Jövőkutatók szerint a gyermekeinknek olyan munkája lesz, ami jelenleg még nem is létezik. A robotika olyan hihetetlen sebességgel fejlődik, hogy csak sejtésünk lehet róla, hogy a ma 6 éves elsős chip-fejlesztő, társas kapcsolatok net-szakértő vagy fenntartható-fejlődésű üzemanyagot fejlesztő mérnök lesz-e.
A legszélsőségesebb jóslatok szerint 100 éven belül szinte minden tevékenységet algoritmusok irányítanak majd, nem lesz szükség hivatali ügyintézőkre, benzinkutasokra, postásokra és vasutasokra és még sok más szakma eltűnik a Földről.
Ezzel párhuzamosan olyan szakmákra támad igény, amelyekre nem készítik fel a gyerekeket az iskolában, hiszen azt sem tudjuk pillananyilag, hogy mik azok. Mit tehetünk akkor ebben a helyzetben annak érdekében, hogy 15-20 év múlva, amikor befejezi a tanulmányait a ma 6 éves elsős olyan képességek birtokában legyen, ami bármely munkára alkalmassá teszi.
A képesség elsajátítása a kulcs!
Szülőként fontos megérteni, hogy bármi is lesz a gyermekünkből, néhány alapképességre mindenképpen szüksége lesz. Az egyik ilyen képesség a kreativitás, amely – oly sok mással együtt – kora gyermekkortól fejleszthető.
Ha van kedvetek végezzétek el a környezetetekkel az egyik legkönnyebben megmutatható kreativitás tesztet, amellyel azonnal mérhető, hogy ki képest máshogyan látni a feladatot, mint ahogyan első látásra tűnik.
FELADAT: Van 6 darab gyufaszálad. Alkoss ebből 4 db egyenlő oldalú háromszöget úgy, hogy minden gyufaszálat felhasználsz és nem töröd el azokat!
Ez természetesen nem matematikai feladvány, nem kell hozzá osztani-szorozni. A kulcs a képesség, a kreativitás képessége. A hagyományos gondolkodásunkkal egyszerűen egymás mellé kezdjük el kipakolni a gyufaszálakat és hamar rájövünk, hogy így maximum két háromszöget fogunk tudni kirakni és még ki is marad egy.
Ekkor lép be a kreatív gondolkodás, ami egy olyan problémamegoldási módszer, amely során az előttünk álló feladványt vagy feladatot nem a korábbi ismereteink alapján oldunk meg (hiszen úgy megoldhatatlannak tűnik), hanem képesek vagyunk új utakat keresni, „out-of-the-box” gondolkodni.
Mit is jelent ez egészen pontosan?
A kreatívan gondolkodó ember rájön, hogy a feladványt nemcsak síkban, hanem TÉRBEN is meg lehet oldani.
Ez a nem szokványos megközelítés a kreativtás. Innen már egyszerű a megoldás ugye? Az asztalra lefektetünk 3 gyufaszálat, amiből egy egyenlő oldalú háromszög lesz, majd a másik 3 gyufaszálat térben rátesszük úgy, hogy a csúcsait összefogjuk. Így egy térben álló egyenlő oldalú geometriai alakzat lesz, ami 4 db egyenlő oldaló háromszögből áll.
Hogyan fejleszthető a kreativitás?
Ha nem tudtad megoldani, nem kell megijedni, hiszen a kreativitás ugyanúgy fejleszthető, mint a legtöbb képesség!
Most a kisgyermekek fejlesztésére mutatunk néhány példát, különösen a gyerekszobára fókuszálva.
Rajztábla kis változtatással
Sok gyerekszobában van rajztábla, hiszen a gyerekek imádják kifejezni magukat, és ezt nem mindig szavakkal teszik. A sima lapokra való rajzolás nagyon fontos, de néha kiegészítheted előrajzolt lapokkal is. Rajzolj a lapra valamit - mondjuk egy háromszöget, egy pacát, egy hullámos vonalat vagy egy kört kis csápokkal és kérd meg a gyerekedet, hogy egészítse ki a rajzot! Mire asszociál, mi lehet az és mi kell ahhoz, hogy az legyen? Másnap vagy harmadnap tedd ki ugyanazt a rajzot, és bizonyos időközönként vedd elő újra, hogy esélyt adj neki arra, hogy mindig más-más történetet alkosson ugyanabból az ábrából. A cél, hogy ne egyféleképpen közelítsen a dolgokhoz.
