Tippek szülőknek
Mi másra is vágynának a szülők, mint arra, hogy boldog és egészséges gyerekeik legyenek, akik egy napon a társadalom értékes és jó tagjai lesznek? Olyan emberek, akik odafigyelnek mások problémáira és örömeire, akik képesek beilleszkedni egy munkahelyi- vagy lakóközösségbe, baráti társaságba.
Szinte állandó kérdésként merül fel bennünk szülőkben, hogy biztosan mindent megteszünk ezért? Mindent jól csinálunk? Hogyan tanítsuk meg a gyerekeinket a jó döntésekre? Hogyan fegyelmezzük őket akkor, amikor helytelenül viselkednek? Egyáltalán jó szó-e a fegyelmezés, ami egy letűnt kor emlékét hozza elénk, amikor még körmöst adott a matek tanár ha nem tudtuk a szorzótáblát? Ha már maradunk a fegyelmezés szónál, akkor a pozitív fegyelmezést vezessük be a szótárunkba. Nagyon fontos, hogy pozitív interakciót építsünk ki a szülő és a gyermek között, mert csak ebben az esetben tudjuk megvalósítani a hatékony kommunkációt. Anélkül pedig nincs eredményes szülő-gyerek kapcsolat.
Nézzünk néhány tippet, hogyan teremthetjük meg az őszinte, szeretetteljes kapcsolatot szülő és gyerek között.
Különleges idő
Adj magatoknak 15 perc közös időt! De nem úgy, hogy ő leckét ír, te pedig nyomkodod a telefonod! Az a 10-15 perc valóban csak a tietek legyen. Meg fogsz lepődni, hogy milyen sok minden fér bele egy negyed órába! Fontos, hogy élvezzétek azt, ami csináltok, és ne legyen benne semmilyen kényszer vagy a másik akaratának teljesítése.
- Főzzetek együtt valami finomat!
- Tornázzatok együtt!
- Színezzetek! Sok fantasztikus színezőt lehet venni felnőtteknek is.
Rendkívül fontos, hogy olyan elfoglaltságot válasszatok közösen, amiben nincs győztes vagy vesztes, nincs versengés, nincs eredmény.
Ennek az izgalmát és feszültségét hagyjuk meg az iskolai napokra! Legjobb, ha a gyerek választ időtöltést és nyugodtan vonjátok be a barátokat is.
Dicsérjünk, de hogyan és mikor?
Kiemelt jelentősége van a dicséretnek a pozitív fegyelmezésben. Ez persze nem azt jelenti, hogy folyamatosan ajnározzuk a gyereket, hogy ő „jajdenagyonügyes” „jajdeszép”, „jajdejó”. Egy idő után az ilyen ok nélküli dicséretek elveszítik a jelentőségüket és hiteltelenné válnak. A dicséretnek helye és ideje van a pozitív nevelésben. Akkor mondjuk azt a gyerekünknek, hogy ügyes, ha valóban az volt és ne néhány óra múlva, hanem lehetőleg akkor, amikor valami olyat tett, ami dicséretre méltó volt.
A dicséret érkezzen azonnal és lehetőség szerint ne az eredményt, hanem a folyamatot értékeljük!
A gyermek önértékelését például sokkal jobban fejleszti az a mondat, hogy „Gratulálok kisfiam ahhoz a rengeteg gyakorláshoz és a kitartó felkészüléshez, amit belefektettél ebbe a dolgozatba!” mint a „Gratulálok kisfiam az ötöshöz!” Utóbbi esetben ugyanis nem a sok munkát értékelem, amit beletett, hanem a végeredményt, ami sok mindentől függhet. Pillanatnyi lelkiállapot, az osztály alapzaja, a tanár kedve, stb. stb. Ezekre nincs hatása a gyereknek, viszont a felkészülés az csak az ő felelőssége, eredménye és büszkesége.
Tréningeljük érzelmileg is gyerekeinket!
...és magunkat, tehetnénk hozzá,hiszen minden gyerek utánzással tanul, és hiába mondjuk egy gyereknek, hogy ne veszítse el a fejét és ne kiabáljon, ha otthon ezt a mintát látja.
Az érzelmi tréning célja kettős:
- Bővíteni a gyermekeink érzelmi szókincsét (ez a harag, düh, kétségbeesés, ijedtség, csalódottság)
- Megtanítani a gyerekekkel, hogyan maradjanak nyugodtak, türelmesek, hogyan alkalmazzák az alapvető megküzdési stratégiákat.
Először mindenképpen a légzésgyakorlatot tanítsuk meg velük, hiszen az a legkönnyebben elsajátítható.
Zaklatott lelkiállapotban vegyenek egy mély levegőt és 10-től 0-ig visszafelé kezdjenek el nagyon lassan számolni. Ez azért is működik, mert azonnal figyelniük kell a helyes visszafelé számolásra és máris eltereli a figyelmüket arról, ami miatt idegesek, feszültek lettek.
Társadalmi érintkezés
Az egyik legfontosabb szülői feladatunk, hogy megtanítsuk gyermekeinknek, hogyan tudnak hatékonyan működni egy közösség részeként legyen az család, baráti társaság vagy osztályközösség. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a gyerekeket bevonjuk a mindennapi tevékenységekbe. Sajnos egyre többen követik el azt a hibát, hogy a gyerekeiket vendégként kezelik a családban, akiket ki kell szolgálni, lesni kell minden gondolatukat.
Pedig a gyerekek nem vendégek nálunk, hanem családunk tagjai, akikre egyre komolyabb és komolyabb feladatokat lehet és kell is rábízni annak érdekében, hogy megtanulják a közösségben való létezést és nem utolsósorban azért, hogy megtanulják értékelni mindazt az erőfeszítést, amit más családtagok tesznek a közösségért.
Persze figyeljünk arra, hogy a gyerekek életkoruknak megfelelő feladatokat kapjanak: egy 4 éves gyereknek ne adjuk azt a feladatot, hogy varrja fel a kabátgombot, de van ami már egész pici korban elvégezhető, és nem a tökéletes kivitelezés a fontos!
Úgyhogy elő a seprűvel, portörlővel és irány a rendrakás!
Hatékony kérések
Tengernyi szakirodalma van az erőszakmentes kommunikációnak, amit – lássuk be – nem lehet minden pillanatban alkalmazni, de törekednünk kell rá. Nézzük, hogyan csináljuk?
Mondataink mindig legyenek pozitívan megfogalmazottak, kevés szóval és lépésenként tálalva.
Nagyon otthonos a szobád kislányom, de talán ha nem lenne a szoba közepén ez a sok szennyes még barátságosabb lenne. Segítsek kiválogatni?
Ugye milyen nehéz ezt mondani belépve egy kamaszlány szobájába? Amikor legszívesebben csak annyit mondanánk „Az isten szerelmére rakj már rendet végre!, hát ezt látod tőlünk?!”
A jó hír azonban az, hogy míg az utóbbival csak haragot váltunk ki és elmérgesítjük a kapcsolatot, az előbbit alkalmazva még lehet, hogy rend is lesz a gyerekszobában.
