Morvai Dóra német-történelem-etika szakos tanár, a Pozitív Pedagógia és Nevelés Programban a Jóllét tanításának nagykövete. Fogadjátok szeretettel adventi írását!
Advent mindig a boldog várakozás időszaka az évben. Ez elég nosztalgikusan hangzik, de 2020. sok mindent megváltoztatott az életünkben: Az egész év próbára tette a türelmünket. Az lenne a legjobb, ha ebben az időszakban felhőtlenül tudnánk örülni. Először jött a félelem: Mi történhet? Meglátogathatom a családomat? Aztán jöttek a praktikus kérdések: Hogyan utazhatunk biztonságosan? Minden kapható lesz a boltokban? Nálunk van-e a maszk? A tavasz mindenkit megviselt, az emberek belefáradtak, kialakultak az új, hétköznapi rutinok. És végül őszre tudatosult bennünk a felismerés: A világjárvány nem fog egyhamar véget érni.
![maszk maszk](https://pozitivpedagogia.hu/wp-content/uploads/2020/12/maszk.png)
Nagy várakozással tekintünk a jövőbe, várjuk az orvosi megoldást, az oltás elérhetőségét. Legalább ekkora a várakozás arra is, hogy az életünk visszatérhessen a normális kerékvágásba. A bezárkózás ideje sok embert nehéz próba elé állít: nem láthatjuk a barátainkat és a rokonainkat, szabadságot és gondtalanságot szeretnénk, visszatérni a normális hétköznapokba.
Szaporodnak a neten is a #ha ennekegyszervégelesz bejegyzések…..
De igazából nem is sejtük mikor lesz ez…. Ez a várakozás mássá teszi az idei adventi időszakot is. Rányomja a bélyegét a napjainkra, nem összehasonlítható a korábbi évek decembereivel… Ez a várakozás inkább arról szól, hogy mindenki próbál a lehető legtöbbet kihozni ezekből a napokból, úgy tenni, mintha minden rendben lenne. A vágyakozás- akár egy kitűzött cél, akár egy másik ember iránt- sokat segíthet rajtunk, ha tudatosak vagyunk, akkor ez akár hasznos lehet a számunkra. Ha azonban céltalanul nézünk magunk elé, és csak várunk és várunk, az csak növeli a tehetetlenséget és a félelmet bennünk.
Az embereknek szükségük van valamire, aminek örülhetnek, amire lehet várakozni. Ez a mostani időszak azonban meglehetősen ellentmondásos, hiszen nem mindegy, hogy azért várakozunk arra, hogy újra kinyissanak az éttermek, mert a kedvenc helyünkön akarunk a barátainkkal találkozni, vagy épp azért mert újra dolgozni szeretnénk ebben az étteremben… Sajnos a bezárkózás időszakának nem csak pszichológiai, de anyagi vonzatai is vannak….
Az advent mindezeket az érzéseket felerősíti bennünk.
A decemberi időszakot az utóbbi években már amúgy is sokan stresszként élték meg, a vásárlás, rohanás, a kötelező programok elvették az ünnepi készülődés meghitt hangulatát. Ez az év ebben talán kivételes lehet, ha nem hajszoljuk a teli boltokban a tömegben az értelmetlen ajándékokat, és elmaradnak a kipipálandó rendezvények…
![tömeg tömeg](https://pozitivpedagogia.hu/wp-content/uploads/2020/12/tömeg.png)
Az idei advent remek lehetőség a célok kitűzéséhez, a régi értékekhez való visszatéréshez.
Minden egyes meggyújtott gyertya az adventi koszorún, egy kis ablakocska kinyitása az adventi naptárban, a Mikulás érkezése- mind-mind kapaszkodót jelenthetnek a számunkra. Élvezzük ki ezeket az alkalmakat, ragaszkodjunk a normális világunkhoz! Ezek a hetek tökéletesek arra, hogy hasznossá tegyük magunkat: válogathatunk a régi fényképeink között, gyönyörűen kidíszíthetjük a lakásunkat, vágjunk bele apróbb projektekbe, ha már ennyi időt kell otthon töltenünk, élvezzük ki ezeket a perceket! Töltsük el együtt élményekkel és értelmesen az időt, ami most a nyakunkba szakadt!