Feltaláló sarok
A gyerekek – csakúgy egyébként mint a játékos kedvű felnőttek – imádják a rejtélyeket. Rendezzetek be a gyerekszobában egy olyan sarkot, ahol titkok nyomába eredtek! Mi lehet egy radírból és egy ceruzából? Egy gémkapocsból? Vagy egy hétköznapi pohárból? Cél az, hogy a gyermek minél több megoldási utat találjon és közben ne csüggedjen. Szoktassuk hozzá a rugalmas gondolkodáshoz, amire nagy szüksége lesz majd az egyéni boldogság megtalálásához!
A kreativitás fejlődésének egyik legfontosabb akadálya az, hogy sokszor már az óvoda nagycsoportjában arra ösztönzik a gyerekeket, hogy csak a „dobozon belül” gondolkodjanak. Úgy rajzolják le a nyuszit ahogy azt „kell”, olyan színűre színezzék, amilyen az valójában és a feladatoknak is csak 1-1 megoldása van. Persze az iskolában ez a legtöbbször tovább folytatódik, hiszen a frontális oktatás lényege a tudás A-ból B-be való eljutattása és nem a kreatív utak megtalálása. A gyerekszobában még számtalan apró kreatív feladatot rejthetünk el nap mint nap. Például hogyan jut ki a kedvenc maci egy lakatlan szigetről, ha csak egy könyv, egy ceruza, egy radír és a kis takarója van vele, vagy mit főzzünk egy krumpliból, lekvárból és némi padlizsánból.
De nézzük most néhány olyan ötletet, amit a családdal együtt játszhattok akár rendszeresen.
Írjunk közösen mesét!
Az egyik kedvenc szokott lenni a közös mese alkotása, ami kiválóan alkalmas ebéd vagy vacsora közben a kis izgő-mozgók figyelmének lekötésére, különösen akkor ha hosszan kell várni egy étteremben. A közös mese lényege, hogy együtt írja a család. Valaki elkezdni egy mondattal és a másik folytatja egy következővel, majd így tovább és tovább egészen addig, amíg kitör a nagy nevetés, mert valami nagyon vicceset alkottunk együtt, vagy megérkezik a várva-várt rántott husi.
A közös mesealkotás nemcsak a kreativitás fejleszti, de a családi összetartozást is. Egy-egy jól sikerült mesére még évek múlva is emlékezünk.
Engedd szabadon!
Sokszor a szülők kontrolt- mániája vagy „túlféltése" akadályozza a gyermekek kreativitásának fejlődését. Vagy ami még gyakoribb, hogy tipikus felnőtt módra túl akarnak lenni a problémán. Pedig a gyerekkorban hatványozottan igaz, hogy „az út a fontos, nem a megérkezés.” Engedd, hogy a gyereked szabadon felfedezze a világot, természetesen a biztonságos kereteken belül! Ha beletapicskol egy hatalmas pocsolyába lehet, hogy piszkos lesz a cipője, de az is lehet, hogy kilépve onnan és visszanézve éppen felfedezi a lábnyomát. Ne szereld össze helyette a Kinder-tojásban lévő játékokat és ne építsd meg Lego-ból a tornyot, mert nem az a cél, hogy ezek minél hamarabb elkészüljenek, hanem az, hogy a gyermeked megtanuljon minél több módon hozzáállni ugyanahhoz a problémához és új utakat keressen a megvalósításhoz.
A kreativitás fejlesztése a gyerekszobában kezdődik, de tart egészen addig, amíg csak megvan hozzá a gyermeki énünk, a játékos kedvünk és a hitünk abban, hogy a rugalmas, problémamegoldó gondolkodás elsajátítása elengedhetetlen a világunk fejlődéséhez.
