszak áldozataivá is. A hangsúly azon van, hogy mennyire tudunk hatékonyak lenni a problémák leküzdésében.
A megküzdési stratégiák formái és jelentőségük a hatékony probléma megoldásban
A megküzdés hatékonysága számos faktortól függhet, azonban a személyiség orientációja alapján a szakirodalom legfőképpen két fő típusát különbözteti meg: a probléma valamint az érzelemközpontú megküzdést (Lazarus & Launier, 1978), de számos helyen olvashatunk a szociális támasznyújtás jelentőségteljességéről is.
A problémaközpontú megoldási stratégia, ami bizonyítottan sokkal hatékonyabb, azért előnyös, mivel a figyelemfókusz elsődlegesen a kialakult problematikus helyzetre irányul, ami cselekvés-orientált és céltudatos magtartással társul. Bizonyos esetekben a tudatos felkészülés, amely a probléma kialakulását célozza meg, hatékony preventív módszer lehet. Előtérbe kerülnek olyan viselkedésjegyek, mint a kialakult helyzettel való konfrontáció, a felelősség vállalásának képessége, a pozitív jelentést kereső sémák alkalmazása, a problémamegoldás tervezése, az érzelmek és viselkedés szabályozására tett erőfeszítések a hatékony megküzdés érdekében (Folkman és Lazarus, 1996).
Ezzel szemben az érzelemközpontú megoldásmód, a negatív érzelmek intenzitásának hirtelen megakadályozását, elnyomását célozza, ami pillanatnyi megkönnyebbülést okozhat, azonban a későbbiekben mélyről feltörő szorongás és destruktív érzelmek forrásává válhat. Jellegzetes az elkerülő – menekülő magatartás, a problémától való eltávolodás, amely nem hoz hosszútávú megoldást. A mélyen gyökerező megoldatlan, nem kimondott érzelmek kavalkádja ismétlődő viselkedésminták, sémák megjelenését okozhatja a személy viselkedésében, amely nehezíti a problémák hatékony megoldását. Lehetnek ezek mélyebb, traumatikus életesemények lenyomatai, amelyekkel nehéz szembesülni, így feldolgozásuk is hosszútávon elmaradhat.
Bár a szakirodalomban mellékfelosztásként jelenik meg, a szociális támaszkeresés, mint coping stratégia, talán az egyik leggyakoribb és leghatékonyabb megküzdési stratégia. Mivel társas lények vagyunk, ezért mindennapi életünk során a legtöbb stresszforrásunk, problémáink a társas interakcióink során alakul ki. Úgy a hétköznapi, mint a traumatikus életeseményeink többnyire a másokkal való kapcsolódásunk során jelentkeznek. A nehéz élethelyzetekben, amikor nem látunk megoldást, netán mókuskerékben, eredménytelenül ismételgetjük megszokott viselkedési mintáinkat, néha lényeges, hogy tükröt tartsanak elénk.
Egy barát, egy közeli bizalmas, aki megerősíti bennünk a valahová való tartozás érzését is, utat nyithat afelé, hogy más perspektívából is képesek legyünk rálátni a számunkra megterhelő eseményekre. A megterhelő élethelyzetekben egy segítő kéz, egy hatékony tükör, ami utólag egyéni, belső munkára sarkall, hozzájárulhat többek között olyan ráeszmélésekre, amelyekre egyedül nem lennénk képesek :
- Erősségeink és gyengeségeink felismerésében.
- Önismeretünk fejlesztésében.
- Érzelmeink megosztásában és hatékonyabb szabályozásában.
- Önbizalmunk, önértékelésünk helyrebillenésében.
- Problémaközpontú gondolkodás és viselkedésmódunk kialakításában.
- Remény, bizalom, hit, derűlátó szemléletmódunk megjelenésében.
- Ismétlődő köreinkből való kitörésünk elősegítésében.
Eljutni a pesszimista, problémákat elhárító viselkedésmódból abba az állapotba, hogy képessé váljunk arra, hogy megkérdezzük önmagunktól, hogy hogyan tovább és ezt tervszerűen előírni, majd cselekedni, alap : az első lépés annak érdekében, hogy megküzdjünk azokkal a helyzetekkel, amelyek lehetetlennek tűnnek.
Felhasznált irodalom:
B. Bella, D. Anita, Boldogságóra : A pozitív pszichológia lehetőségei a fiatalok személyiségfejlesztésében, 14 – 20 éveseknek, Kézikönyv és munkafüzet PEDAGÓGUSOKNAK és DIÁKOKNAK, Mental Focus Kft., Budapest.