Az advent hagyományosan az elcsendesedés, az önmagunkba nézés időszaka. Ebből a jelenlegi helyzetből tanulhatunk is: nem kell mindig mindennek tökéletesnek lenni, nem kell mindig mindenből többnek, jobbnak lenni! A barátság, az ölelés és a kapcsolatok igazán felértékelődtek a jelenlegi helyzetben.
És mindezt hogyan élik meg a gyerekek?
Gondolunk rájuk, milyen gondolatok járnak az ő fejükben? A félelem sajnos bennük is ott van, főleg akkor, amikor a betegség megjelenik a környezetükbe, és esetleg egy-egy osztály, család, barát karanténba kerül. A december az egyik legszebb időszak az iskolai tanévben. A tanulás mindig egy kicsit háttérbe szorult, a leckék és a dolgozatok helyét átvették a közösségi programok, az élmények gyűjtése…Mi pedagógusok igyekszünk a jelenlegi korlátozott lehetőségek között is pótolni ezeket az elmaradó élményeket. Egyensúlyozunk, mi az, amit lehet, mi az, amit nem tehetünk meg…
![gyerek (2) gyerek (2)](https://pozitivpedagogia.hu/wp-content/uploads/2020/12/gyerek-2.png)
Az iskola közösségi oldalán naponta jelennek meg az elmúlt évek emlékei….
A karácsonyi vásárban jártunk….., közös iskolai mozizás volt…… nálunk járt a Mikulás….. angyalkázást tartottunk az utolsó osztályfőnöki órán….. színházba ment az osztályunk…. részt vettünk a „Nagy európai karácsonyfadísz-csereprogramban”…. hatalmas vetélkedőt tartottunk a tornateremben…. karácsonyi műsor szerveztünk a szülőknek….Mintha egy másik világban éltünk volna, idén ezeknek a programoknak a nagy része sajnos elmaradt. Ez fájó pont, hiszen sok gyereknek ezek az események jelentették a legszebb karácsonyi élményeket, itt volt lehetőségük kikapcsolódni, megtapasztalni, milyen egy igaz ünneplés….Naponta kapjuk a kérdéseket a gyerekektől: Idén mi lesz? Elmehetünk? Ajándékozunk? Megcsináljuk? Megnézzük? Részt veszünk?
A gyerekek ugyanúgy, ahogy mi felnőttek is, ragaszkodnak a mindennapi rutinjukhoz, a megszokott dolgokhoz.
Mi pedagógusok támogathatjuk őket, segíthetünk ebben, megpróbáljuk pótolni a kieső élményeket, lelkileg támogatni a gyerekeket, és egyben egymást is. Sokszor elég annyi is, ha az óráinkból szánunk némi időt a beszélgetésre, meghallgatjuk a panaszokat. Néha többet is tehetünk: nincs karácsonyi mozi, de levetíthetünk egy filmet az interaktív táblán az osztályteremben egy kis pattogatott kukoricával…. karácsonyi mézeskalácsot süthetünk a technika teremben…. egy kis angyalkázás azért mehet …. Leveleket, képeslapokat azért írhatunk a rászorulóknak…. Jöhet a Mikulás, de csak az udvarra…. A furcsa meglepő helyzeteken azért nevetni is kell néha….
A tanítás mellett az is a feladatunk, hogy egészséges, boldog gyerekeket is neveljünk. A szigorú szabályok betartása mellett fontos, hogy a lelki egészségre is figyeljünk.
Hiába tilos, azért egy – egy ölelés becsúszik…. És a jó, szerető szavak, a lelki támogatás pedig nemhogy nem tilos, DE KÖTELEZŐ!
Tegyük szebbé mindenki számára ezt az időszakot!
felhasznált irodalom: